Nem akarom védeni, amit nem lehet. Nem fogom nem bűnnek nevezni azt, ami bűn. Ez nem az én asztalom. Hogy jönnék én ahhoz, hogy elvegyem a liberálisok és a baloldaliak kenyerét? Hiszen a relativizálás nagymesterei nem a konzervatív gondolkodásúak közösségében keresendők.
Ebben azok jártasak, akik el akarják velünk hitetni, hogy Meseországban élünk, ahol mindenki az lehet, ami csak lenni akar. Ők adnának könnyűdrogokat a gyerekeinknek. Nekik fér bele simán a képbe, hogy a házasságról leválasztva kezeljük a szexualitást. Számukra meglepő, hogy az Alaptörvénybe bele kell foglalni, hogy az anya nő és az apa férfi. Az emberi fertő évenkénti parádés vonaglását ugyancsak ők védelmezik. A véletlenül becsúszott málnaszerű képződményt ők szüretelik le időnek előtte (mosva önnön kezeiket), és a nagymamát is ők segítenék át kegyesen az örök vadászmezőkre.
Érdekes, hogy ilyenkor mekkora hanggal képesek az erkölcs nevében felszólalni! Végletekig felfokozott mámorban tobzódik a feminista teológus is, hogy a melegbárban bulizó képviselő mennyire tilosban járt. Ejnye-bejnye, szexuális kicsapongás – plusz könnyű drogok! Pfuj! Hát milyen keresztényi értékrend ez! – ehhez hasonló hangvételt üt meg a diplomás keresztény, akinek egyébként nem ügy az abortuszpárti nők oldalára állni, és akinek az is simán belefér a fene nagy krisztusi irgalom fogalomkörébe, hogy a homoszexuális párok házasodjanak. Most azonban mégis kiakad, amikor bűnszagot érez a konzervatív oldalon.
Ha az egyházban kiderül, mondjuk, a washingtoni bíboros teljes joggal helytelenítendő szexuális devianciája, akkor is az efféle teológiák kezdenek el harsogni. És készüljünk fel rá, hogy minden alkalmat meg fognak ragadni arra ezek a magukat keresztényként beállítók, hogy lelki tükröt tartsanak a keresztények elé. Ilyenkor hiába is keresnénk az egyéb esetekben általános érvényűnek számító, mindent elsöprő irgalmat. Ezekben a helyzetekben fel sem merül bennük az „attól függ, honnan nézzük” álláspont. Mert, kérem szépen, erről szól ma a liberalizmus.
Ha te kimondod az objektív igazságot, ők a földbe döngölnek, mert kirekesztő vagy. Elvárják tőled, hogy legyél toleráns a homoszexuális embertársaiddal. Mondj igent a személyükön túl az együttélésükre és a szexuális cselekedetükre is. Ne akadályozd meg a nők szabadságát, ha megölni szándékozzák a gyermeküket, hiszen az ő testük, az ő döntésük!
hirdetésÉs most jön a leggonoszabb: hidd el, hogy másképp is lehet kereszténynek lenni. Ehhez elég a humanitás és a tolerancia, amely mindent és mindenkit elfogad. Bűn, nem bűn? Nem számít: minden jöhet!
Krisztuskövető barátaim, a küzdelem jelenleg is folyik, jó, ha észrevesszük. Csak immár veszélyesebb fegyverekkel! A mi fegyverünk azonban az ima, a hit és a megtérés – újra meg újra. Ez nekik láthatóan nem megy. Pedig ebben áll a győzelem! Folytassuk hát!
Gável András
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Szájer-ügy: a levert lécet nagyon gyorsan újra ugyanolyan magasra kell tenni
