„Én annyira szeretném, hogy a gyerekek megismerjék Istent és megfogják a kezét.„

„Itt a Földön olyan, mint egy sűrű sötét erdőben. Olyan sokszor nem tudjuk, hogy merre menjünk. Olyan sokszor érezzük azt, hogy veszélyes, meg nehéz. De hogyha az ember megfogja Isten kezét, akkor Ő vezeti abban a sűrű, sötét erdőben. Én annyira szeretném, hogy a gyerekek megismerjék Istent és megfogják a kezét. Minél hamarabb megtörténik ez, annál gyümölcsözőbb életük lesz szerintem” – mondta Juhász-Koronka Panka négygyermekes édesanya, tanítónő, aki a Vác melletti Kosdon a református gyülekezet oszlopos tagja. A 2400 lelket számláló Pest vármegyei településen 400 református él. Idén júniusban lesz négy éve, hogy az előző lelkész Schmidt Ferenc nyugdíjba vonulása után a gyülekezet presbitériuma a fiatal Koncz Hunor Attilát hívta meg, akit a gyülekezet egyhangúlag megválasztott. Lelkipásztori szolgálatát 2019 júniusában kezdte meg, beiktatására, a koronavírus-járvány miatt két évvel később, 2021-ben került sor. Koncz Hunor Attila akkor elmondta:

„Ez a közösség sok megpróbáltatáson és konfliktuson van túl. A felelősséget sokan érezték a talpra állásért, és elkezdtek imádkozni.”

Az azóta eltelt időben megújult a parókia, és a régi iskolaépület a rektorlakással, és lezajlott egy templomfelújítás is. Akkori tervei valóra váltak, ugyanis elindult az ifjúsági bibliaóra, baba-mama kör is van a kisgyermekes családok számára, és elindult a gyermek-istentisztelet is.

hirdetés

Az 1785-ben épült kosdi református templom.

A gyermekek nyáron gyermektáborban és az egyházmegye ifjúsági táborában is részt vehetnek. Idén pedig első ízben húsvéti gyermeknap is zajlott Kosdon. Erről kérdeztük az esemény szervezőjét, Juhász-Koronka Pankát, aki a váci Árpád Fejedelem Általános Iskolában matematikát, éneket, erkölcstant, és rajzot tanít. Emellett a kosdi Arany János Általános Iskolában hittant oktat az első három osztály számára. Jövőre pedig már a negyedik osztály számára is. Kosdon a református gyülekezet életében nagyon sokan, aktívan vesznek részt, ahogy ennek az alkalomnak a megszervezésében is.

– Miért érzi azt fontosnak, és viseli szívén, hogy a gyermekek számára is ilyen nagy előkészületet, és odafigyelést igénylő program keretében adja át Húsvét történetét, üzenetét?

Azért, mert szerintem itt a Földön olyan mint egy sűrű sötét erdőben, hogy olyan sokszor nem tudjuk, hogy merre menjünk. Olyan sokszor érezzük azt, hogy veszélyes, meg nehéz. De hogyha az ember megfogja Isten kezét, akkor Ő vezeti abban a sűrű, sötét erdőben. Én annyira szeretném, hogy a gyerekek megismerjék Istent és megfogják a kezét. Minél hamarabb megtörténik ez, annál gyümölcsözőbb életük lesz szerintem. Én tényleg azt gondolom, és ott van a Bibliában, hogy Istennek mindenkinek az életére nézve van egy terve, és én szeretném, hogy ezek a gyerekek megtanulják, erről tudjanak és engedjék nyugodtan, hogy Isten megvalósítsa ezt a tervet az ő életükben.

Szeretnék nekik ebben segíteni, Istenhez őket közelebb húzni. De egyébként azt hiszem, nem én csinálom, hanem a Szentlélek. Azt szoktam mondani, hogy Isten földi munkájába besegítek. Vicces dolog, hogy Isten minket, ilyen földi embereket erre használ. Mintha a Microsoft vezérigazgatója egy nyeletlen gimnazista informatikussal alapítana céget körülbelül. Tehát megtiszteltetésnek érzem egyébként, hogy ezt csinálhatom, komolyan.

A felnőtteknek viszonylag sok elmélyülési lehetőségük van, és annyira szerettem volna azt, hogy a gyerekek is megismerhessék a kerek egész történetet, jobban elmerülhessenek az egész misztériumában. Átérezhessék egy picit az emelkedettségét. Húsvét legfontosabb üzenete nekünk keresztényeknek az, hogy Jézus Krisztus belépett a történelembe. Nemcsak megszületett karácsonykor, hanem meghalt, és feltámadt. Az volt a célom, hogy ennek az emelkedettségét ők is a maga teljességében lássák az elejétől a végéig.

– Nagypénteket megelőzően, egy teljes napra várták a gyerekeket a gyülekezet önkéntes szervezőivel, programokkal. Hogyan tudta megszólítani a gyermekeket, hogyan tudta átadni számukra húsvét fő üzenetét? Volt-ebben valamilyen segítsége?

A Kett-módszert hívtam segítségül, melynek egyik fő jellemzője a szemléltetés. A szemléltetés által valami „megszemlélhető” kerül a csoport elé. Ez lehet valós dolog, de lehet jel vagy szimbólum is. Kosdon, a húsvéti gyermeknapon ez a padlókép úgy zajlott, hogy volt egy egész pici arany csomag, ez be volt csomagolva egy feketébe, a fekete csomag be volt csomagolva egy pirosba, a piros fehérbe. Az be volt csomagolva egy zöldbe az pedig egy barnába, a barna pedig egy narancssárga organzába. Mindez pedig egy hatalmas nagy zöld kerek anyagon helyezkedett el, ami azt jelképezte, hogy Jézus Krisztus beérkezett Jeruzsálembe.

Ezután elmeséltem a gyerekeknek, hogy megkente őt Mária és ekkor kibontottam a narancssárga organza anyagot. Ezalatt pedig megkentem a kezüket, egy nagyon finom shea vajas krémmel. Szerettem volna minden érzékükre hatni. Hunor pedig sütött kenyeret, ekkor pedig elmeséltem a páskavacsorát, az utolsó vacsorát és egy picit visszatekintettünk az Ószövetségre. Ekkor megmostuk a lábukat. Meséltem a lábmosásról, hogy senki nem volt hajlandó megmosni a másik lábát és végül Jézus volt, aki mindenkinek megmosta.

Hunor külön erre az alkalomra sütött egy nagyon finom kovászos kenyeret. Körbeadtuk, és így volt az úrvacsora. Meséltem, hogy Jézus teste így töretett meg, tehát nem szétvágjuk egy késsel, hanem megtörjük a kenyeret.

Ezután kibontottam a zöld anyagot. Ekkor meséltem a Gecsemáné-kertről és arról, hogy Jézus szeretett volna egyedül lenni egy kicsit. Aztán meg a tanítványait kérte, hogy legyenek velük, de végül elaludtak. Beszéltem arról, hogy Júdás elárulta, és elfogták. Meséltem Péter árulásáról is, és aztán kibontottuk azt a réteget, amikor elfogták Jézust, és megkorbácsolták. Vittem a gyerekeknek tövist. Kosdon egy telken vágtuk ki a hatalmas, tövises növényt. Körbevitte Hunor, hogy fogjátok meg, érintsétek meg ezt a tövist, hogy ez mennyire szúrós és hatalmas nagy ágai vannak. Akkor ezt is megfogták a gyerekek. Akkor aztán kibontottuk a fekete réteget.

Ekkor meséltem el, hogy ez a kiközösítésnek a része volt, hogy Jézust a városon kívül feszítették keresztre. Elmondtam a gyerekeknek, hogyha titeket kiközösítenek, akkor nyugodtan mondjátok el Jézusnak, mert őt is kiközösítették, és ő ezt meg fogja érteni. Ezután elmondtam, hogy vitte a keresztjét, és ez nagyon rossz volt. Nehéz volt. Elmondtam, hogy meztelenül feszítették őket keresztre, hogy ez is nagyon kellemetlen lehetett, hogy nézte az anyukáját, ahogy ott sír a kereszt alatt. Igyekeztem nagyon sok érzelmi húrt megpendíteni, hogy mekkora szenvedés volt mindez. Ezután kibontottuk a feketét. Ebben hatalmas százas szögek voltak. Körbeadtuk, és elmondtuk, hogy ahhoz, hogy valakinek átszúrják a kezét, ahhoz ilyen nagy szögek kellettek, hogy Jézus ennyire sokat szenvedett. Így szoktuk mondani igen, hogy Jézus meghalt, de szerettem volna persze nem brutálisan, de mégis tudják, hogy ebben nagyon sok fájdalom volt.

Végül pedig a feketébe be volt csomagolva az aranyba egy kis masnival a Biblia. Ekkor meséltem el, hogy Jézus halálába az egész világ beleremegett. Az ég sötét lett, nappal földrengés volt. Biztos, hogy minden ember megérezte ezt az egészet. Jézust ugye levették a keresztről, betekerték gyolcsba és betették Arimátiai József sírjába. Vasárnap mentek az asszonyok, és ekkor bontottuk ki az aranyat. Ott várt az angyal és azt mondta, tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek, nincsen itt, mert feltámadt.

Ez volt a mottója a napunknak, hogy nincsen itt, mert feltámadt. Ezért vagyunk itt, hogy ezt ünnepeljük. Ekkor körbe álltunk, elénekeltük azt az imádságot, hogy Itt vagyok most, jó Uram.

– Rengeteg munka van ebben, sok előkészület előzte meg? Ez volt az első ilyen foglalkozás?

Igen, és én ebben nem vagyok profi, de segítséget kértem hozzá. Hetekig készültem rá. Ugye a gyermeknapon nagyon vegyes korosztály volt. Tehát volt kiscsoportos óvodás és ifi is. Tudtam, hogy nem fogok tudni két csoportot alakítani, ezért úgy kell lekötnöm a gyerekeket, és úgy átadnom a történetet, hogy az minden gyermek számára élmény legyen. Ezért arra gondoltam, ha körbeadom a kenyeret, meg a tövist, megmosom a lábukat, bekenem a kézfejüket, és a padlóképpel csinálom, akkor úgy talán sikerülni fog. És a korosztályok közötti óriási szakadékot ezzel sikerül majd áthidalni.

– Mit látott a gyerekeken? Hogy élték ők ezt meg, mert azért ez egy nagyon komoly, és mély tartalom, amivel ők találkoztak. Mit tapasztalt rajtuk, miközben ők ezt figyelték?

A gyerekek egyharmada rögtön az elején kiment. Meg is engedtem nekik, mert láttam azt, hogy nem érdekli, nem köti le. Én kiengedem azokat, akiknek menni kell. Az a pedagógiám, hogy az úgy is jó, ha nem akar ott lenni. Menjen nyugodtan ki, mert mindig van, akit viszont nagyon érdekel, és nem azzal kell küzdeni, akit meg nem érdekel, mert azt gondolom, hogy az Isten szeretete arra is ugyanúgy rá tud áradni, aki kimegy, ugyanúgy érzi a mi szeretetünket, meg az Isten szeretetét, ha megfest egy tojást vagy valamit. Nekem az is rendben van. Lehet, hogy ez nem jó dolog, de nekem ez is rendben van. Azokkal a gyerekekkel, akik ott maradtak nagyon meghitt volt. Teljes csend volt, tiszta csönd, ott nem volt zsizsegés, szerintem érintve voltak, megérintette őket. Biztos, hogy nem mindenkit ugyanúgy, meg nem mindenkit ugyanaz, lehet, hogy valakit a gyertya, lehet, hogy valakit ez a kenyér körbeadás. Lehet, hogy valakit a végén az imádság, vagy valakit a különböző az anyagok, de azt láttam, hogy figyelnek, megérintette őket, és picit mintha meg is rendültek volna ezen az egészen.

Ezt éreztem, és ugye ez volt valahol a célom, hogy legyen ennek az alkalomnak egy mélysége. Persze festettünk tojást, meg kerestünk tojást, meg felköszöntöttük a Lídiát, meg bújócskáztunk, de hogy igenis legyen egy pont, ami miatt valójában mi együtt vagyunk. Az is volt ugye a címe ennek az alkalomnak, hogy mélységek és magasságok, a nagyheti történet mélységei és magasságai. Szerettem volna őket levinni picit a mélybe is, meg aztán fölhozni magasra, és úgy érzem ez sikerült is.

Gerzsenyi-Raczkó Tímea