A Magyar Művészeti Akadémia által 2021. november 8-án megrendezett Az egyházzene történetei konferencia-sorozat első alkalmán Kiss Eszter Veronika muzikológus Kodály Zoltán és Dobszay László öröksége a Szent Család-templom mindennapi egyházzenei gyakorlatában című előadása egy valóságosan is működő plébániai egyházzenei élet múltját és napjainkra gyakorolt hatásait mutatta be. A terézvárosi Szent Család-templom egyházközségének története egy istállóból átalakított lelkészségből indult útjára. A közösség papjai hozzáállásának eredménye volt, hogy a lelki megújulással párhuzamosan gazdag egyházzenei tevékenység bontakozhatott ki Budapest hatodik kerületében – az egyházzene minden zenei stílusára kiterjedően. Kodály Zoltán és Dobszay László köntöse alól az egyházzene új és elhivatott nemzedéke bújt elő. Az előadást szerkesztett formában adjuk közre.
Istállóból Szent Család-templom
Kiss Eszter Veronika előadásban elmondta: „a Szondi utcai Szent Család-templom, amelynek egykori hívei között találjuk Kodály Zoltánt és Dobszay Lászlót, akiknek az öröksége rányomta a bélyegét a helyi zenei életre. Egy olyan kis zenei műhelyről van szó, amely talán kevésbé ismert, de sokak zenei pályája szempontjából meghatározó volt.”
A muzikológus bemutatta a templom történetét, amelynek kezdetei a huszadik század első felére nyúlik vissza. Az első világháború után rohamos fejlődésnek indult a környék elkezdett beépülni. Sármány Ferenc katolikus pap közösségszervezésbe kezdett és közadakozásból templomépítésbe fogott. Az egykori Dalnok utcában, először
egy istálló helyén alakítottak ki kápolnát, amely 1923-ban önálló lelkészségi jogot nyert el, és találóan az 1931-re felépült és felszentelt templom Szent Család nevet vette fel.
A plébánia egyéb ingatlanjaiban jótékonysági előadásokat rendeztek, önálló színjátszókörrel, kórussal és zenekarral. Egyszóval kezdetektől már gazdag zenei élet működött az egyházközségben. A templom zenei életét a Zeneakadémián Harmat Artúr tanítványaként végzett Faludy Béla karnagy szervezte meg A háború és a gazdasági mélypont miatt az orgona csak 1941 végére készült el.
Restart: láncos bomba
1945. január elsején egy láncos bomba romba döntötte a templom nagy részét. Megsemmisült a teljes szentély, a teljes kórus, az orgona és a belső felszerelés majdnem teljes egészében. A közösség egy időre visszaszorult a Dalnok utcai kápolnába. A háború után, újfent közadakozásból, kétkezi munkából próbálták felépíteni a lebombázott templomot, amelyet időközben újraszenteltek. 1955-re készültek el, a templom szentélyét díszítő secco 1965-re lett készen, amely a Szent Család menekülését Egyiptomba ábrázolja.
hirdetés
A Fábián Gáspár tervei alapján épített, terézvárosi Szent Család-plébániatemplom szentély 1965-re elkészült seccója , amely a Szent Család menekülését Egyiptomba ábrázolja (Fotó: Facebook)
A belső felszerelés az időközben Rákosi Mátyás által felrobbantott, közeli Regnum Marianum-templomból érkezett. A legnagyobb részben a templom felújítását Kodály Zoltán saját maga finanszírozta a templom híveként. Ő fizette a szentély teljes felújítását, a márványborítást és az új szószéket. A kórus felújításába is beszállt, és az orgona használhatóvá tételére is adakozott, amely 1949-re lett kész a sípok felének helyreállításával (a teljes rekonstrukció csak 2006-ban valósult meg).
Kodály Zoltán szellemisége
Kodály gyakran megfordult a templomban. A nagyobb ünnepeken mindig lehetett számítani a részvételére. A templom zenei életének szervezésében ugyan nem vett aktívan részt, de nagy mennyiségű zenei kottával, saját műveinek kottakiadásaival ellátta a templom ének- és zenekarának kottatárát.
A nagy zeneszerző jelenléte érezhetően hatott a templom zenei életére A zenészek, énekesek igyekeztek megfelelni a magas elvárásnak, amit a mester jelenléte okozott. A Kodály-misék gyakran szólaltak meg a liturgia részeként. Ünnepi alkalmakkor a Missa Brevist is többször előadták. De egy átlagos vasárnapon is rendszeresen énekelték a Magyar Misét.
A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható – Kodály Zoltánra emlékezünk
Gyulai Oszkár: az újjáépítő lelkipásztor és az egyházzene mecénása
1958-ban elhunyt a templom alapító plébánosa, Sármány Ferenc. Az ő közösséget építő, kultúrát pártoló tevékenységének nem akadt egy ideig folytatója. 1971-ben a templom élére Gyulai Oszkárt nevezték ki, aki az alapító atya méltó utódaként újra felvirágoztatta a közösség kulturális életét. 2008-ig vezette az egyházközséget, teljeskörűen felújította a templomot és az orgonát, és a kiszolgáló helyiségeket is bővítette. A közösségnek így lett hang- és hőszigetelt hittan- és próbaterme.
Az új plébános hamar felismerte, hogy a plébánia területéhez tartozó hívek között nagyon sok a művész, a zenész, és elkezdte felépíteni újra a templom zenei életét. A hívek között található zenészekből könnyen összeállt egy szimfonikus zenekar és énekkar, hivatásos énekesekkel, ének- és szolfézs tanárokkal.
Dobszay László: a gregorián testközelből
Ebbe a templomba járt hívőként Dobszay László is családjával, aki Gyulai Oszkár teljes körű támogatásával a hetvenes években egy hagyományos gregorián szkólát alapított a templomba járó fiatal, jó hangú énekesekből. Ehhez a környéken, minden általános iskolában működő Tóth Aladár Zeneiskola növendékei biztosították az utánpótlást, illetve a Bajza utcai Gábor Ignác Ének-zenetagozatos Általános Iskola diákjai, akik közül sokan jártak a templomba. A Tóth Aladár Zeneiskola rangos tanári karába tartozott korábban például Szokolay Sándor, Papp Lajos és maga, Dobszay László is. A zeneiskolával szoros kapcsolatot ápolt a rendszerváltás után a templom Ácsné Szili Éva hegedűművész tanár vezetésével.
A Schola Hungaricát 1969-ben alapította Dobszay László és Szendrei Janka. Mindazt, amit professzionális körülmények között ezzel az együttessel megvalósítottak, Dobszay László a Szent Család-templom szkólájával átvitte liturgikus gyakorlatba.
Az Éneklő Egyház vált a templom általános énekeskönyvévé. Rendszeresen megszólaltak a Magyar gregorianum kiadványának latin nyelvű dallamai. A húsvéti ünnepkör állandó része volt például többszólamban a Surrexit Christus hodie, de Dobszay László hozta a templom gyakorlatában a virágvasárnapi körmenetet és a kereszt előtt hódolatot a gregorián dallamokkal, amelynek kiemelt résztvevői a szólista gyerekek voltak.
Aki ebbe a templomba járt, természetes módon egy sokkal igényesebb zenei hatással találkozott, és egy másfajta zenei hagyományba nőtt bele.
Rendszerváltás: a konzervatív plébános és az egyházzenész más utakon folytatják
Dobszay László szoros barátságot ápolt három évtizeden át Gyulai Oszkár plébánossal. Ennek a rendszerváltozás utáni politikai viták vetettek véget az 1990-es választási kampányban. Ugyan később ezt a vitát rendezték, de Dobszay László 1990 tavaszán távozott a templomból. Az énekeseinek egy része követte őt, más része maradt, miközben nagyon sok, 8–12 éves gyermek várta a felvételijét a szkólába.
A szintén a Szent Család-templomba járó, a Schola Hungaricában éneklő és az énekes iskolában is tevékenyen részt vevő karvezetőt, zeneszerzőt és későbbi egyházzenészt, a Zeneakadémia egyházzene tanszékének tanárát, Soós Andrást kérték fel, hogy folytassa Dobszay László megkezdett munkáját.
Soós András maradandó munkássága
Az általa vezetett kórusból többen zenei pályára léptek: Hegyi Barnabás, a Mátyás-templom karnagya, karmester, barokk énekes; Krulik Eszter hegedűművész, aki a Vashegyi György vezette Orfeo zenekarban is részt vesz, valamint gyakran játszik barokk műveket historikus előadásban; Katona Márta zenetörténész, aki szintén tanult barokk hegedűt; Katona Dóra csellóművész; Fodor Gyöngyvér bőgőművész; Bischof Péter karvezető-korrepetitor; „valamint jómagam, aki a szolfézs tanítás mellett aktívan foglalkozom barokk hegedűvel” – sorolta a megkezdett szellemi örökség utódainak névsorát Kiss Eszter Veronika.
A Mátyás-templom karnagya a Vasárnapnak: Missziós terület lett Európa
Soós András saját bevallása szerint soha nem volt korábban templomi zenész, nem volt kórusa, nem kántorkodott, nem orgonált. Ennek a templomi kórusnak a vezetése után sem kezdett ilyesmibe. Azonban az 1990-től 1996-ig tartó néhány év, amíg vezette a kórust, mégis nagyon meghatározónak bizonyult. Önmaga úgy fogalmazott, hogy mivel énekelt a Schola Hungaricában – rendszeres munkakapcsolatban volt Dobszay Lászlóval, zenészként ezzel a területtel foglalkozott –, és látva a tehetséges gyermek csapatot, természetes volt számára, hogy nemcsak nemes feladat, de kötelessége is Dobszay zenei örökségét továbbvinni a zenei szolgálatban. Ugyanakkor az is természetes volt számára, hogy ezt az örökséget ki kell terjeszteni a reneszánsz és kora barokk kórusirodalom irányába. Az a zenei repertoár, amit ebben a templomban énekeltek, nem volt elterjedt a katolikus templomi gyakorlatban ebben az időszakban.
A kórus működéséhez szükség volt a gyermekek mellett a felnőttekre is. Olyan énekesek voltak a templom hívei között, mint például Korpás Ferenc, aki a Magyar Rádió énekkarának szólistája volt. Az intenzív kóruspróbákhoz tartozó hangképzést a kórus vezetője ösztönösen a historikus gyakorlat felé tolta el.
Soós András 1992-ben a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének oktatója lett. Éppen a reneszánsz, kora barokk, 15-16-ik századi kórusirodalmat tanította. A templomi kórus, ha nem is tudatosan, ilyen módon előkészítés volt az egyházzene felsőfokú oktatásához. Rengeteg művet nézett át a kórusrepertoár kialakításához, amelyekből sokat vitt be később az óráira. Úgy fogalmazott, hogy ez a kórus segítette abban, hogy az addigi zeneiskolai, énekesiskolai tanári pályáját a hivatalos egyházzenei útra terelje.
A Szentlélek volt a főrendező – Sapszon Ferenc karnagy a Vasárnapnak
Az utódok
A kórus vezetését a fiatalok vették át: Hegyi Barnabás szólistaként, Bischof Péter orgonistaként és Kiss Eszter Veronika karvezetőként. „Az ösztöndíj feltétele volt a rendszeres kontroll, így az első években az ellenőrzésen túl szakmai instrukciókat és építő kritikákat is kaptunk. A kezdő repertoárt megtartva, azt tovább bővítettük. A gregorián szkóla mellett vegyeskart is működtettünk a kétezres évek elejéig” – emlékezett vissza a muzikológus.
Hegyi Barnabás az itt kapott örökséget 2020. december 1. óta, immár a Mátyás-templom karnagyaként viszi tovább. A Bartók Konzervatórium után a Zeneakadémián karmester, majd egyházzene szakon végzett. Hágában tanult régizene-ének szakon. Tilburgben középkori és reneszánsz énekes gyakorlatot, majd Hágában orgonaimprovizációt tanult.
Önmaga úgy fogalmazott, hogy a részvétele a kórusban majd pedig a kórus vezetése egyeneságon vitte őt a kántorképzőbe, azután az egyházzene- és karmester szakra, később pedig a régizenei éneklés felé.
A Mátyás-templom karnagya ma más módon próbálja átalakítani az egész más módon kialakult addigi zenei szolgálatot. Megpróbál kisebb együttesekben gondolkodni. A gregoriánra és a reneszánsz-barokk repertoárra is nagy hangsúlyt kíván fektetni. Eközben a hagyományos, nagy zenekaros szolgálatok és koncertek során is a historikus hangzás irányába próbálja indítani az énekkart és a zenekart.
A Dobszay László, majd Soós András által meghatározott templomi zenei műhely az ott megforduló, később zenei pályára lépő gyermekek, fiatalok közül sokak ízlésvilágát indította el a historikus zene irányába.
„Többen valljuk, hogy ha ez a műhely nincs, akkor a zenének egészen biztosan más zenei irányzataiban találjuk meg a helyünket. Mindezek bizonyítják, hogy érdemes energiát fektetni a kisebb templomi együttesekbe. Érdemes minőségi munkát végezni a liturgiai szolgálat alatt” – ismerte el az előadó.
Hozzátette: „érdemes az egyháznak támogatni a hívek között található tehetséges zenészeket, karvezetőket”. A muzikológus az előadása végén megjegyezte:
„ennek a templomi kapcsolatrendszernek és ezeknek a zenei szolgálatoknak a folyamánya, hogy Hegyi Barnabás közreműködésével elindul a könnyűzenei kántorképzés, amely a gitáros egyházzene kélpviselői számára nyújt egyházzenei, elméleti, gyakorlati képzést – ami régi hiányosság.
A Gável testvérek ugyanis szintén ebből a zenei műhelyből indultak útra. Ők is ebbe a templomba jártak, és egy ideig részt vettek a kórus munkájában” – hangzott el a Dobszay László emlékére megrendezett egyházzenei konferencia első alkalmán a Magyar Művészeti Akadémián.
A keresztény popzene sem alkalmatlan a liturgia szolgálatában – Földváry Miklós István a Vasárnapnak
