Nem mindig egyértelmű, mi az, ami igazán fontos. Egyik közismereti tárgyat tanító kollégám az iskolában egy folyosói beszélgetésben nagyvonalúan „rizsának” minősítette a hittanórát, szembeállítva a lényegesebb tantárgyakkal. Annyira mellbe vágott a dolog, hogy hirtelenjében nem is mondtam meg neki, hogy szerintem a hittan a legfontosabb óra. Talán az egyetlen igazán fontos.
Az ateista társaság kezdeményezése kapcsán – vagyis: valljanak színt az istentagadók a népszámláláson, mutassák meg magukat, milyen sokan vannak – már írtam e témában, de azt hiszem, Isten léte vagy nem léte annyira alapvető és megkerülhetetlen, hogy ha az újságcikkek fele erről szólna, talán az sem lenne túlzás. Az, hogy ezt más is így gondolja, látszik Hegyi Gyula publicista, egykori MSZP-s országgyűlési és európai parlamenti képviselő írásából.
Igaz, ő egészen különleges helyzetben van. Egy baloldali, szükségképpen ateista pártban próbál fából vaskarikaként, keresztényként viselkedni.
(Az MSZP vállaltan a materialista, marxista állampárt, az MSZMP jogutódja. Hiába alakítottak benne hívő tagozatot, a baloldali politikai programok alapvetően a földi életre, gazdasági és szociális kérdésekre fókuszálnak, az embert állítva a középpontba. A kereszténység elsősorban a transzcendensre, a túlvilágra fókuszál, centrumban mindig az Istennel. A „haladás”, ami a baloldal gondolkodásának sarokköve, keresztény szemmel értelmezhetetlen. Természetesen lehet jó ember egy ateista is. Sőt akár jobb ember, mint egy keresztény. De ez egyéni adottság, és nem a rendszerből fakad.)
Hegyi megértéssel fordul az ateisták kezdeményezése felé, mert vagy nem érti a céljukat, vagy elfelejti a hitvallásnak azt a minden keresztségi fogadalom megújításakor elhangzó mondatát, hogy „ellene mondok a Sátánnak”. „A legszomorúbb pedig az lenne, ha az ateista kezdeményezésből is politikai gyűlölködés, a hideg polgárháború újabb fejezete keletkezne”, írja Hegyi, miközben maga
hirdetésaz ateisták kezdeményezése egy nyilvánvaló politikai hadüzenet a keresztény Magyarországnak, amire mi már csak válaszoltunk.
Kicsit hasonló, mint a homoszexuálisok nyomulása, akikkel azért vagyunk kénytelenek foglalkozni, mert foglalkoztatnak magukkal és problémáikat, frusztrációikat és agresszióikat az arcunkba tolják. A cikk legkevésbé értelmezhető kifejezése pedig a „vallástalanok érdekképviselete”, ami feltételez valamilyen egységes, innovatív fellépést, ami mindenképpen több kell legyen annál, mint hogy elutasítják a keresztények támogatását.
Ezen az alapon szervezhetnének mozgalmat a bélyeget nem gyűjtők, a nem horgászok, a futball iránt közömbösek és a síelni nem tudók érdekképviseletére is.
Az úgynevezett ateisták szeretnék valamiféle elmaradott, bigott, középkori társaságnak beállítani a hívőket. Pedig nem igaz az a divatos felvetés, hogy a vallásosság a tudomány fejlődésének gátja. A helyzet az, hogy minél jobban megismerjük a világot, kiderül, hogy pontosan fordítva van. Az egész univerzumot, a földi létet és az ember működését egyaránt törvények, programok vezérlik. Amióta ezt tudjuk – a fizika és a kémia törvényeinek vagy a DNS-nek a felfedezése óta – nehéz feltételezni, hogy emögött ne állna valamilyen szellemi iránymutatás.
Minél többet értünk meg a világból, annál nyilvánvalóbbak a törvények. A világ egy hihetetlenül bonyolult, összefüggő rendszer. Újabb és újabb dolgaira jövünk rá. Mi semmit sem találunk ki, csak felfedezzük, megértjük az alkotó szabályait.
Maga a tudomány is szükségképpen feltételez tervet és így tervezőt, különben értelmetlen lenne kutatnia a törvényeket. Ha a tudós azt hinné, minden jelenség csak véletlen, nem is lenne megfejthető.
Ha az aminosavak véletlenszerű sorrendbe terelődnének, több kísérletre volna szükség némelyik fehérje megalkotásához, mint ahány atom van összesen a világegyetemben. „A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány.”, kezdődik az Egri csillagok. Ha ezt a mondatot a magyar ábécé betűiből véletlenszerűen húznánk ki, másodpercenként egy újabb variációt, tovább tartana, mint amennyi idő az ősrobbanás óta eltelt. Gárdonyi Géza tíz másodperc alatt megalkotta.
Egy gondolkodó elme könnyűszerrel elvégzi azt, amire a véletlen képtelen.
A világ teremtését a Biblia olyan tudományos pontossággal írta le, amennyire egészen a huszadik századig nem is ismertük. A Genezis szerzője tudta, hogy a világ keletkezett, tehát nem öröktől fogva van. Tudta, hogy a csillagok előbb jöttek létre, mint a bolygónk. Tudta, hogy a Föld kezdetben kietlen és puszta volt, előbb jelentek meg az egyszerűbb élőlények, aztán a fejlettebbek. És tudta, hogy az ember csak jóval később. A mostanra nagyjából elfogadott elmélet szerint a világ ősrobbanással (tulajdonképpen a semmiből) keletkezett, ami gyakorlatilag fedi a teremtés elméletét. Nem mellesleg az ősrobbanás (Big Bang) elmélete egy paptól, Georges Lemaitre-től ered.
Mondhatjuk, hogy nálunk okosabbak már megvitatták Isten létét vagy nem létét. De mivel a két csoport (hívők és ateisták) homlokegyenest ellentétes eredményre jutottak, az egyik társaság szükségképpen tévedett.
Ennek jogát én is fenntartom magamnak.
A címlapkép forrása: Pixabay.com
