Balassagyarmat, a „Civitas Fortissima” helytállására emlékezünk ma

A csehszlovák megszállás alóli felszabadulásra, az 1919-es városvédő harcra emlékeztek kedden Balassagyarmaton. Cikkünkben a megemlékezés mellett az 1919-es „dicső eseményeket” foglaljuk össze.

1919. januárjában a csehszlovákok – a románokhoz és a jugoszlávokhoz hasonlóan – minél több területet igyekeztek megszerezni a védekezésre képtelen Magyarország rovására. Január 15-én hajnalban átlépték azt a demarkációs vonalat, amelyet az antant hatalmak még december 23-án, ideiglenes határként jelöltek meg és megszállták Balassagyarmatot és környékét. A támadók célja Aszód, Miskolc és Gyöngyös elfoglalása, valamint a salgótarjáni szénmedence meghódítása volt.

A megszálló erők január 16-án elrendelték a lakosságnál található fegyverek begyűjtését, a város polgárai közül sokan azonban sikeresen elrejtették a fegyvereiket. Emellett egy sor olyan intézkedést hoztak, amely felhergelte a város lakosságát: elbocsájtották a vasútállomás főnökét, a vasúti dolgozókat a szlovák nyelv megtanulására kötelezték és lecserélték a közintézmények magyar nyelvű feliratait. Az offenzíváról értesülve a Károlyi-kormány továbbra sem vállalta a fegyveres ellenállást: a helyi laktanyából is kivonult az ott állomásozó magyar katonaság. 

A város lakossága azonban nem volt hajlandó harc nélkül meghódolni. Rákóczi István Nógrád megyei kormánybiztos vezetésével a helyi tisztviselők titokban fogadalmat tettek, hogy szembeszegülnek a megszállókkal és elkezdték megszervezni a csehszlovák katonák kiűzését. A kormánybiztos felvette a kapcsolatot a Magyarnándor mellett állomásozó 16. honvéd gyalogezreddel, és elérte azt, hogy támogassák a kezdeményezést, ha eljön az alkalmas időpont. 

A megfelelő előkészítést követően, január 29-én hajnalban a lakosság jelentős része az addig rejtegetett puskákat és egyéb, rendelkezésre álló fegyvereket a megszállók ellen fordította. A városon belül több ponton is harcok alakultak ki,  ennek során a városban állomásozó cseh légió parancsnoka, Augustin Lauka is halálát lelte. Eleste után a városban lévő cseh erők visszamenekültek az Ipoly túlpartjára.

A városban történő eseményekkel párhuzamosan Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok 29-én hajnalban támadást intéztek a balassagyarmati laktanya ellen, ahol szintén számos megszálló katona tartózkodott. Ezt azonban a csehszlovák katonák szívosan védték, így a laktanyánál ostrom alakult ki.

A védők heves ellenállása következtében a magyarnándori katonák komoly veszteségeket szenvedtek, és egy időre vissza is vonultak; ezekben az órákban a balassagyarmati polgárok tartották a magyar állásokat.

Délután azonban a katonák erősítésekkel tértek vissza: az iglói géppuskás tanfolyam hallgatóit és jónéhány fegyvert hoztak magukkal. A géppuskásokkal támogatva a honvédek újabb rohamot indítottak a laktanya ellen, amelynek során a csehszlovák katonák végül megadták magukat. 

Estére Balassagyarmat középületein ismét magyar zászló lengett, a felkelők győzelme sokkoló hírként érte a csehszlovák hadvezetést. 

A város visszavétele után több hadi cselekmény nem történt a térségben. A január 29-i hősies helytállás elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a csehek ne próbálkozzanak többet az Ipolyon való átkeléssel, és végleg feladják hódító ambícióikat. Balassagyarmatot az 1919 januárjában végrehajtott hőstett miatt később a „legbátrabb város” néven emlegették, erről emlékezett meg 2005-ben az országgyűlés azáltal, hogy a Civitas Fortissima címet adományozta a városnak.

A Civitas Fortissima megtartása ugyanakkor komoly tanulságokkal is szolgálhat, mivel Balassagyarmat példája azt bizonyítja, hogy a történelmi Magyarországot feldaraboló utódállamokkal szemben esetleg fegyverrel is fel lehetett volna lépni (korábban, Szakály Sándor történésszel készített interjúnk során azt a kérdéskört is boncolgattuk, hogy milyen esélyei voltak Magyarországnak az önvédelemre 1918–1919-ben).

Ballasgyarmaton szombat óta egy négynapos emlékünnepség zajlott. Ennek során emléktúrát, emlékúszást, fáklyás felvonulást, konferenciát, szentmisét és emléktábla avatást is szerveztek.  A leglátványosabb program a „Laktanya ostroma” elnevezésű hadijáték volt, amelynek során a város főtéren fegyveres hagyományőrzők csaptak össze, bemutatva azt, hogy miként foglalták vissza eleink száz éve a csehektől a laktanyát.

Január 27-én ünnepélyes megemlékezés során adták át és szentelték fel újra a városban található, felújított katonai temetőt is. 

A kedden tartott megemlékezés alatt Latorcai János úgy fogalmazott: a balassagyarmati hősöket jellemző bátorság, erő és összetartás a nemzet megmaradásának sarokköve, ma is ezekre van szükségünk.  „Erő kell ahhoz, hogy ne csak szólni, hanem tenni is merjünk, összefogásra van szükség, hogy ezt a harcot sikerre vihessük, és képesek legyünk a köztünk lévő nézeteltéréseken felülemelkedve a legfontosabb kérdésekben együtt dolgozni a nemzet érdekében” – mondta.

Latorcai János szerint „amit a balassagyarmatiak száz évvel ezelőtt tettek, sokkal több volt, mint néhány épület, s ezáltal a város visszafoglalása; az ország védelmében ragadtak fegyvert.”

A megemlékezésen megkoszorúzták a civil és katonai hősök tiszteletére a városháza falán elhelyezett táblát. Latorcai János mellett Balla Mihály országgyűlési képviselő, a Civitas Fortissima Kör, a MÁV Zrt., Balassagyarmat és Nógrád megye önkormányzata, valamint a Communitas Fortissima, vagyis a legbátrabb falu címmel rendelkező Kercaszomor község képviselői is elhelyezték a megemlékezés virágait.

Forrás: rubicon.hu, képek forrása: MTI/Komka Péter

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Novák Katalin: a demográfia nem a számokról szól
Évi egymillió életet menthető meg a párizsi egyezmény végrehajtásával
Újra éledő hagyomány élő vizeink megszentelése