Ungváry Zsolt: Szerződés a sátánnal

A furcsa figura hallgatott, önhitten állt, miközben végigmérte a pályázót.

– Mindig akadnak, akik tülekednek – szólalt meg gonosz mosollyal. – Gondolom, ugyanazt szeretnéd, mint a hozzád hasonló többiek. Vagyon, hatalom, anyagi javak, élvezetek. Megértem, hiszen mi lehet ennél jobb? Senki sem akar nyomorogni, ha gazdag is lehet, igaz? És én tudok segíteni, én ugyanis ebben a világban nagyon otthon vagyok. – Míg beszélt, szájából kénköves lehelet szállt. – Tessék, itt van egy formanyomtatvány, ezt használom több ezer éve, csak alá kell írni.
– Nem látok tollat.
– Tettekkel írod majd alá. Folyamatosan, egyre jobban rávésődik a neved a szerződésre. Most elég a szándék, az akarat, hogy a szolgálatomba szegődj.
– Mit kell tennem?
– Nagyon egyszerű lesz a dolgod, én sosem szabok fárasztó feladatokat. Mi könnyebb? Építeni vagy rombolni? Ugye, az utóbbi? Nos, csak rombolni kell. A hitet, a reményt, a szeretetet. Minden konkrét kérdésben az én oldalamra állni. Mindig szembefordulni azzal, aki… Nos, tudjuk, hogy ezt a világot nem én teremtettem. Képzeld el, milyen lenne a világ, ha én teremtettem volna, és dolgozz azon, hogy olyanná váljon. Tagadd meg a hagyományos értékeket, csak a te érdekedre figyelj, mert az az én érdekem is.
– Mit kapok cserébe?
– Már mondtam. Megfelelő pozíciókat, ahonnan másokat is befolyásolhatsz. Vedd el azoktól is a reményt, akik még nem írtak alá nekem. Cserébe dőlni fog a pénz, a nők (vagy férfiak, ha úgy szereted). Mindenből a legjobb jár neked.
– El is henceghetek ezzel?
– Eszedbe ne jusson! – kiáltott fel váratlan indulattal. – Háttérben kell maradni, ez nagyon fontos.

A jelölt már-már rábólintott, aztán kiült arcára a félelem.

– De a végén meghalok.
– Mindenki meghal. De addig az élet császára leszel.
– És utána?
– Nincs utána.
– De ha mégis?
– Ezzel ne foglalkozz! Az már nem az én hatásköröm.
– Nem lehet kibújni a szerződés alól?

A megbízó mereven nézett, sokáig nem válaszolt.

– Miért akarnál kibújni? – kérdezte végül szemrehányóan.
– Ha öreg leszek, megbánom, visszacsinálnám…
– Abban én nem segíthetek. De félre bú: előbb-utóbb kidolgozzuk erre is a megoldást: meghosszabbítjuk az életet, kicseréljük az elfáradt szerveket, a személyiségedet kimentjük apró lemezekre, összekötünk nagy központi számítógépekkel, amiket majd én vezérlek. Valójában örök életed lesz a Földön.
– Hát mégis van olyan, hogy örök?
– Persze. Megvalósítható itt is. Csak energia és tudomány kérdése az egész.

Megnyugszik. Aztán mégis kétség ül ki az arcára.

– Na és ha mindaz, akitől ez függ, aki az energiát adja, az atomokat és a mozgásukat szabályozó törvényeket alkotta, csak csettint egyet, és ez a világ eltűnik? Mi csak ezt a világot ismerjük, csak ebben vagyunk otthon.
– Ezt a kockázatot vállalnod kell.

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.