H.ONT ANDRÁS: ÉN

szívem nehéz: az ország süllyed éppen
gigászi roncsain egyedül Én ülök
őrzöm, mit Én látok csupán, s be szépen!
(önnön Fényemtől kis híján megőrülök)

pedig megírtam százszor már (keress Rám):
a diktatúra rossz – békében élni jó!!4!
s te nem figyeltél, ó, loncsos vakarcskám…
(ganajban – bennetek! – döglődök Én: a Szó)

magam vagyok az Értelem! te firkász
ki orbán rút testéről lopod a napot
nem írsz, csak a papír fölött kalimpálsz
(mondtam már? ím – az Üdvösség is Én vagyok)

süllyedsz, *****. nem érted? vallj meg Engem!
s az örvény – csúf lakáj – majd visszaretten.

J.T.