Kaszab Zoltán: Egyelőre egy nagy színházat látunk kormányzati politika helyett
Az eddig meghozott intézkedéseknek és nagy hévvel bejelentett megállapodásoknak nagyobb a füstje, mint a lángja.
Lassan egy hónapja van hivatalban a Tisza-kormány, és ilyenkor az új kabinettől a választók már joggal várnának valamilyen tervet, ami túlmutat a látszaton. Ilyet ugyanakkor annak ellenére sem látunk, hogy Magyar Péter és a Tisza vezető politikusainak elmondása alapján a kormányzati felkészülés már jó ideje zajlott a háttérben. Hogy ezalatt mit értettek Magyar Péterék, azt nem látjuk világosan, sok esetben ugyanis olyan érzése lehet az embernek, mintha magát a Tiszát is váratlanul érte volna, hogy megnyerte ezt a választást és kormányoznia kell.
Olyan ügyekben, amelyekben azonnali változást ígértek, alig történt bármilyen előrelépés.
Itt van egyből a köztársasági elnök eltávolítása körüli hercehurca. Magyar Péter valószínűleg arra számított, hogy Sulyok Tamás önként lemond, és ezzel a helyzet el is van intézve, hiszen kiválaszthatja a neki megfelelő új államfőt. Sulyok Tamás ugyanakkor – nagyon helyesen – hű maradt az esküjéhez, és mivel semmi olyan nem követett el, amivel ezt megszegte volna, esze ágában sincs távozni. Csakhogy a tiszás többség erre láthatóan nem volt felkészülve, hiszen még csak most kezdik el kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Persze nincs könnyű dolguk, hiszen mindenképpen valamilyen mondvacsinált, a jogállamiság mércéjét jó eséllyel nem kiálló lépéssel kell eltávolítaniuk az elnököt.
A Tisza szépen-lassan kihátrált a közmédia „lefejezésével”, a hírszolgáltatás megszüntetésével kapcsolatos ígéretéből is. Persze ez sem lett volna sem elegáns, sem jogállami és valószínűleg ők is rájöttek, hogy ez egy sokkal bonyolultabb rendszer annál, minthogy egyetlen tollvonással megszüntessék.
Nem lett semmi abból az ígéretből sem, hogy június elsejétől tilos lesz harmadik országbeli vendégmunkásokat alkalmazni. Ez azért is fura, mert itt szakértők szerint néhány egyszerű jogszabály módosítással meg lehetett volna szüntetni ezt a lehetőséget. Itt valószínűleg a gazdasági szereplők voltak azok, akik meggyőzték Magyar Péteréket arról, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
Mivel a Tisza konkrét ígéretei közül sokból máris kihátrált, nem marad más, mint a folyamatos színház.
Persze Magyar Pétertől ezt már megszokhattuk. Néhány hét alatt ezt sikerült olyan szintre emelnie, hogy parlamenti ülést is csak akkor lehet tartani, ha ő ráér. Emlékezzünk csak vissza! Senki nem tudta megmondani, hogy a kormányalakítás utáni héten miért nem ült össze a parlament. Valószínűleg azért, mert Magyar Péter külföldön volt. Az azt követő héten két napra hívták össze a honatyákat, a miniszterelnök pedig mindkét napot a házban töltötte. Ezen a héten pedig csak hétfőn volt ülés, mert Magyar Péter kedden már Berlinben tárgyalt.
Ebből a sormintából jól látszik, hogy a teljes Országgyűlés Magyar Péter időbeosztásához alkalmazkodik.
Ezen akár mosolyoghatnánk is, de a nagyobb baj az, hogy az „abszolút filmszínház” a konkrét döntésekben is meglátszik. Magyar Péter örömittasan jelentette be, hogy 40%-kal csökkennek a képviselői fizetések. Azt ugyanakkor már elfelejtette hozzátenni, hogy a bizottsági tagságért és különféle pozíciókért járó juttatások közben emelkednek, így a honatyák javadalmazása legrosszabb esetben is csak 10% körüli mértékben csökken.
Magyar Péter arról is diadalittasan számolt be, hogy hazahozta az uniós forrásokat. Valójában viszont annyi történt, hogy Brüsszel azt mondta, hogy ha a kormány teljesíti a feltételeket, odaadja a pénzt. Ezt egyébként Orbán Viktornak is megígérték. A különbség csak annyi, hogy miközben az előző kormányfő ellenállt, az új vállalta, hogy végrehajtja a Bizottság követelés listáját.
A filmszínház tehát dübörög, de hogy mi lesz közben az országgal? Az a lájkvadászat mellett már másodlagos.
Vezetőkép: Magyar Péter miniszterelnök napirend előtti felszólalásra válaszol az Országgyűlés plenáris ülésén 2026. június 1-jén. Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
