„Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket” – olvassuk Jézus intését a Lukács evangéliuma hatodik fejezetében. Miközben a bibliai ihletésű családokért, a megfogant életek védelméért, a gyermekeink egészséges neveléséért folytatunk ádáz küzdelmet, ráadásul pattanásig feszült nemzetközi háborús körülmények között, ahol nem szeretnénk megint a rövidebbet húzni, mint a történelemben oly sokszor, akarva-akaratlanul is szembekerülünk azokkal, akik az LMBTQ-lobbi hívei, akik „másképp is tudnak keresztények lenni”, akik az ateista-kommunista szellemi örökséget meg nem tagadókkal szűrték össze a levet, és akik az internacionálé régi nótáját hangszerelték újra, külföldi hatalmasságok érdekeinek kiszolgáltatva a magyarság határokon átnyúló és összetartó nemzeti, keresztény alapokra építkező közösségét. Szóval bármennyire is keserves ez a választásoknál is bőven többről szóló szellemi csata, Jézus eközben is arra kér minket, az ő kereszténynek nevezett követőit, hogy szeressük az ellenségeinket. Valljuk be, nem könnyű feladat.
Barátságok szakadnak meg, családok oszlanak kétfelé, a fiak fordulnak szembe az apákkal – egyszóval a mostani választások tétje, amely már nem pusztán mandátumokról szól, hanem a magyarság jövőjéről, behatolt a társadalom szinte minden rétegébe.
A legsunyibb jelenség az idei kampány során a keresztények új csoportja, akik az egyházi tanítást a meg nem kérdőjelezhető kérdésekben is képesek fellazítani. Ezzel egy másképpen is megélhető kereszténység perspektíváját vázolják fel.
Korábbi hittantársak, egyházi iskolai osztálytársak lesznek zászlóvivői ennek a liberalizált kereszténységnek, amelynek az abszolút isteni értékekhez egyre kevesebb köze van. Az eredetileg sarkos elvek lekerekítődnek, elveszítve ezáltal a ragaszkodást Isten parancsához. Kialakul egy pusztán emberi humanitáson alapuló, „szeressük egymást gyerekek” attitűd, amelyben minden és mindenki elfogadható. Még a bűn is – már-már Isten nevében.
hirdetésMindenki, aki ez ellen felszólal, a kirekesztő bélyeget kapja meg. Emiatt természetesen az emberek nagyon hamar két táborra oszlanak. A liberális keresztények – most engedjük meg, hogy létezik efféle fogalom – fennhangon és sajnálkozva bontanák le a „szekértáborokon alapuló” közbeszédet és politizálást.
Hogy szavaiknak súlyt adjanak, trendi papokat, püspököket, szabadkeresztény lelkészeket, kivedlett hitoktatókat is bevesznek a csapatba. Sőt, az egész élére valamelyik egyházközség egyháztanácsának korábbi világi elnökét állítják, aki azzal hivalkodik, hogy már régebb óta keresztény, mint a mostani miniszterelnök. Mindezt olyan háttérrel teszik, amelyben összefognak azokkal, akik bizonyítottan kereszténységellenes, ateista és liberális elveket képviselnek.
Amikor a kampányban azt halljuk, hogy előre menjünk, ne hátra, csak egy bizonyos szempontból állja meg a helyét az iránymeghatározás. Ugyanis az „Európai Egyesült Államokat” szorgalmazók nagyon is előre akarnak menni. Egy olyan Európába, amely – tessék csak körülnézni – már levedlette magáról és meg sem akarja találni a kapcsolatot Istennel. De Magyarország nem akar ebbe az irányba menni. Az EU-ban is az evangéliumi értékek mentén kíván jelen lenni, mert hiszi, hogy egyedül ez lehet Magyarország, de Európa jövője is.
Na, kérem szépen! És akkor térjünk rá a jézusi kérésre: szeressük az ellenségeinket. Annak érdekében, hogy a Megváltó felszólítása mentén ne maszatoljuk el a valóságot, tegyünk néhány dolgot tisztába.
Sokszor a szeretet alatt azt értjük, hogy mindenkinek mindent szabad – kivétel annak, aki nem osztja ezt a nézetet. Na, már most a kereszténység abszolút értékekhez igazodó attitűdje ebbe az elgondolásba még cipőkanállal sem fér bele.
Szent Pál tanítását idézve, a kereszténység kijelenti, hogy mindent szabad, de nem minden használ. Még a szabad akarattal kapcsolatban sem beszélhetünk valamiféle liberális isteni engedményről. Az ember az Istentől neki ajándékozott szabad akarata révén mindenre szabadságot kapott, egyedül Istentől nem vághatja el magát.
Isten szeretete nyilvánul meg tehát ebben, amely nélkül az ember egyszeriben megszűnne létezni. Vagyis már a szabad akaratunk is leginkább arra szabadít fel bennünket, hogy képesek legyünk Isten szeretetére igent mondani.
A szeretet mintája Jézus Krisztus önfeláldozó keresztáldozata. Mi is történt a Golgotán? A bűntelen Messiás, az Atya tervét elfogadva vállalta, hogy magára veszi minden ember büntetését, ezzel újra megnyitva az utat Isten és ember bűn által eltorlaszolt kapcsolatában. Az Atya tökéletesen látta az ember bűnét, de az ő legnagyobb igazságossága mellett megjelent az ő legnagyobb irgalma is.
Az istenmintájú szeretetben tehát nem a bűnök kenceficéje jelenik meg, hanem a bűnt elutasító, a bűnöst felkaroló ölelés.
Amikor tehát a jelenlegi küzdelmeinkben az ellenségszeretet parancsát szándékozzuk megélni, akkor nem elkendőznünk kell a triviális tisztasággal felismert vétkeket. Épp ellenkezőleg: határozott küzdelmet kell folytatnunk ellenük. Ám az embernek, a személynek szüntelenül fel kell tudnunk kínálni a változás, a jobb választásának a lehetőségét. Hiszen mindannyian ebben a kegyelemben élhetünk, mert a bűnösségünk ellenére, Jézus áldozata révén, mi is ajándékba kaptuk azt. Így szeressük az ellenségeinket!
Gável András
A Parlament előtti Kossuth Lajos téren szervezett állami ünnepség 2022. március 15-én. (Fotó: Szennyes Krisztián/vasarnap.hu)
