Ha itt a farsangi szezon, akkor természetesen nem maradhat el az ünnepi fánk sem az asztalunkról. Nálunk ezt régen a nagymamák készítették – mennyeien – az ő tudományukat próbáljuk most mi reprodukálni több-kevesebb sikerrel. Ez a fánk most minden igyekezetünk ellenére sem lett ugyan szalagos, ám ízre, állagra és illatra teljesen megegyezik a gyermekkori emlékekkel, ráadásul tejmentesen készítettük el. 

Noha diétásnak éppen nem nevezhető, nálunk minden farsangi szezonban készül legalább egyszer fánk. Ez még arra az időszakra vezethető vissza, mikor első gyermekünkkel voltam várandós, és a terhességi cukorbetegség miatt nem ehettem a nagymama süteményéből, így aztán alig vártam, hogy később zöld utat kapjak a fánkozáshoz. Most már sajnos a dédik nélkül kell reprodukálni az egykori ízélményt, amely az évek során sokat csiszolódott – tökéletesedett.

Próbálkoztunk a könnyebbnek nevezett csörögével, csináltunk sütőporos verziót is, de végül megmaradtunk a jól bevált szalagos fánknál, melynek íze és állaga leginkább idézi a gyerekkorunkat (mármint nekünk, felnőtteknek, mert ez bizony nem hasonlít a boltokban kapható cukormázzal leöntött vacakokra, viszont házi baracklekvárral a gyerekek körében is verhetetlen!)

Ez a recept nem az a gyorsan elkészíthető fajta, de ne izguljunk, ha nem sikerül tökéletesen szalagosra és a közepében sem lesz meg a kis mélyedés, akkor is garantáltan el fog fogyni! Mi például most konstatáltuk, hogy jövőre már kénytelenek leszünk dupla a dagot készíteni…

Hozzávalók:

hirdetés

1,25 dl víz

40 g élesztő

75 g porcukor

500 g liszt

6 tojás sárgája + 2 egész tojás

csipet só

1 citrom reszelt héja

2 ek rum

110 g vegán margarin

1 liter olaj

1 kis üveg baracklekvár

Először kovászt kell készíteni: a tejet és az élesztőt egy kis kanál porcukorral elkeverjük, majd egy nagyobb tálba öntjük a lisztet úgy, hogy a közepén kialakítunk egy kis mélyedést. Ebbe öntjünk az élesztős keveréket, kicsit hozzákeverünk a lisztből és 15 percig pihentetjük

Közben kikeverjük a tojásokat és a tojássárgákat 60 g cukorral, aztán a citromhéjjal, sóval és a rummal, majd a margarinnal együtt óvatosan hozzákeverjük a liszthez. Addig dagasztjuk a kezünkkel, amíg szép egynemű, de egészen lágy tésztát nem kapunk. Amikor ezzel elkészültünk, akkor letakarjuk és legalább fél óráig kelni hagyjuk.

Ha kétszeresére kelt, a tésztát kicsit átgyúrjuk, majd egy nagy munkalapon kinyújtjuk ujjnyi vastagságúra. és egy bögre vagy pohár lisztezett szájával nagy pogácsaformákat szaggatunk belőle. A formált fánkokat egy sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. A tetejüket megkenjük egy kis étolajjal, majd fóliával és konyharuhával letakarva újfent fél óráig kelesztjük.

A sütéshez előmelegítjük az olajat: vigyázzunk, hogy ne legyen túl forró, éppen csak gyöngyözzön, mikor belerakjuk a tésztát. Vigyázzunk, hogy egyszerre csak pár fánkot tegyünk bele az olajba, úgy könnyebb kezelni. Ha szép szalagosat szeretnénk, akkor miután beletettük az olajba, először takarjuk le fedővel az edényünket. Ha a tészta közepébe kis mélyedést is szeretnénk a lekvárnak kialakítani, akkor az ujjunkkal nyomjuk be a tésztát középen, és a lyukkal lefelé fordítva tegyük az olajba.

Egy-két perc után vegyük le a fedőt, fordítsuk meg a fánkokat és újabb egy percig süssük a tésztát. Ha kivettük, tegyük egy tányérra helyezett papírtörlőre, hogy a maradék olaj lecsöpögjön róla. Várjuk meg, amíg kicsit kihűl, és ezt követően szórhatunk rá porcukrot, tölthetünk a közepébe lekvárt is.

Jó étvágyat!

Raj-Czefernek Léna