Mégsem olyan könnyű a liturgikus egyházi könnyűzene?

Létezik a klasszikus zene, ami évszázadok alatt kiforrott, strukturált dolog, illetve a könnyűzene, ami technikailag egyáltalán nem nevezhető könnyűnek – állítja Csima Zsolt kántor, a Szent II. János Pál Iskolaközpont pedagógusa.

Jó először végiggondolni, milyen ismérvei vannak a klasszikus zenének, a gregoriánnak, illetve a népéneknek – javasolja Csima Zsolt kántor a keresztény könnyűzene és a hagyományos egyházzene polémiájának megkezdését megelőzően a Magyar Kurírnak adott interjújában.

A II. vatikáni zsinat dokumentumai szerint az Egyház hivatalos zenéje a gregorián. Van egységes nyelvezete: a latin. Szövege a Szentírás alapján íródott, nincs benne teológiai tévedés, átmentek a kanonizációs rostán. A népéneket pedig azzal a feltétellel engedélyezték, hogy ha az anyanyelven bemutatott liturgiában a hívek érzületét közelebb emeli Istenhez, akkor azt lehet alkalmazni – húzta alá a kántor-tanár, aki rámutatott, hogy az a zene, amit ma gitáros zenének nevezünk, a ’60-as évek végén kezdett kibontakozni nálunk, emlékeztetve azokra, akik a műfaj képviselői voltak a kezdeti, legnehezebb időkben.

Sillye Jenő: Boldogság, öröm volt az életem!

Győri János Sámuel: Ahol a keresztény könnyűzene, ott ébredés van

Dax: a gitár nyakánál fogott meg Isten

A keresztény könnyűzene gyökereit tekintve a rabszolgaként Amerikába hurcolt afrikai őslakosok saját zenei kultúrájából bontakozott ki.

Kialakultak a különböző stílusok, és hozzánk a könnyűzenén keresztül jutott el (spirituálé, majd a gospel, illetve ennek gyökereiből a dzsessz, soul és a popzene bizonyos részei).

Csima Zsolt szerint a mai, pluralista világban az ragadja meg a templomba járó híveket, ha van zeneileg egy olyan téma, amely annyira tiszta, érzékeny, hogy el tud jutni hozzájuk.

A stílus, a hely, a szakralitás megérdemli azt az emelkedettséget, hogy a zenei szolgálatot végző előadó saját magából a legjobbat adja oda. 

A kántor véleménye szerint a liturgiában a legfontosabb zenei, stiláris sorvezetőnek annak kellene lennie, hogy minden zene odavaló, ami képes az érzelmemet, értelmemet, valómat, szándékaimat Istenhez emelni (tehát minőségileg is megfelel a szakralitásnak). Ebben fontos szempont a hagyomány is.

Templomi gitáros zene. Az mi?

A gregorián mellett lehetséges olyan zenei alternatívát kínálni a templomi zenei szolgálatban, amely igényes, és az adott kor nyelvén szólal meg. A hagyományos egyházzenei kántor szerint az igényességhez fontos, hogy azok, akik ezt a zenét művelik, képzettek legyenek. Ennek következtében kevesebb szembenállás lenne a hagyományos egyházzene és a keresztény könnyűzene képviselői között, ha a saját szakmai fejlődésük érdekében képzik önmagukat.

– Európa lassan újra missziós területté válik, saját anyanyelvéből és a multikulturális hatásokból egyaránt táplálkozik. A hagyományt nem szabad elhagyni, de a híveknek is olyan „új énekeket” kell nyújtani, amelyek segítik az ő érzületeiket, ráhangolódásukat

– sürgetett Csima Zsolt, aki jelezte, hogy erre az alapvetően gregorián központú egyházi rendelkezések is megadják a lehetőséget: ha az szükséges és megengedhető, akkor népének szólaljon meg. A gitáros zene is, ebben a kontextusban, értelmezhető népéneknek.

Keresztény könnyűzenei DNS-vizsgálat

– Az egyházzene megbecsült művelőire van szükség a könnyűzene területen tevékenykedők között is – hangsúlyozta Csima Zsolt kántor és tanár – annak érdekében, hogy legyenek olyanok, akik tudják, hogy mit, mikor és hogyan kell előadniuk a szentmiséken.

Támogatja a kormány a vallásos könnyűzenét

A teljes beszélgetés itt olvasható.

Forrás: Magyar Kurír