A dicsőítés és a szenvedéseink nem zárják ki egymást

Matt Redman és az életét betöltő dicsőítés

Az a dicsőítés, amelyet sokszor az érzelmeink megtapasztalásától teszünk függővé, könnyen téves vágányra futhat. „Amennyiben nem Istent dicsőíted, általában valami mást fogsz, és tízből kilenc esetben éppen magadat. Nem azért kell Istent dicsőítened, mert ennek hiányában ő boldogtalan vagy tökéletlen lenne. Hanem azért, mert a dicsőítés nélkül te leszel boldogtalan és tökéletlen” – mondta Fulton J. Sheen érsek. Matt Redman dala éppen annak ellenpéldája, amellyel nap mint nap a keresztény popzenekultúrát támadják: az érzelemközpontú, következésképp hullámzó, ezért alkalmatlan Isten minden helyzetben történő dicsőítésére.

Korábbi sebeink hegei mind-mind Isten kegyelmének jelei az életünkben. Legalábbis ezt állítja Matt Redman az It Is Well With My Soul című énekének első gondolataiban, amellyel a dicsőítés lényegére mutat rá a szerző. Életünk kudarcai emlékeztetnek bennünket, hogy Isten, aki Atya, a legsötétebb éjszakán is átvezetett bennünket, bebizonyítva ezzel az embernek megígért szeretetét. És bár még számos csata és küzdelem vár ránk, képessé kell tudnunk válni arra, hogy kijelentsük Istennek: „Ez így jó és megfelelő nekünk!”

A dicsőítést sok esetben csak jó hangulatunkban tudjuk elképzelni. Miért is „udvarolnánk” Istennek, ha éppen a „balsors tép” bennünket? A Biblia mégis ezt az utat festi elénk számos alkalommal. Egyértelművé teszi számunkra, hogy a Mindenható nagysága független az ember élethelyzetétől.

„Lehet, hogy sírunk éjjel, de reggelre az öröm festi be az eget” – halljuk a dal további részében. Ez a gondolat a zsoltárokban fellelhető dicsőítés lelkületét varázsolja elénk: „Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!” (Zsolt. 30, 12-13)

A bizalom dalai minden élethelyzetben

Matt Redman számára mindennél fontosabb az Istenbe vetett bizalom. Nem lát fontosabbat, mint a kizárólagos függést Istentől és a szabadságot minden mástól, amelyet így fogalmaz meg:

„Amikor Isten felé kiáltunk, ezt úgy kell tennünk, hogy közben nem kritizáljuk Őt. Érdekes, hogy kb. a zsoltárok 70%-a panaszokat, sóhajokat tartalmaz – vagyis ezek az énekek a szomorúság és a sírás dalai voltak. A valódi szomorkodás vagy panasz soha nem kérdőjelezi meg Isten igazságosságát és kiválóságát. Ezzel ellentétben, pontosan felismeri, hogy Isten jósága és nagysága az egyetlen reménység a sivár körülmények közt is.” (Matt Redman: Kiolthatatlan dicsőítő, Kérügma Kiadó, Budapest, 2004)

Akármi is vár ránk az életünkben – csata vagy áldás –, kijelentjük Istennek, hogy nekünk jó az ő akarata, amiért szüntelenül, pozitív vagy negatív körülményektől és egyéni érzelmeinktől függetlenül, ám azoktól nem mentesen hálát adunk. „A szenvedéseink földjén így tesz bennünket gyümölcsözővé Isten dicsőítése” – állítja Matt Redman, aki ezért Isten nevébe és az ő útjaiba veti teljes bizalmát. A feladat számunkra is ugyanez, a dicsőítés.

 

Gável András

 

 

Áldanunk kell Istent a legkilátástalanabb helyzetekben is

A brazil énekes dicsőítő dala erőt ad a járvány küzdelmeiben!

A kiemelt kép forrása: Facebook (Matt Redman)

Iratkozzon fel hírlevelünkre