J. András: Különleges import hullák (és megfigyelésük)

Minálunk úgy tombol újabban a kőkemény hitlerizmus, hogy szép és áttekinthető gyakorlat azért sohase válik belőle. Nem és nem. Hiába a kormány nemes biztatása, sehol egy rendesen fölborított gyrosos bodega vagy tüchtig rasszista mondatokkal összepingált halal húsbolt. Lusta asszonyaink se rejtenek tűt a frissen sült pitába, legfeljebb fejben, nagy csalafintán, magyarosan.

Mit tegyen ilyen ínséges időkben a haladó ember? Mert az eléggé világos, hogy legalább egyszer rajta kéne kapni a nácit, amint épp könyékig benne van a mézesbödönben; de hát pont az a baj, hogy ez a mi nácink olyan náci, aki föl se tűri az ingujját soha, folyton csak elméletezik, lapos plakátokon gesztikulálja ki magát, kétszer küldi el Pápai Jocit az Eurovízióra meg hajat növeszt a bőrfejére, szóval tragédia.

Mit lehet ilyen helyzetben tenni, hogyan bizonyíthatná az igazát (bizonyítékok híján) szegény haladó gondolkodású ember?

Nos, Jámbor András szerint rasszista indíttatású mészárlás friss halálos áldozatainak gyors és zökkenőmentes importálásával bizonyíthatná. Hozzunk halálos áldozatokat egy messzi kontinensről, ha a közeli ábécéből nem megy, micsoda ötlet! Eszkábáljuk ki a langyos hullákat az új-zélandi tömeggyilkos, Brenton Tarrant karmai közül, adjuk azokat a mi kis tesze-tosza plakátnácink kezébe, tessék, kérlek, ne fáradj. Írjuk meg a cikkünket, fűzzük bele, hogy ORBÁN! És már kész is vagyunk.

Nem vicc, a Mérce egyik tegnapi anyagában tényleg valami efféle ízléses mutatvány szeretett volna kibontakozni.

A szöveg rögtön iszonyú erővel indít. Íme:

Számunkra, magyarok számára nem ismeretlenek azok a fogalmak, amelyeket 74 oldalas manifesztációjában leírt az Új-Zélandon 49 embertársunkat meggyilkoló terrorista: fehér faj, a bevándorlók inváziója, harc a kereszténység védelmében, a nyugati világ hanyatlása.

Jó, mi? Súlyosan elmebeteg új-zélandi fickó legyilkol – azóta már tudjuk – 50 imádkozó muszlimot, erre Jámbor fogja magát a Mércén, és eszmei rendű következtetéseket von le. Az 50 embert meggyilkoló, habzó szájú elmebeteg értékpreferenciáit vizsgálja a Jámbor András – átgázol a sűrű szájhabon, és akkurátusan hümmög. Kereszténység, ühüm. Apropó, vajh Hasfelmetsző Jack mennyire szerette a csokoládét tízes skálán, teszem azt Németh Szilárd jelenleg hatályos derékbősége viszonylatában? Érdekes kérdés ez is, nem? Charles Manson hogy állt a focival, beszéltek-e neki a fejében lakó hangok kisvasutakról? Hm-hm!

(Ha erősen hunyorítok, Geréb Ágnes bal bokája tökre olyan, mint Mussolini arca!)

Ha valaki netán elolvasná a teljes cikket (érdemes), vagy egyszerűen csak kíváncsi lenne rá, hogy érzi magát mostanában Tamás Gáspár Miklós (borong, nyilván), akkor ide kattintson.