Nem lehet Istennek fél szívvel zenélni – Csanády Lőrinc a Pengetőnek

2022-ben is megnyitja kapuit a KAZETTA nyári zenei tábora.

Egyre többen ébrednek rá, hogy az egyházi zenei szolgálat – bármely stílusban vagy hangszerrel szólaljon is meg – szerves része a liturgiának, amelynek követendő szabályai vannak. A KAZETTA Katolikus Zenei Tábor 2022-ben is megrendezi egyhetes nyári képzését a Balaton partján. A tanárok kifejezett szándéka, hogy a résztvevők megőrizendő örökségként magukkal vigyék közösségeikbe a liturgia szeretetét és ebből következően az egyház iránti szeretetet. Csanády Lőrinc szervezővel és a tábor egyik vezetőjével beszélgettünk az eddigi képzések sikeréről és az idei tervekről.

– Meghirdettétek az idei KAZETTA tábort. Miben lesz más vagy több ez az önképző hét az eddigiekhez képest?

– Alapvetően semmiben nem változik majd a program. Azt inkább csak finomhangoljuk. Lényegében nem változik a tanári kar sem. Akik eddig tanították a részvevőket, továbbra is szívesen vállalják.

– Ezek szerint ezek a tanárok jól ismerhetik a visszatérő diákokat. Tapasztalható fejlődés az ő szolgálati területeiken?

– Mivel az oktatóink java része év közben is vállal mentori feladatokat, elég jól ismerik a törzsgárdát. Egy nyári hét bizonyosan kevés lenne a tartós fejlődéshez. A KAZETTA táborokban irányt és perspektívát tudunk felmutatni, hogy melyik területen lenne érdemes fejlődni. Ehhez adunk gyakorlási módokat. Elmondható, hogy évről-évre ügyesebbek a résztvevők. Ami nagyon látványos előrelépés náluk, hogy a liturgikus előírásokat és szabályokat egyre inkább elsajátítják és megértik.

Megtalálják a helyes módját annak, hogy használják a könnyűzenei eszközöket a liturgiában.

– Azt szokták mondani, hogy akik közösen muzsikálnak, sokkal közelebb kerülnek egymáshoz. Tapasztalható a tábor nyomán efféle kohéziós erő?

– Feltétlenül. Nagyon sokan járnak vissza a táborba. Az újak is a már korábbi táborozók ajánlásával érkezik. Mindenképpen kialakul egy közösségi jelleg. Ezt erősíti a Facebook-csoport aktivitása és az évközi programok is.

Az egyház nagy és színes – zenei téren is

– Jól érzékelem, hogy a liturgia szeretete és tisztelete révén egyfajta közös gondolkodás és párbeszéd indult el az egyházzene hagyományos zenei stílusának képviselőivel?

– A próféta szóljon belőled…

– De mindez nem köszönhető annak, hogy nagy hangsúlyt fektettek a liturgia szellemiségének, lelkiségének átadására?

– Minden bizonnyal ez is szerepet játszik ebben, hiszen nem létezik más útja, hogy ez a stílus szolgálatot láthasson el, mondjuk, egy szentmisén. A képzés résztvevői egyre szabályosabbak és méltóak is a liturgiához. Ha valaki az öncélú magamutogatás útján jár, a templomi közösség reakcióját is kiváltja. A hívek minél több jó és liturgiához hű példával találkoznak a gitárosok részéről, annál inkább kialakul az igényes elvárás is bennük. Valójában úgy állunk, hogy egyre inkább ciki lesz szidni a gitárosokat, akik ugyanúgy betartják a liturgia szabályait, mert már pusztán zenei stílus különbözőségének kérdéséről lesz szó. Ha pedig csak a zenei kérdések maradnak, mert a liturgia szempontjából minden megfelelő már, akkor

az egyházzenei megfontolások csak ízlésbeli dilemmává zsugorodnak.

A dicsőítés kiskátéja – a gitár húrjai szerint

– A „tradicionalisták” azzal érvelnek, hogy az egyházzene énekléséhez kell egyfajta felszenteltség. A KAZETTA tábor résztvevői el tudnak köteleződni, és kialakul bennük az odaadottság a szent szolgálat irányában?

– Nehezet kérdeztél. Egyik oldalról nézve, az egyházi egzisztenciális háttér hiánya miatt alapvetően csak azok vesznek részt ebben a zenei szolgálatban, akik önkéntesen képesek azt vállalni. Ebben a helyzetükben mondanak igent az igényes egyházzenei részvételre. Másfelől azonban egyértelmű, hogy ezt a tevékenységet nem lehet fél szívvel végezni. Kell hozzá a hivatás felismerése. Félig-meddig nem lehet dicsőíteni Istent. Jellemzően azok maradnak hűséggel és hosszú távon ebben a szolgálatban, akik teljesen odaszentelték erre az életüket. Éppen emiatt ébred fel bennük az az igény, hogy jót adhassanak ki a kezükből és fejlődjenek.

Hamar megérezhető, ha valaki csak fél szívű kántor vagy gitáros énekvezető.

A KAZETTA visszatérő résztvevői éppen emiatt az elhivatottság miatt jönnek vissza nyárról-nyárra. Mi, akik a táborban okaktunk, ennek az igényesség iránti vágynak a hullámain szörfözünk. Itt mindenki fejlődni akar – Isten dicsőítése miatt. Kézzel kitapintható a Szentlélek működése a nyolc nap mindegyikén. Ez nekem, táborvezetőként csodálatos tapasztalat és ajándék. Az ilyen ingyenesen kapott, lelki töltetek megtapasztalása a legkomolyabb istenélményeimhez tartozik.

Gável András

 

 

Kazetta Blog: A rossz zenétől rossz lesz a liturgia

Fodor Tamás: Írd már meg a dalt, itt a téma

Mégsem olyan könnyű a liturgikus egyházi könnyűzene?

 

Fotó: KAZETTA (Facebook)

Iratkozzon fel hírlevelünkre!