Ungváry Zsolt: A jó csatárt nem kell lecserélni

A honi politikát most a miniszterelnök-jelölt-jelöltek kiválasztásával járó torzsalkodások sajátságos hangulata lengi be, az ellenzék azon gyötrődik, kit javasoljon a leendő vezetőnek. Ők még nem tudják, nem értik vagy nem akarják érteni, hogy az országnak van vezetője. Persze, a demokrácia négyévente választással jár, de ki akarná lecserélni a csúcsformában focizó csatárát pusztán azért, mert már túl régóta játszik vagy mert a vesztes csapatot zavarja a gólöröme? Ez nyilvánvalóan csak az ellenfélnek lehet érdeke. Aki a sikernek drukkol (edző, szurkoló, klubtulajdonos) az újra és újra meghosszabbítja a meccsenként 2-3 gólt rúgó játékos szerződését. És csak azért, mert néha kihagy egy helyzetet, nem tesz be helyette egy falábút, az ugyanis minden helyzetet ki fog hagyni.

A baloldali roncsderbin nem az enyéim szerepelnek (remélem, soha nem is fog majd számítani, ki nyeri végül a castingot), ezért az alábbi tanácsot csak külsősként, a pálya széléről kiabálom be.

A legfőbb szabály: a jó vezető szereti a rábízottakat és felelősséget érez/vállal értük. A baloldalon nem nagyon létezik protokoll e képességek kiderítésére, mert sosem bajlódtak ilyesmivel. Most sem akarnak tiszta forrásból meríteni. Pedig fordulhatnának egy jól bevált mintához: Jézus is kiválasztott valakit az egyház vezetésére, a tanok továbbvitelére, kiteljesítésére. Ő Pétert választotta (nem Jakabot), akit eredetileg Simonnak hívtak; új neve is a küldetését tartalmazta.

Talán nem Péter volt a legokosabb, ráadásul sokszor kiszámíthatatlan, indulatos (eddig stimmel, hasonló tulajdonságokkal többen rendelkeznek az ellenzék soraiban), de innovatív (erre már nehezebb példát találni) típus. Amikor Jézust látja a vízen járni, azonnal ugrik, hogy ezt ő is kipróbálja. Erre talán Kunhalmi hajlana leginkább, Szél videózhatná; kár, hogy Ági jó eséllyel elsüllyedne, rajta még az ajtó is kifogott. Sokkal nagyobb hit kell a vízen járáshoz, mint ami a teljes MSZP vezérkarban van.

Amikor Jézust elfogják, Péter kardot ránt, és levágja az első útjába akadó fület. Ő az egyetlen, aki harcolna; ebben Gyurcsánynak van gyakorlata, csakhogy ő nem a Messiás védelmében, hanem a saját hatalmáért lövetett a saját népére; ez azért nem ugyanaz. Péter az egyetlen, aki megtagadja Jézust. (Júdás esete kicsit más: ő tudatosan, megfontoltan árulja el, míg Péter a pillanat hevében, ijedtében, saját épségének védelmében teszi.) Erre alapozhatna is az ellenzék, ők megtagadásban jók, azonban Péternél utána ott van a megbánás; Gyurcsány és az egész szoci bagázs soha semmit nem bánt meg.

Jézus csak Péternek mondja a tanítványok közül: távozz tőlem, sátán. (Ez megfelelő párhuzam, valószínűleg Dobrevnek is ezt mondaná.)
De hiába az ismert módszer, a balosok sosem tudják átlépni az árnyékukat. Bizonyára azért, mert elfelejtik a legfontosabbat: Péter szereti Krisztust. Ölne érte, szíve szerint ott maradna örökre vele a színeváltozás hegyén. Amikor majd az üldözés miatt elmenekül Rómából, van ereje visszafordulni, és vállalni a vértanúságot, fejjel lefelé megfeszítve.

Péternek megadatik, hogy a háromszori megtagadást kompenzálja. A háromszoros szeretet-nyilatkozat („Simon, János fia, szeretsz engem?”; „Uram, tudod, hogy szeretlek”) a garancia arra, hogy méltó lesz az egyház vezetésére. („Legeltesd juhaimat!”) Az vezethet ugyanis egy közösséget (legyen az család, város, ország vagy nemzet), aki szereti a rábízottakat, és legfőképpen hűséges azokhoz az eszmékhez, amelyekre az összetartozás alapozódik. Az utálat, a gyűlölet kevés. Az legfeljebb a rombolásra elég. Építeni csak szeretetből lehet.

Kedves ellenzékiek. Ha ezt mind elsajátítottátok, esetleg tudnátok jó jelöltet állítani. Csakhogy akkor már ti is megértenétek, hogy ha van megfelelő vezetőnk (akár égi, akár földi), felesleges másikat keresni.

Csak azért ne cseréljük le Ronaldót (Messit, Mbappét, Szoboszlait) valami kutyaütőre, mert a szabálykönyv lehetőséget ad rá…

 

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!