Az evangélium nem elmélet, hanem élet – Tomka Ferenc atya a Vasárnapnak
– A Fokolár közösséghez tartozik, amelyben az atyák is közösséget alkotnak. Segít ez önnek a papsághoz tartozó, unalomig kritizált cölibátus megélésében?
– Egyetértek a cölibátussal – de csak egy olyan pap tudja ezt az állapotot jól megélni, aki mélyen megéli a papságát is. Egyébként eltorzul a személyisége. Többen rámutattak már, hogy az Istennel való személyes kapcsolat átélése és a papi-lelki atyaság az, amelyen keresztül a cölibátus szublimálja a testi kapcsolat hiányát.
– Mikor szentelték „atyává”?
– Pár éve már: 1965-ben.
– Jól tudom, hogy a legendás „Dunakanyar plébánia” egyik papjaként szolgált?
– Kerényi Lajos, Balás Béla, Major Sanyi bácsi, Sebők Sanyi meg én voltunk egy régióban. Elkezdtünk összejönni a fiataljainkkal – azt akartuk, hogy találkozzanak egymással, és így aztán többet láthassanak a saját plébániájuknál. Akkortájt már a Vatikán is hirdette a közösségek fontosságát, idehaza viszont az ilyen próbálkozások kockázatosnak számítottak. Az ávósok irataiban olvastam, hogy lázadó és veszélyes papoknak tartottak bennünket. Erről írtam a „Halálra szántak, mégis élünk” című könyvemben is.
Hadi Ferenc: A fiatalság nem függ az életkortól a Nagymarosi Találkozókon
– Személyesen hallhatta Sillye Jenő első dalait, hiszen a hazai keresztény könnyűzene születésének közvetlen közelében lehetett. A kezdetekhez képest milyen helyet foglal el ma ez a zenei megszólalás az egyházban?
– Jenőéknek elég gyorsan elterjedt a híre, bizonyára nem véletlenül. Mi is meghívtuk őket az ifjúságunkkal Felsőgödre. Korábban, még kispap koromban magam is sok dalt hoztam haza Olaszországból, ahol tanulhattam. Németországban pedig találkoztam a francia jezsuita, Lucien Aimé Duval dalaival, amelyeket lefordítottunk, majd elkezdtünk énekelni. Ez a tevékenységünk néhányak számára gyanús volt. Egyesek az egyházon belül is támadták ezt a stílust – Dobszay Lászlóval az élen. Jenőék egy ilyen környezetben indultak el, nagy hittel és az egyház iránti szeretettel.
– Az állami ellenőrzés mennyiben keserítette meg az életét?
– Sok pap ismerősöm járta meg a börtönt, akik a példaképeim voltak. A Jóisten a példák által is segített, hogy ne féljek. Volt egy hosszabb idő, amikor teljesen rám tapadtak a hatóság emberei, de idővel le tudtam rázni magamról őket.
Jézus az én orvosom és békességem – Sillye Jenő a Vasárnapnak
– A keresztény könnyűzenei stílus lassan megtalálta a helyét a liturgiában. A most megjelenő, liturgiáról szóló könyve milyen irányból közelít ehhez a gazdagsághoz?
– A könyvben foglalkozom a kérdéssel: hogyan menekülök meg a szétszórtságtól a szentmisén? Hogyan tudom felfedezni Isten jelenlétét, hogy aztán odafigyelhessek rá? Ennek vannak eszközei. Még a gyerekek is, ha jól készítjük fel őket erre a személyes találkozásra, képesek ujjongani, mert valóban megtapasztalják, hogy jelen van Jézus. A könyvem címe – „A miseliturgia logikája és lelke” – sok mindent elárul. Az újdonsága a liturgia logikájának felfedeztetése. Ez egy izgalmas és áttekinthető világ. Például az Ige liturgiájában az olvasmányok egymásutánja egy közös gondolatot követ. Ennek felfedezése segít az odafigyelésben.
Ha felfedezzük a liturgia logikáját, sokkal kevésbé válunk szétszórttá.
– A gitárral kísért zene a szentmisében segíti vagy akadályozza a liturgia logikájának felismerését?
– A vatikáni zsinati dokumentumok kijelentik, hogy az a zene, amely a mise lelkületét és az imádságot szolgálja, helyénvaló. Afrikában még táncolnak is a szentmisén! Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a zene, az alkalmazott mozdulatok megfeleljenek az adott kulturális környezetnek.
Az ifjúságnak van egy kultúrája, vagy épp szubkultúrája. Ennek része a zene is.
– „Szubkultúrának” nevezi a popkultúrát, amelyre már a mai hetvenévesek is táncoltak, és ami már teljesen a saját nyelvükké vált?
– A kortárs keresztény megszólalások közül is lehet kiválogatni olyanokat, amelyeket a fiatalok és a felnőttek is szívesen énekelnek. A templomban felhangzó zenének meg kell felelnie a szentmise szellemiségének. Ezt kéri az egyház már a második vatikáni zsinat óta.
– Képes az egyház megszólítani a mai fiatalokat? Rendelkezik még az ehhez szükséges eszköztárral?
– Messze nem teszünk meg eleget ebben a kérdésben. Viszont – például – nagyon tetszik a Bagdy Emőke védnöksége alatt működő, „Boldogságóra” nevű pedagógiai mozgalom. Ennek a gyökere maga a kereszténység. Rávezetik a gyerekeket a felismerésre, hogy ha örömet tudnak szerezni másoknak, akkor lesznek boldogok. Ez pedig nem más, mint az evangélium. Így többé már nem egy elméletről, hanem az életről van szó! A fiatalok megérzik, hogy jónak lenni jó – fellelkesednek, örömteliekké válnak.
Fontos, hogy az egyházban se hittant oktassunk, hanem hitre neveljünk !
– Milyen veszélyek leselkednek napjainkban a fiatalokra?
– Egy fél évszázaddal ezelőtt még láttuk, merre van az ellenség. Fekete-fehér volt minden. Ma ez már nincsen így. A legnagyobb veszélynek a szexuális szabadosságot látom – amely aztán elmegy a gender irányába. A szabadszex már a hetvenes évek óta zilálja össze a sorainkat, teszi tönkre a házasságokat, a családokat, mindent. A „Biztos út” című könyvemben ezzel szemben szeretnék segítséget felkínálni. Nemcsak az ifjúság, hanem a fiatal házasok és a felnőttek kérdéseire is próbáltam ebben a kötetben válaszolni. Bemutatom benne, mi haszna van a tisztaságnak. Mindezt tudományos eszközökkel teszem, mert azokkal bizonyítható. Jelenleg minden irányból azt halljuk: szabadszex. Ezzel szemben a házasság előtti tisztaság és a természetes családtervezés által megvalósuló, házasságban megélhető tisztaság egyaránt fontos szempontok. Ahol ez a fegyelmezettség jelen van, ott nem történik válás.
A házastársak nem csapnak le egymásra úgy, mint egy szexuális tárgyra – csak azért, mert arra éppen igénye van valamelyiküknek…
Ahogyan a szabadszex mögötti diáklázadásoknak, úgy a kétezres évek elején elindult LMBTQ-mozgalomnak a hátterében is az istentagadás húzódik meg. Magyarország egyelőre jobb helyzetben van ezekkel a támadásokkal szemben. Sajnos azonban nálunk is erőteljesebben nyomakodnak, mint amennyire mi védekezünk. Ez valódi veszély. Az állam sokat tesz, de sok kérdésben jobban ellenállhatna. Ilyen például a pornó területe, amit bizonyos országokban határozottan megfékeznek a 18 év alattiaknál.
Ferenc pápa világosan ír a szexuális nevelés fontosságáról az Amoris Letitia kezdetű enciklikájában.
Jól körülírja, mire kell törekednünk a tisztaságra és a szemérmességre nevelés stb. során. A Szentatya az apostoli levél elején világosan kifejtette, hogy a szexualitás helyes megélésének erkölcse komoly támadásoknak van ma kitéve. 
– Hogyan lehetne jobban védekezni az „istenellenes, ártó mozgalmak” ellen? Osztie Zoltán atya ezzel kapcsolatban felemelte a szavát a közelmúltban… meg is forgatták érte innen is, onnan is.
– Legelsősorban erkölcsi példaadásra van szükség a hatékony védekezéshez. A fogyasztói társadalom manapság teljesen elvakítja a gyermekeinket; a családok számára rendkívül komoly kihívást jelent, hogy erkölcsös úton tartsák a fiatalokat. De ha a keresztényként élő szülők sokat foglalkoznak gyermekeikkel, ha vannak közös élményeik, akkor ezek megtartják őket. Ha nincsen elég idejük erre, elkóborolnak. A kulcs tehát a családias közösségekben rejlik – kis léptékben a családban, tágasabban értelmezve pedig a keresztény csoportok és mozgalmak közösségeiben.
Gável András
Olvasásra ajánljuk:
A liberális szenny százféle csatornán ömlik ránk – Sebők Sándor atya a Vasárnapnak
A kiemelt képünk forrása: Tomka Ferenc/Facebook
