Nem könyvelhetünk el magunknak csodálatos eredményeket az egyházzenei közös gondolkodás területén. Jól látszódik, hogy korántsem egységes idehaza a liturgikus popzene stílusának értékelése. Be kell ismernünk, hogy elveszítettük a fókuszt, miközben egymást próbáltuk meggyőzni az igazságról, az elfogadásról. Ezzel hibát követtünk el. Nem vettük észre, hogy valójában egy oldalon állunk, még ha nem is értünk egyet mindenben. Az előttünk álló év esélyt adhat arra, hogy jobban végezzük közös dolgainkat. Éves helyzetértékelésünk következik.
„Együtt tudtunk gondolkodni az egyházi könnyűzenéről” – ezzel a merész kijelentéssel élt Sztankó Attila egyházzenész pap, miután az első Pengető keresztény könnyűzenei minikonferencia után arról kérdeztük, milyen benyomások alakultak ki benne a kerekasztal-beszélgetést követően. A megfogalmazása azt a szándékot tükrözte számunkra, amit ebben az évben meg akartunk valósítani: fontosnak láttuk, hogy a fél évszázada létező, fejlődő és virágzó egyházi zenei stílus megítélése a korábbi viharos vélemények után nyugvópontra találjon.
Sajnos a számtalan kibeszéletlen probléma és az évtizedek porát magán viselő, tisztázatlan pozíciók leginkább csak felkavarták az állóvizet, és az indulatoknak adtak szabad teret – ez viszont egyáltalán nem szerepelt a terveink között. Sokkal inkább abban bíztunk, hogy elérkezett az idő arra, hogy higgadtan és megfelelő rálátással tudjuk kiértékelni a létező egyházzenei feszültségeket. A becsontosodott elméletek azonban nem látszódtak közeledni.
Örömteli azonban, hogy bizonyos pontokon mégiscsak csökkent a távolság. Jobban kerestük azt, hogy miben vagyunk közös nevezőn, és kevésbé koncentráltunk arra, ami szétválaszt minket. E szemléletnek köszönhetően felfedeztük, hogy
az egyre határozottabban istenellenes közegben leginkább ugyanazon az oldalon állunk.
Nem is állhatunk máshol – mert azzal a szennyáradat még erőteljesebb jelenlétét segítenénk elő.
hirdetésMegerősödtünk abban, hogy noha számos vonatkozásban nem értünk egyet, a valódi és közös ellenségünkkel szemben kell felvennünk a harcot. Mindeközben bízhatunk benne, hogy a „Szentlélek egyesítő ereje” kitisztít belőlünk és közülünk olyan részeket, amelyek leginkább salakanyagnak számítanak.
Ezért ebben az évet értékelő helyzetjelentésben sem arra kívánunk rávilágítani, hogy miben nem értettünk egyet, vagy éppen mely pontokon értettük félre egymást, mikor éreztük magunkat megsértve. Ennél sokkal fontosabb és sürgetőbb feladatainkra szeretnénk fókuszálni.
Igyekezzünk hát összekapaszkodni, még ha csak nehezen sikerül is! Nézzünk bizakodva az előttünk álló esztendő elébe, mert sok feladatunk van!
Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy stílusbeli – tudományosan alátámasztott vagy modernnek vélt – zsörtölődéseink megakadályozzanak minket abban, hogy Isten örömhírét elvigyük embertársainkhoz. Testvéreket kell látnunk egymásban, nem pedig „liturgikus elhajlókat”. Feltételezzük, hogy a közös alap mindnyájunk számára Krisztus és az ő tanítása. És bízzunk benne, hogy a Szentlélek megtanít minket mindenre, amire csak kell, és hagyja elveszni azt, amire Isten országa szempontjából nincsen szükségünk.
Minden egyházzenész és könnyűzenei egyházzenész testvérünknek áldott és dolgos új esztendőt kívánunk!
Rengeteg munkánk van. Tegye hozzá mindenki a saját részét a saját területén, a legjobb tudása szerint, a Jóisten dicsőségére és az egész egyház épülésére!
Gável András
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Ahol Isten dicsősége, ott a mennyország – Palánki Ferenc püspök a Vasárnapnak
A II. Vatikáni Zsinat 55 éve befejeződött, de nem ért véget – Kiss Bertalan a Vasárnapnak
A kiemelt képünk forrása: Tóth Róbert Ádám
