Múlt héten arról írtam, hogy a politikusok színészkednek. A kiegyensúlyozottság érdekében ezúttal a színészek politizálnak téma következik. És most hagyjuk is az SZFE-t vagy külföldről hazaüzengető modoros csepűrágók performanszait, egy aprócska cseppben figyeljük meg a gátlástalanság óceánját.
Az egyik legolvasottabb politikai hírportál beszámol arról, hogy Nagy Ervin színművész vásárolt Ica néninek egy kályhát. Erről természetesen hiteles filmfelvétel is látható, hogy eloszlassa a kétségeket. Felmerülhet bennünk, hogy az ember általában nem úgy indul jótékonykodni, hogy tévéstábot, fotósokat és újságírókat visz magával; képzeljük el, amint lefényképezzük vasárnap, hogy bedobtunk egy ezrest a perselybe, és ezt mindjárt fel is töltjük a netre.
Ha minden, általam ismert keresztény család összeírná, mikor, kin segített, arról külön honlapot lehetne üzemeltetni. Persze, a színésznek az ismertség a kenyere; ki szenet árul, ki szerelmet, ki pedig ilyen költeményt. Csak
nem túl szép egy idős szegény vidéki asszonyt bevonni a saját imázsépítésünkbe, egy vaskályha áráért megvenni egy ennél sokkal értékesebb reklámfelületet.
A szálakat tovább felfejtve kiderül, hogy a cikk az RTL Klub egyik riportjára hivatkozik. (Micsoda hírhiány, amikor egy internetes portál cikke egy kereskedelmi tévé bulvárhírének szemlézése.) Ebből a négy és fél perces anyagból aztán kirajzolódik előttünk egy kortárs hérosz, sőt egy „sztár” (a cikkben csak így emlegetik NE-t), aki már nyolcévesen is olyan volt, hogy mindenét odaadta. Jótékony cselekedetét azzal indokolja, hogy szeretné, „hogy az országom ne szakadjon ennyire szét.” Az a színész mondja ezt, aki a mostani kormány filmtámogatási rendszerének hála eljátszhatta a főszerepet minden idők legdrágább költségvetésű magyar produkciójában (Kincsem).
hirdetésMajd így nyilatkozott: „Saját jó minták híján ez a társadalom addig izmozott, míg posztkommunista rendszert hozott létre. Nem Orbán Viktor szervezte meg Magyarországot, hanem a magyar nép alkotta meg magának Orbánt. Megint akartak maguknak egy Kádár Jánost, egy új apukát, mert még mindig nem szeretnék önállóan maguk intézni a dolgaikat”.
Másutt meg így fenyegette meg a kormányt: „Szerintem nem volt jó ötlet rálépni a művészek bütykére. Nagyon rossz ötlet volt, mert ha a kreatív energiáinkat elkezdjük használni a politika ellen, akkor nagy szarban lesznek.” Súlyos szerepzavar, ha egy színész nem a megírt szöveget mondja, hanem improvizál, mert az már másik szakma. (Hacsak nem itt is a rendezői utasításokat követi, csak a stáblistát szemérmesen nem írják ki.)
Hasonlóan Enyedi Ildikóhoz és más öntudatos ellenzéki megszólalókhoz, először elfogadják a pénzt, aztán reklamálnak. Egyikük sem mondta, hogy nekem ettől a kormánytól nem kell semmi, majd ha lesz rendes Gyurcsány-kormány, akkor keressenek a szereppel. Félreértés ne essék, joga van mindenkinek a véleményéhez és a művészi kiteljesedéshez is. De ha elfogadtuk a mecénás támogatását, ne rúgjunk bele, vagy csináljuk a dolgot a magunk erejéből.
A mecénás itt egyébként a magyar adófizetők közössége, a magyar nemzet, amelyet a saját pénzéből járatnak le és mocskolnak újságokban és külföldi fesztiválokon.
A riport végére aztán helyére is kerül minden: az utolsó fél perc a csatorna saját gyártású szappanoperáját, A tanárt promotálja, amelyben a jótékonykodó színész a főszereplő. Hirtelen a valós Nagy Ervinről a filmbeli karakterre váltunk, bejátszást láthatunk a sorozatból, és a narráció már erről szól. („A Nagy Ervin által alakított Sasvári Szilárd is segítőkész…”, halljuk, miközben a művész úr éppen püföl valakit. Itt megállítottam a videót, mert a Sasvári Szilárd név a magyar közéletben már foglalt, a Fidesz egyik alapító tagja, hosszú ideig parlamenti illetve önkormányzati képviselője is volt. Kíváncsian rákerestem, és kiderült, hogy a főhőst Vasvári Szilárdnak hívják. Még az RTL-es Fókusz szerkesztői sem nézik a saját sorozatukat.)
Az egész riport tehát A tanár és Nagy Ervin népszerűsítésére szolgált. Ehhez undorító módon felhasználtak egy szegény vidéki asszonyt, aki – mint egyébként megtudjuk – „soha életében nem volt még színházban”. „A Jóisten megáldja majd”, búcsúzik a néni, „Remélem, így lesz!”, nyugtázza a művész úr. (Újabb lábjegyzet Békés Gáspár megfigyeléséhez, miszerint Magyarországon a kereszténység, az Isten nem része a hétköznapoknak.)
A műsor tehát meggyőzte az igazán nem manipulált nézőit, mennyire aggódnak szerencsétlen sorsú honfitársainkért, miközben az egész a hülye sorozatuk népszerűsítését szolgálta. Az asszonyság pedig kéretlen honoráriumként kapott egy 30 ezer forintos kályhát. (Azt is valószínűleg az RTL Klub fizette; közvetlenül vagy a művész úr emelt gázsiján keresztül.)
Kimondatlanul, de ott lebeg a tanulság: bezzeg a szemét Orbántól éhen halhatna mindenki.
Ungváry Zsolt
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Bojkottot hirdettek az RTL Klub ellen, amíg LMBTQ-propagandát közvetít
Kiemelt kép: Nagy Ervin, az év színésze és Mészáros Blanka, az év színésznője az Arany Medál díjak átadási ünnepségén a budapesti Bethlen Téri Színházban 2019. december 4-én.
Fotó: MTI/Kovács Attila
