Jézus csinálta a legnagyobb rock and rollt a Földön – Czinke Máté énekes a Vasárnapnak

Czinke Máté a NEK himnuszának szólistája

Az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) himnusza új hangszerelést kapott Pejtsik Péter keze nyomán. Bangha Béla SJ által megírt szerzeményt Nagy Bogi, Czinke Máté és Dánielfy Gergő énekelte el fel. A régi-új énekről, az Oltáriszentség titkáról és a szeptemberi alkalom hitvalló küldetéséről beszélgettünk Czinke Mátéval, a The Sign együttes vezetőjével, aki szerint Jézus csinálta a legnagyobb rock and rollt a Földön.

– Ha a The Sign csapatáról van szó, mindig beugrik a fejemben a hófehér ruhába öltözött srácok csapata, élükön Czinke Mátéval, ahogyan énekelnek A Dalban, nem mellesleg Istenről. Ennél sokkal markánsabb hitvallásról tanúskodik, hogy a NEK himnuszának egyik szólistájaként látunk. Minek köszönhető, hogy részt vállaltál a mű elkészítésében, annak egyik énekeseként?

Kovács Ákos énekes egyszer csak megkeresett ezzel a feladattal. Hogy miért éppen rám esett a választása, az éppen A Dalban tett 2019-es produkciónk miatt történt. Éppen nézte azt az adást, amikor talpig fehér ruhában az elveszett bárányról meg az Ő-ről énekeltünk, és ez megérintette őt. Szóval máris egy óriási bizonyság volt nekem, hogy átment az általunk dalba kódolt üzenet. Égett a ledfalon az Ő felirat, szállt belőle a füst, játszottak a fények. Mi pedig talpig fehér ruhában énekeltünk.

Feltétel nélküli szeretet – ezt üzeni a The Sign

Így visszagondolva, elég egyértelműek voltunk szerintem. Ákos tehát akkor kért fel, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus régi-új himnuszának egyik szólistája legyek. Azt is elmondta, hogy eredetileg őt akarták felkérni erre a feladatra. De ő inkább azon az állásponton volt, hogy a fiatalságot kell megszólítani, és a fiatalokat kell elérni. Ezt a gondolatát Erdő Péter bíboros is elfogadta, így jöttünk mi a képbe. Egyébként Bogit is, és Gergőt is A Dalból ismerte meg, igazából mind a hárman az eurovíziós műsorból kerültünk a képbe.

– Vagyis ti hárman ismertétek már egymást?

– Igen, a Dalból ismertem Bogit. Ugyanabban a szériában voltunk 2019-ben. Akkor beszélgettünk egymással. Azután dolgoztunk közös projektben is. Elhozott nekem egy dalt, amit aztán én hangszereltem, kevertem. Gergővel nem ismertük egymást személyesen, őt most ismertem meg a himnusz munkálatai közben.

Itt meghallgathatjuk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus régi-új himnuszát

– Most azonban teljesen összeköt benneteket az eucharisztikus kongresszus, amelynek a himnusz klipjével egy kicsit az arcaivá is váltatok. Hogyan sikerült egységet megélnetek ebben a munkában – ha egyáltalán szabad ezt pusztán csak munkának nevezni? 

– Mindenképpen többet jelent ez az egész egy egyszerű szimpla munkánál. Nehéz felfogni azt a szerepet, amely ebben a projektben ránk nehezedik. Bevallom őszintén, nem sokat tudtam ezelőtt az eucharisztikus kongresszusokról. Utánanéztem: 1938-ban volt utoljára ilyen nemzetközi rendezvény Magyarországon, tehát konkrétan több, mint egy emberöltővel ezelőtt. Hatalmas korszak, amit a két kongresszus közötti idő átfog. Fantasztikus azt átélni, hogy pont én, éppen most vagyok huszonéves, amikor ez a nagy esemény újra Magyarországra érkezik. Számomra egy nagyon nagy dolog. És óriási hordereje van.

– Szereted az Úr Jézust, keresztény vagy. Viszont nem a katolikus egyházban éled meg nap mint nap a közösségedet Jézussal. Mit jelent számodra ezzel a himnusszal átlépni egy másik, giga felekezet legbelsőbb mélységeibe?

– Valóban a NEK frontvonalában állunk. A felvételen mögöttünk muzsikált egy komplett zenekar is, akik feljátszották a művet. A rengeteg zenész, szakértő, ez a csapat, Ákostól elkezdve az egész eucharisztikus kongresszusnak az irodájáig, a szervezők. Tehát egy komplett, több száz fős csapat áll mögöttünk. Mindez grandiózus! Engem mindez alázatra indít és eltökéltségre, hiszen érzem a feladat súlyát.

Dicsőítők az Oltáriszentség körül

– Az Oltáriszentség hitének katolikusok által vallott súlyával is sikerül megbirkóznod?

– Ahogyan a kongresszusok történetének, úgy az Oltáriszentségről vallott hittételeknek is utána kellett néznem. Végül is világossá vált nekem is, hogy az eucharisztia, az Oltáriszentség jelentése valahogy az úrvacsorával áll párhuzamban. Ha jól tudom, ez a kettő ugyanaz.

 

Az evangélium szavaira alapozva a katolikusok vallják, hogy Jézus valóságosan jelen van a felszentelt pap szavára átlényegült kenyérben és borban. Jézus pedig azt mondta, hogy ez az én testem, ez az én vérem, és ez valóságos étel, valóságos ital, akkor ő itt jelen van. Aki jobban utánajárt, tudja, hogy a héber nyelven megfogalmazott „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” kijelentés, az a választott nép fiainak egy megjelenítő emlékezetet fejezett ki. Tehát nem megismétlődik az úrvacsorán történt esemény. Krisztus keresztáldozata jelenvalóvá válik. Tehát egy olyan emlékezetről van szó, ami egyrészt emlékeztet engem és Istent a megkötött szövetségre. Második síkja ennek, hogy Jézus Krisztus valóságosan meg is jelenik a szent színek alatt. Ezért hajtanak térdet a katolikusok az Oltáriszentség előtt, ezért őrzik méltósággal, ezért helyezik szentségmutatóba.

 

– Ennyire közel állna egymáshoz a különböző keresztény felekezetek hitvallása az eucharisztiáról?

– Úgy érzem, a hitvallásunk ugyanaz: szellemi közösségvállalás létesül, és Jézus ilyenkor jelen van valóságosan. Én a pünkösdi egyház tagjaként ezt vallom. Talán ez nem áll annyira távol a katolikus tanítástól sem. Talán csak árnyalati különbségek vannak. Persze lehet, hogy rosszul látom, és nem érzem azt, mi választana el bennünket különböző felekezetű keresztényeket ebben a kérdésben. Ha azonban mindössze annyi a különbség, hogy a kenyér önmagában már átlényegült, vagy csak abban a pillanatban, amikor azt magunkhoz vesszük, talán már nem állunk olyan távol egymástól a lényeget tekintve.

Krisztus szétszakadt ruháját még összefércelhetik az egyházak

– Minden bizonnyal az erre meghívott felelős személyek, teológusok keresik a közös utakat ebben a kérdésben is. Maradjunk a zenénél: mit jelent számodra a zene és a hit összekapcsolódása?

– Amikor egy zene Jézus Krisztust dicsőíti, az számomra azt jelenti, hogy volt valaki 2000 évvel ezelőtt, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy ő kicsoda, ahogy az ige fogalmaz. És földi formában lekonvertálta magát ide közénk és testet öltött, emberré lett. A rock és az istenhit bennem úgy tud teljes egységben lenni, ha a zenei műfajról az életérzést leválasztjuk, és az használhatóvá válik Isten dicsőítésére ugyanúgy. Egy edénnyé válik: minden attól függ, hogy mit töltünk abba bele, mert olyan lesz.

Amit Jézus csinált a földön, az volt a legnagyobb rock and roll. Ott, a farizeusok életvitelével szemben egy olyan példát és életet mutatott, ami máig etalon. Ez számomra a rock and roll életérzéssel azonos, csak pont a másik irányból.

– Az eucharisztia esetében nem ugyanez történik, amikor egy darab kenyér megtelik a végtelennel?

– De igen, abszolút. És az is lényeges dolog, hogy Jézus ekkor kötötte meg az új szövetséget. A mai napig ebben élünk, ennek nyilván sok aspektusa van.

– Mit vársz az őszi alkalomtól?

– A kongresszus egyik mottója, hogy „találkozz Jézussal”. Ha már csak ez teljesül, és az emberek ott tudnak találkozni Jézussal, és teret engedünk ennek az egésznek, és nem csak úgymond az emberi egók villannak ott meg, meg a nagy énekesek, meg a nagy zenészek, és tényleg Jézusnak ott teret tudunk adni, akkor már eléri az egész a célját. Meg ugye nyilván itt nem csak hívők lesznek, hanem egy számos egyéb érdeklődő. Vagyis ennek a rendezvénynek evangelizációs és missziós vonulata is van.

– Miféle küldetése lehet ma egy eucharisztikus kongresszusnak a világ felé?

– Ez az alkalom egy felkiáltójel, egy forradalom és egyfajta lázadás a jelenlegi, elhatalmasodó korszellemmel szemben. Bizonyára nem véletlen az sem, hogy ennek most éppen Budapest lesz a helyszíne. Az a régió, amely egyértelmű, hogy nem akar betagozódni egy efféle új, Istent nem tisztelő világrendbe, otthont ad a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.

Ez egy nyilvános állásfoglalás lesz a keresztény értékek megőrzése mellett. Mi ez, ha nem küldetés a keresztény közösség számára? És ebben a misszióban minden keresztény felekezetnek szövetségre kell lépnie és össze kell fognia.

– Ezt a régi-új himnuszt, amelynek szólistájaként hallhatunk, tekinthetjük akkor úgy, mint ennek a felekezeteken átívelő keresztényi összekapaszkodásnak az emblematikus dalát?

– Úgy tudom, hogy a kongresszus teljesen katolikus rendezvény, bár megjelenik benne az együttműködés és a közös gondolkodás a más keresztény felekezetekkel. Óriási ereje van annak, ha egy nemzetközi találkozón a különböző, Krisztust követő közösségek összegyűlnek és tanúságot tesznek az evangéliumi értékek mellett és Istenről. Ez önmagában érték és győzelem.

Gável András

 

 

Matt Redman dala az utolsó vacsora ajándékáról szól

Az ökumenikus párbeszéd alapja lehet, ha leásunk a gyökerekig

Az eucharisztikus kongresszus egységet hozhat – Pindroch Csaba a Vasárnapnak

Iratkozzon fel hírlevelünkre