Ferenc pápa a francia katolikusoknak már engedélyezte a Miatyánk „aggályosnak" ítélt sorának megváltoztatását. Állítólag most minden országra kiterjedhet az új változat alkalmazása. A nyelvi, illetve teológiai problémát jártuk körbe az esetleges módosítás előtt, vajon tényleg félreérthető-e az eredeti szöveg alapján Isten tulajdonsága, vagyis, hogy ő szereti az embert. Ez a szeretet kísértésbe vinne bennünket?
Az Úzvölgyi temetőt védő magyar testvéreink rózsafüzért a kezükben tartva és a Miatyánkot közösen imádkozva álltak ellen a feldühödött románok agresszív behatolásának. Egy olyan ima erejébe kapaszkodtak, amelyet minden székely és magyar őse ugyanilyen szavakkal mondott el, ha Istenhez fordult. A Jézus Krisztustól kapott szavak és mondatok minden idők keresztényeinek az Atyaistennel való lényegi kapcsolatot jelenítették meg.
2017-ben a francia katolikus püspöki kar arra hivatkozva, hogy a Miatyánk egy sora nem fejezi ki Isten valódi tulajdonságát és természetét, kérvényezte Ferenc pápát, hogy hagyja jóvá az isteni tulajdonságokhoz jobban illeszkedő szövegmódosítást. A Szentatya ezt meg is tette, így
a „ne vigy’ minket kísértésbe” sor helyére a következő lépett: „ne engedj minket kísértésbe esni”.
A katolikus egyházfő a nemrégiben befejezett, a Miatyánk imádságáról tartott vatikáni katekézis sorozatában is kifejtette az irányú véleményét, hogy a kérdéses rész nem fejezi ki kellőképpen, milyen is Isten valójában. Szerinte
hirdetésaz Isten nem vezeti az embert a bűnbe, emiatt nem helyes a kifejezés alkalmazása.
A napokban felreppent a hír, hogy Ferenc pápa tizenhat évnyi kutatás lezárásaként állítólag jóváhagyta a Miatyánk szövegének új változatát. Úgy tudjuk, korábban meghagyta az egyes országok püspökkarainak a szabad döntés lehetőségét. Magyarországon egyelőre az eddigi verzióhoz ragaszkodnak.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar sajtószolgálata kérdésünkre elmondta: 2013-ban a Francia Püspöki Konferencia módosította a Miatyánk fordításának szövegét, a „ne vigy’ minket kísértésbe” helyett az új verzió a következő: „és ne engedd, hogy kísértésbe essünk”. – Az olasz egyházban már 2008-ban használatban volt egy olyan bibliafordítás, ami a Miatyánk e sorát úgy fordította, hogy „ne hagyj el minket a kísértésben” és Ferenc pápa egy televíziós megnyilatkozása ez utóbbi értelmezés elterjedésének adott lendületet. Az Olasz Püspöki Konferencia 2018. novemberi ülésén hagyta jóvá a misekönyv és benne a Miatyánk szövegének új verzióját. Látható tehát, hogy egy több éves, sőt, évtizedes folyamatról van szó, melynek keretében az ógörög nyelv jelentésbeli gazdagsága miatt különféle teológiai értelmezések élnek egymás mellett, és valamennyi létjogosultsággal bír – adta tudtunkra a sajtószolgálat.
A jelentésbeli gazdagság miatt talán érdemes közelebbről megvizsgálnunk a szóban forgó sor tartalmát, amely a jelenlegi fordításban arról szól: kérjük Istent, hogy ne vigyen minket a kísértésbe.
Biblikus szempontból egy többszörösen összetett dologgal állunk szemben. Az evangélium görögül őrizte meg számunkra a Jézus által tanított imádságot. Az arám eredeti nem maradt fenn. Az arám nyelvben létezik egy műveltető jelentésű igemód. Az arámihoz nagyon közeli, szír nyelvű, fennmaradt fordításból viszont az eredeti arám nyelvű szöveg sajátosságaira lehet következtetni. Ha ebben bízhatunk, a Miatyánk kérdéses sorában alkalmazott igeidőben a műveltető mód is benne rejlik, emiatt az magyarul így hangzik: ne engedj kísértésbe jutni vagy esni.
Ezért nem köteles az egyház a görögből fordított, „ne vigyél a kísértésbe” verziót alkalmazni, helyette lehetőség van erre a másik változatra is: „ne engedj kísértésbe esnem”.
Nyelvészetileg tehát van érv a franciáknál már bevezetett változat mellett. Ám a nyelvi szempontokon túl létezik egy másik magyarázat is a két fordítás viszonyára: a Jézus korában használt régi zsidó imákból a Miatyánk imája átvesz bizonyos formulákat. Például a „szenteltessék meg a te neved” és a „jöjjön el a te országod” kifejezések gyakori kérései a zsidó imáknak.
Hasonlóan gyakori kérés, hogy „a rossz dolgoktól óvjál meg”, amely a Jézus korabeli imákban is előfordul a „ne vigy’ minket a kísértésbe” megfogalmazásban, de az eredeti óvó jelentéssel. Ez azt erősíti, hogy a szokványos formula megmaradt az eredeti megfogalmazásában, és Jézus „beemelte” azt a Miatyánk szövegébe.
Mindkét érv arról szól, hogy nem szükséges ragaszkodni az evangélium görög szövegének betű szerinti értelmezéséhez.
Lehet azért jól érteni a ne vigyél minket kísértésbe betű szerinti fordítását is. Nyilván nem Isten visz a kísértésbe, hanem megengedi a próbatételeket. Az ember azt kéri, hogy lehetőség szerint ne jusson ilyen helyzetbe. De ha már benne vagyunk a kísértésben, akkor mentesek maradjunk a bűn elkövetésétől.
A hagyományos, eddig használt formula értelmezésében fontos kiemelni, hogy a kísértés még nem a bűn elkövetésének állapota. Inkább bűnre csábításnak hívhatnánk. Jézus Krisztus is élt át hasonlókat, amikor nyilvános működése előtt negyven napig a pusztában tartózkodott, ahol megkísértette őt a sátán. Ám Jézus mentes volt minden bűnös cselekedettől. A sátán megtévesztő hangjaira is az Ige szavaival, Isten erejével válaszolt, elutasítva minden csábítónak látszó, ott felkínált dolgot.
Isten ura minden teremtményének, még az angyaloknak is. Azok az angyalok, akik egyszer s mindenkorra Isten ellen döntöttek, végérvényesen eltaszították magukat teremtőjüktől. De mint gonosszá lett teremtmények azon vannak, hogy minél többeket elcsábítsanak az Istennel való élettől. Ha nekik nem lehet jó, másnak se legyen. Ezzel bosszantanák Istent. Ez a folyamat elkezdődött Ádámnál, Évánál, és a máig is tart.
A sátán mint teremtmény és bukott angyal semmivel sem tehet meg annál többet, mint amit Isten az ő számára megenged. Sokan azt gondolják, hogy az ördög és az Isten közötti meccs még nincsen lejátszva, pedig az végérvényesen eldőlt a Golgotán Krisztus megváltó keresztáldozatában. A sátán örök vesztesként ugyan próbálkozik, de Isten erejét képtelen felülmúlni.
Ahogy Jób könyve is tanúskodik arról, hogy
Isten ad valamekkora lehetőséget a sátánnak, hogy csábíthassa az embert,
de ezek a próbatételek határok közé szabottan jelennek meg. A kísértésekben és a sátáni megpróbáltatásokban helytálló Jób még inkább kiérdemli Isten szeretetét. Isten bízott benne, és ő is bízott Istenben.
A Biblia más helyen egyértelműen rámutat, hogy
Isten nem enged meg emberi erőt meghaladó kísértést.
A jóbi mintára elmondhatjuk, hogy minden sátáni csapdában Isten melletti helytállás a bizalom tanúbizonysága. Mint ilyen, a szeretetünket és hűségünket fejezhetjük ki ilyenkor Isten iránt, és fordítva, Isten szeretete és hűsége mutatkozik meg az életünkben.
Isten soha nem hagy el, még a kísértések idején sem.
És bár egy-egy csábító kísértésnek ellenállni látszólag emberfeletti erőt igényel és egyáltalán nem kellemes életállapot, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a bűnbeesés elkerüléséhez elegendő az Isten erejéből táplálkozó emberi erőnk. Amikor Isten „kísértésbe visz bennünket”, valójában azt jelenti: teljes mértékben megbízik bennünk, vagyis szeret – méltónak talál bennünket a próbatételre.
Feleslegesnek látszó vita pro és kontra érveket felsorakoztatni a régi vagy az új verzió mellett,
hiszen – mint láttuk, mindkettőnek van létjogosultsága, illetve jelentésüket tekintve egy irányba mutatnak. Hasonlóan nagy kísértés Ferenc pápát az új szóhasználat miatt – vagy a hagyományos szövegpártiakat a régi szóhasználat miatt – támadni és pártoskodni.
Fontosabb, hogy éljünk a Jézustól tanult, az őseinktől nekünk ajándékozott imával. Forduljunk oda Istenhez ezekkel a szavakkal akár most, Pünkösd ünnepén, könyörögjünk Péter utódjáért és az egyház egységéért. Minden keresztény egységéért, hogy Isten országa valóban eljöhessen közénk.
Forrás: 24.hu és MKPK Sajtószolgálat
