Magyar, lengyel és olasz kézben Európa jövője

Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy politikatörténeti jelentőségű volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Mateusz Morewiecki lengyel kormányfő és Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter múlt csütörtöki találkozója. A tét nagy, de vajon belegondoltunk, hogy mi is pontosan?

Nem elsősorban három kormányzati szereplő, hanem három konzervatív politikus folytatott megbeszéléseket múlt héten a Karmelita kolostorban. Három olyan pártvezető, aki úgy érzi, hogy az általa képviselt választók valódi politikai csoport nélkül maradtak az európai színtéren. Annak ellenére történt ez így, hogy ezek a polgárok bizony sokan vannak sőt, egyre többen.

A találkozó előtt a lehetőséget az nyitotta meg, hogy hosszú huza-vona után az Európai Néppárt és a Fidesz útjai végül elváltak egymástól. Hogy melyik fél változott, arról természetesen mindkettő mást mond. Abban viszont egyetérthetünk, hogy

a Fidesz alapítói ma is aktívan a Fideszben politizálnak, az Európai Néppárt atyái ugyanakkor jó eséllyel nem ismernének rá az általuk alapított formációra.

Békés Márton írja azt – nagyon helyesen – legújabb könyvében, hogy a bal és a jobboldal egyaránt sok és súlyos gesztust tett a liberálisoknak, hogy aztán eljussanak oda, hogy szinte megkülönböztethetetlenné váljanak. Ez legjobban az Európai parlamenti erőviszonyokban tükröződik, ahol jelenleg egy-egy javaslatot csak a Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok közös szavazataival lehet elfogadni. És ez a jelenség volt az, amellyel kapcsolatban a Fidesz már nem tudott tovább hátrálni. Ahogyan a PiS és a Liga sem, bár ők sosem voltak olyan közel a Néppárthoz, mint a Fidesz.

A Néppárt ugyanakkor nemcsak az alapvető értékeitől, hanem jó eséllyel szavazói egy részétől is eltávolodott.

Európában ugyanis százmilliók vannak, akik továbbra is a józan hangra várnak. Akiknek fontosabb a férfiból és nőből álló család, mint a LMBTQ kisebbségek jogai, akik keresztény ünnepeket szeretnének a muszlimoknak tett gesztusok helyett és akik nem akarnak kevert társadalmakban élni. És bármennyire is próbálja a mainstream sajtó ezeket az embereket csodabogárnak, maradinak, vagy egyenesen fasisztának beállítani, ez nincs így.

A családpárti, hagyományaiban keresztény, saját nemzetét előnyben részesítő európai ember továbbra is minden társadalom többségét, éltető szövetét, vasbeton szilárdságú alapját adja.

Csupán egyetlen baj van vele: túlságosan csöndben van. És mivel csöndben van, hirtelen képviselet nélkül találta magát. Pontosabban képviselete széttöredezett az európai színtéren. És ezen próbál most változtatni az Orbán-Morawiecki-Salvini trió azzal, hogy felvállalja a csendes többség képviseletét. Nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert a PiS és a Liga között is ellentétek feszülnek, nem beszélve arról a két frakcióról, az ECR-ról és az ID-ről, amelyben a két párt az Európai Parlamentben helyet foglal. Ugyanakkor van miért félretenni az ellentéteket:

ha sikerülne egyesíteni a két pártcsaládot, akkor az új formáció a Fidesszel kiegészülve rögtön az EP második legnagyobb frakcióját adná, néhány további párttal kiegészülve pedig akár néhány nap leforgása alatt a legnagyobb erővé válhatna Brüsszelben.

Ez jól hangzik, persze a neheze csak azután következne, hiszen a néppárti-szocdem-liberális hármasnak jó eséllyel továbbra is meglenne a többsége a legfontosabb szavazásokkor.

Ez az egész ugyanakkor jóval többről szól, mint puszta hatalomtechnika: az európai ember, a normalitás, a sikeres múltra épített biztos jövő képviseletéről. És ennek a kereszténydemokrata hangnak már nem csak antitézisei vannak. Szilárd meggyőződéssel, vitathatatlan, abszolút értékekkel és komoly elköteleződéssel van felvértezve a három vezető politikus és a mögöttük álló milliók is. És éppen ezért veszélyesek. Nem véletlenül írtam, hogy a neheze még csak ezután jön.

Ahogyan erősödik ez a szövetség, úgy lesznek egyre erősebbek a szétszakítására és a meggyengítésére vonatkozó törekvések is.

Az erődöket máris jobban ostromolják: hirtelen új szakaszba lépett a lengyel bíróságokkal kapcsolatos brüsszeli eljárás és Jurova biztos asszony sem volt rest újra megerősíteni azon véleményét, amely szerint Magyarország beteg demokrácia. Már most biztosak lehetünk benne: ha legyőztük a vírust, egy még nagyobb csatába indulunk. Az életünk után az életünket adó kereteket kell megvédeni. Ez a harc könnyebb biztosan nem lesz.