A Biblia „Isten férfinak és nőnek teremtette őket” elve elveszett, sőt ellenségessé vált egy olyan kultúrában, amelyben ma a transzneművé válást ünneplik, egy új könyv szerzője szerint nagy szükség van azon emberek történeteinek elbeszélésére, akik a nemátalakítás után végül visszatértek születési nemükhöz.
Jennifer Lahl (a könyv szerzője) a kaliforniai székhelyű Bioetikai és Kulturális Központ alapítója és korábbi elnöke egy interjúban árulta el, hogy küzd az orvosi szakma és a politikai támogatási rendszer azon szegmensei által elkövetett hazugságok ellen, amelyek a pubertás blokkolókat nemmegerősítő gondoskodásnak tartják.
Küzdelme abban nyilvánul meg, hogy lehetővé teszi a hangtalanok számára: beszéljenek vitatott döntéseik valódi természetéről, a testmódosító műtétekről.
„Ezek olyan fiatal felnőttek, akiknek volt valamilyen traumájuk az életükben, akár egy összeomlott otthon, akár szexuális zaklatás” — mondta Lahl. Véleménye szerint ezek az emberek nem értik meg az átélt rosszat, és ezért keresnek megoldást.
Lahl új könyve, a The Detransition Diaries (Detranzíciós naplók) nyolc férfi és nő történetét meséli el, akik rájöttek, hogy hibát követtek el, amikor azt hitték, rossz testbe születtek.
hirdetésAz író podcast műsorban mondta el, hogy a nemi diszfória egy mentális egészségügyi probléma, de
a mai woke kultúrában sok fiatal motivációja lett, hogy végül beleegyezzenek olyan műtétekbe, amelyeket később megbánnak.
Egyes detranzíciót (visszatérés a biológiai nemhez) végzett emberek elmondása szerint nem találnak támogatást sem az orvosi közösségben, sem a saját szociális szférájukban.
Az író elmondása szerint bár ezeket a fiatalokat ünneplik azért, mert transznemű férfiként vagy nőként fejezik ki „valódi énjüket”, gyakran támadják vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják őket, amikor úgy érzik, hogy rossz döntést hoztak, és megkezdik a detranszformáció fáradságos útját.
Beszámolója szerint azok a nők például, akik tinédzser korukban emlőeltávolításon estek át nemmegerősítő műtét következményeként, azok soha nem tudják majd szoptatni gyermekeiket, ugyanis ilyen beavatkozások esetében megpróbálják férfiassá tenni az emlőt, és a tejmirigyeket is örökre eltávolítják.
Egy másik történet szerint egy hozzátartozó elvesztése olyan önmagába fordulást idézett elő egy fiatalban, hogy megfelelő vígasz helyett a transzneműséget javasolták neki megoldásként.
Lahl szerint
a szülőknek kell felnőttként fellépniük és harcolni gyermekeikért,
s hozzátette, hogy fel kell ismernünk, hogy a közösségi média sok ilyen ötlet jó táptalaja.
Az író véleménye szerint különbség van aközött, hogy a fiúk és a lányok miért szenvednek a nemi diszfóriától. A fiúk esetében a negatív maszkulinitás képéről kialakított vélemény — ami az erőszakról, nőgyűlöletről, patriarchátusról szól — nyom a latba, mivel nem szeretnének ehhez az „agresszív” közösséghez tartozni.
A lányok esetében pedig úgy gondolja a szerző, hogy csoportszellem és az utánzás a hajtóerő, mivel akár az öltözködésben és frizura ügyben is a másiktól veszik át a mintát, mert nem akarnak kilógni a falkából — ennek köszönhetően a névmásokat is hajlandóak megváltoztatni.
Lahl kiemeli, hogy bármilyen okból is legyen, ezeket a problémákat nem kezelik jó tanácsadással és pszichiátriai ellátással.
A szerző szerint sok család számára az az út, amelynek során segítik gyermekeiket visszatérni biológiai nemükhöz, magában foglalja a hithez és annak alapjaihoz való visszatérést.
„Látok [embereket], akik csendben, talán elhagyták a hitüket… [és] akik visszatérnek a hitükhöz, mert ennek van értelme” – mondta Lahl.
Forrás: foxnews.com
A címlapkép forrása: Pixabay.com
