Azbej Tristan: Ne féljetek, mert velünk az Isten

Azbej Tristannal, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárral beszélgettünk a humanitárius segítségnyújtás missziójáról, sikeres projektekről, migrációs kérdésről, keresztényellenességről, de betekintést nyertünk az otthoni ünnepi hangulatba is. Azbej Tristan karácsonyi üzenetet is küldött a világ különböző részein, hitük miatt meghurcolt, üldözött keresztényeknek.

Óriási felelősség, de egyben nagy megtiszteltetés, hogy Ön képviselheti Magyarország részéről az üldözött keresztények érdekeit világszerte. Miért fontos Önnek ez a misszió?

– Magyarországot képviselni mindig felelősség és megtiszteltetés. Különösen igaz ez akkor, amikor egy olyan ügyben képviselhetem hazánkat, ami meglátásom szerint a világ egyik legnagyobb és legelhallgatottabb humanitárius és emberi jogi válságát is jelenti: ez a keresztényüldözés. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a megtiszteltetés minden magyar emberé, hiszen

Magyarország volt a világon az első olyan ország, ami kormányzati szintre emelte a keresztényüldözés elleni fellépést 2016-ban.

Államtitkárként az én dolgom az, hogy ennek a missziónak a vezetőjeként a magyar emberek egyöntetű szolidaritását kifejezzem, és konkrét tettekben politikai szinten megjelenítsem. Bizonyos szempontból az üldözött keresztények melletti kiállás hungarikum, de ez csak részben igaz, mert hála Istennek, a magyar példa ragadós lett: elértük, hogy a Hungary Helps, a segítő Magyarország humanitárius programja nyomán széles körű nemzetközi szövetség bontakozzon ki. Ahogy Ön is mondja, itt egy misszióról, azaz küldetésről van szó. Személy szerint, katolikus keresztényként úgy látom, hogy ez a „misszió” természetes, elemi része az életnek, ami konkrétan a cselekvő szolidaritásban és az ártatlanok és szenvedők melletti kiállásban mutatkozik meg leginkább. Örmény felmenőkkel rendelkezve ez a küldetés még inkább kötelez, hiszen sokat szenvedett nép örököseként más közösségek, sokszor mártíromságig menő szenvedése közel áll hozzám, megindít, emlékeztet és cselekvésre ösztönöz.

Azbej Tristan és Áder János 2018-ban (A kép forrása: Azbej Tristan Facebook-oldala)

Két éve lett az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkár. Hogyan látja az elmúlt időszak távlatából: sikerült előremozdítani a keresztények ügyét? Melyik humanitárius segítségnyújtás volt Ön szerint a legemlékezetesebb az utóbbi két évből?

– Amióta kormányzati szintre emeltük ezt az égetően fontos ügyet, azóta nemcsak zászlóvivője vagyunk ennek a küzdelemnek, de megkerülhetetlen ereje és szerepvállalója is. Ezen az úton az első, döntő lépés a keresztényüldözést övező csend megtörése volt. Ugyanis a nyugati politikai korrektség álcája mögött meghúzódó kettős mérce nem hagyta, hogy nyíltan beszéljünk a keresztényüldözés valós jelenségéről és súlyáról: elhallgatta, bagatellizálta, nevetség tárgyává tette és negligálta, ellenben helyette állandóan a saját liberális narratíváját sulykolja a nemzetközi fórumokon.

Mi, magyarok nem vagyunk a mellébeszélés hívei, szeretjük nevén nevezni a dolgokat, ezért ki is mertük mondani: a világ legüldözöttebb vallása a kereszténység, hiszen a vallása miatt üldözött emberek több mint 80 százaléka Krisztus-hívő.

Több mint 80 országban vannak kitéve üldöztetésnek vagy hátrányos megkülönböztetésnek az emberek pusztán keresztény meggyőződésük miatt. A magyar siker egyik fele az, hogy sikerült elérni, hogy napirenden tartsuk a keresztényüldözés problémáját; mára nem söpörhetik szőnyeg alá ezt a kérdést! 2017 óta, amikor is Magyarország humanitárius segítségnyújtási és fejlesztési programját, a Hungary Helps Programot elindítottuk, a csend falainak áttörésétől eljutottunk oda, hogy immáron több mint százezer, a háború, terror, üldöztetés vagy más válságok miatt szükséget szenvedő ember a migráció helyett a szülőföldön való megmaradását választotta. Ennyi embernek tettük eddig lehetővé az otthonába való visszatérést és szülőföldön való megmaradását. Ha mérleget kell vonni, ez a Hungary Helps idei mérföldköve. A több mint 30 országban folytatott 85 támogatási projektünk közül ugyanakkor van egy, ami sok szempontból kiemelkedő, és szerintem minden magyar ember büszkesége lehet. Mondhatnám, hogy ez a Hungary Helps mintaprogramja vagy sikersztorija, ami egyben kiváló országimázs is, de többről van itt szó: a remény újjáélesztésének története ez a projekt, ami egy iraki, a Ninvei-fennsíkon, tehát egy, a bibliai idők óta keresztények lakta területen található településhez kötődik. Tell-Aszkufnak hívják ezt a települést, amit az Iszlám Állam terroristái 2014-ben lerohantak és teljesen elfoglaltak. Az ott élő káldeus keresztény közösség tagjait, akik nem tudtak elmenekülni, az Iszlám Állam lemészárolta. Két év múlva szabadult fel a település, de addigra már kilencszáz épület romos volt, a templomot és az óvodát lerombolták, és a pusztítás nyomán kiürült a település, a közösség tagjai menekültként éltek. A Hungary Helps Program keretében az iraki egyház újjáépítette ezt a települést, ennek eredményeként az elmenekült 1300 családból 1000 visszatért.

Tehát miközben drámai módon, másfél millióról kétszázezerre csökkent az iraki keresztények száma, addig mi megmentettünk egy közösséget. A helyiek pedig, a magyarok iránti köszönet kifejezéseképpen átnevezték a települést Tell-Aszkufról Tell-Aszkuf bint al-Madzsarra, amely utótag annyit jelent, hogy „Magyarország leánya”.

Azbej Tristan (A kép forrása: KDNP)

2020 rendkívüli év volt úgy a keresztények, mint az egyéb humanitárius segélyek kedvezményezettjei számára. Hogyan tudott a váratlan kihívásokra reagálni a Hungary Helps Program?

– Sok szempontból rendkívüli évet hagyhatunk magunk mögött. Nem túlzás, ha azt mondom: történelmi időket élünk. Kettős kihívás előtt állt humanitárius missziónk: segíteni önmagunkon, de nem megfeledkezni másokról. Felismerve, hogy csak úgy tudunk továbbra is másokon segíteni, ha először magunkat óvjuk meg, a Hungary Helps Program is csatlakozott a koronavírus-járvány elleni hazai erőfeszítésekhez, így töretlenül folytatva küldetésünket. Számunkra Magyarország és a magyar emberek biztonsága és egészsége az első, ezért minden erőnkkel kivettük részünket a hazai védekezésből. Az anyagi erőforrásaink mellett az elmúlt években a nemzetközi humanitárius projektek lebonyolítása során szerzett tapasztalataink és szakmai erőforrásaink bevetésével járultunk hozzá a koronavírus-járvány elleni küzdelemhez. A támogatási helyszíneinkről hazahívtunk, adott esetben kimenekítettünk több, a karitatív munkában jártas, a Hungary Helps Program kötelékében missziót teljesítő szakembert, hogy a kötelező házi karantén letelte után a járvány elleni hazai védekezésbe vonjuk be őket, ugyanígy az önkénteseinket itthon tartottuk.

Felelősséget érezve a külhoni magyarok irányába, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel együttműködésben támogattuk Kárpátalján a beregszászi magyar közösség járványügyi védekezését, de az erdélyi magyarok járványügyi szükségleteit is kisegítettük.

A sikeres hazai védekezés lehetővé tette, hogy segíteni tudjunk a világ más tájain is azoknak, akik szükséget szenvednek, nem megfeledkezve az üldözött keresztényekről sem. A maszkok és az egyéb védőfelszerelések adományozásával olyan országoknak segítettünk, melyeknek stabilitása rendkívül fontos számunkra, például a bevándorlás elleni harc miatt. Azt is felismertük, hogy koronavírus-járvány, valamint a természeti katasztrófák következményei hatványozottan érintik a krízisövezetekben élő, halmozott humanitárius válsághelyzeteket és gyakran terrorfenyegetést elszenvedő keresztényeket. Nem mentünk el szó nélkül amellett, hogy a vírus okozta humanitárius válságok emberi jogi válságokat idéztek elő a kisebbségben élő keresztény közösségek és más vallási csoportok kárára. Nem hagytuk magukra azokat, akiket gyakran vallási alapon zártak ki a nemzetközi élelmiszer-, és gyógyszersegélyekből. A magyar kormány a Hungary Helps Program keretében élelmiszer-segélyezési célú adománnyal támogatta a szíriai, libanoni, kongói és nigériai keresztény közösségeket. A magyar támogatás amellett, hogy segíti a válságba került közösségek megmaradását, lehetővé teszi a válságövezetekben élők helyben maradását, ezáltal az Európára nehezedő, immáron egészségügyi fenyegetést is jelentő migrációs nyomás mérséklését. A vakcina és a vele járó fellélegzés látóhatáron belül van. Bízom benne, hogy a 2020-as év öröksége nem a járvány lesz, hanem az egymás iránti felelősség érzésének növekedése. Ez az embert próbáló időszak ugyanis még inkább kell, hogy tudatosítsa: senki sem külön álló sziget, felelősek vagyunk egymásért. Ez pedig a humanitárius cselekvés terén is kötelez.

– A koronavírus erősödése a humanitárius segítségnyújtás munkáját is hátráltatta. Hiszen a mottójukban is az szerepel: „a segítséget kell oda vinni, ahol a baj van”, de idén nem lehetett személyesen jelen lenni, átadni a támogatásokat. Mennyiben jelentett ez nehézséget a Hungary Helps Programnak?

– A Hungary Helps sajátos működésének pillére a személyes jelenlét.  Itt nem lehet megspórolni a terepmunkát, fel kell gyűrni az ingujjat, és fel kell állni az íróasztalok mögül. Helyben pedig mindig feltesszük a legfontosabb kérdést a szükséget szenvedőknek: „Mire van szükségetek?” Ez egy ilyen műfaj. Ugyanakkor nyilvánvalóan a járvány miatti korlátozások nem tették lehetővé a helyszíni kiutazásokat és a terepszemlét. A koronavírus olyan rendkívüli helyzetet szült, ami rendkívüli megoldásokat igényelt: úgy kellett folytatni a nemzetközi humanitárius támogatásokat, hogy először a hazai életeket kellett védeni és ráadásul még a válsághelyszíneket sem kereshettük fel személyesen. Arról tudok beszámolni, hogy

a Hungary Helps Program példaértékűen vizsgázott, természetesen nem álltunk le, minden rosszindulatú, baloldali álhírterjesztés ellenére, sőt, gőzerővel folytattuk küldetésünket, mint említettem, kalibrálva a rendkívüli helyzet adta kihívásokra.

Ez a rendkívüli helyzet csak megerősítette, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, nem pedig a bajt idehozni, mert láthatjuk, hogy annak biztonsági kockázatain túl egészségügyi veszélyei is vannak. Ha a helyben való segítségnyújtásnak ez a modellje tudatosodik a nemzetközi gyakorlatban is, győztesen jövünk ki a járványból.

Azbej Tristan, 2019. december – Burkina Faso (A kép forrása: Miniszterelnökség)

2020. augusztus 4-én pusztító erejű robbanás rázta meg Libanon fővárosát. A magyar segítség – a kormány döntése után – 24 órán belül megérkezett a helyszínre. Ez a gyorsaság szinte hihetetlen az államigazgatásban. Hogyan sikerült ilyen ütemben lebonyolítani ezt a támogatást? 

– Kétszer ad, ki gyorsan ad. Mifelénk nemcsak egy mondás ez, hanem gyakorlat is. A detonáció mintegy 200 halálos áldozatot követelt, megsérült legalább 6000 ember, több mint 100 000 háztartás szenvedett anyagi károkat, legalább 300 000 személy lakhatása vált bizonytalanná, és megsemmisült Libanon legnagyobb kikötője, az ország gabona- és import-élelmiszerkészleteinek több mint háromnegyedével együtt. A plébániák, mecsetek, karitatív szervezetek utcai sürgősségi konyhákat alakítottak ki az élelmiszerellátás biztosítása érdekében, de nyilvánvalóan ezt nem lehet hosszútávon fenntartani, ráadásul nem tudott minden rászorulót elérni. Ezért miniszterelnök úr kezdeményezésére Magyarország Kormánya azonnali gyorssegélyt utalt Antiókhiai Szír Maronita Katolikus Egyháznak, valóban a katasztrófa bekövetkeztétől számított 24 órán belül.  A magyar támogatás több száz libanoni családnak jelent alapvető segítséget.

Az idei év nemcsak a pandémia miatt marad emlékezetes. Ha Nyugatra tekintünk, Nizzára, Párizsra, Bécsre, olyan elképesztő terrorcselekmények történtek, amilyeneket eddig csak az Iszlám Állam vagy a Boko Haram kegyetlenségeiből ismertünk. Ön szerint ez vár Európára?

– Sajnos nem jövőidőt kell használnunk, mert mára ez a konkrét valóság. Magyarország kormánya sosem árult zsákba macskát, elejétől kezdve megmondtuk, hogy a migráció és a terrorizmus kéz a kézben jár. A magyar emberek pedig az elmúlt években számos alakalommal, köztük egy nemzeti konzultáción is, kinyilvánították véleményüket a kérdésben: nem kérnek a tömeges bevándorlásból. Ezért védjük meg a határainkat, ezért folytatunk helyben való segítségnyújtást, és ezért alapvetésünk az, hogy a migrációt nem menedzselni kell, hanem megállítani. Valójában ez az oka annak, hogy

Magyarországot pellengérre akarják állítani Soros György kilóra megvett brüsszeli politikusai, akik a bevándorláspárti törekvéseikkel továbbra sem hagytak fel.

A brüsszeli bizottság legújabb migrációs cselekvési tervében egyértelművé teszik, 34 millió migránst akarnak betelepíteni, lakást, segélyt és szavazati jogot akarnak nekik adni, ami maga a Soros-terv. Pedig tény, hogy az első nagy migránshullám évében, 2015-ben több mint tízszer annyian haltak meg egyetlen esztendő leforgása alatt iszlamista terrortámadásokban Európában, mint az azt megelőző három évben összesen. Mint ahogy az is tény, hogy ötezer európai csatlakozott az ISIS Irakban vagy Szíriában harcoló csapataihoz. Több mint ezren visszatértek Európába, szintén ugyanennyien pedig terrorcselekményeket követhetnek el a jövőben hazatérve saját hazájukba vagy harmadik országokban. Az sem biztató adat, hogy Franciaországban 8 ezer olyan szélsőséges iszlamistát tartanak nyilván, akik potenciális fenyegetést jelenthetnek. És akkor még nem beszéltünk a börtönbüntetésük lejártával hamarosan szabaduló egyénekről, akiket terrorcselekményekkel és dzsihadista nézeteikkel összefüggésben tartoztattak le, és akik tovább radikalizálódtak börtönéveik alatt. Minden épeszű ember számára világos, hogy a migráció nem megoldás, hanem maga a probléma.

Aki a migrációt támogatja, egyúttal az európai emberek életét és biztonságát teszi kockára, különösen is a keresztény és a zsidó közösség tagjait,

akik ellen kiemelten is irányulnak a dzsihadisták támadásai. Megint csak Franciaország példáját felhozva, ott naponta átlagosan 3 templom ellen követtek el támadást tavaly a belügyminisztériumi statisztikák szerint, de ide sorolhatjuk a szélsőbaloldali anarchista Black Lives Matter mozgalmat is a kifejezetten keresztényellenes akciói után.

Azbej Tristan (A kép forrása: Miniszterelnökség)

– Hála Istennek Magyarországon nem beszélünk keresztényüldözésről, bár az utóbbi években a liberális propaganda nyomása egyre jobban felerősödött, az élet számos területére igyekezett beszüremkedni, és próbálta megtépázni a keresztények által képviselt értékeket. Mit gondol erről az erősödő tendenciától, amely már a gyermekeink mindennapjait is megfertőzné?

– Keleten felrobbantják, Nyugaton bezárják, Magyarországon felépítik a templomokat. Az elmúlt 10 évben közel háromezret. Világos válasz ez a kereszténységet ért támadásokra – legalábbis a nemzeti kormányzat részéről. Amíg nemzeti kormány van a kormánykeréknél, így is lesz, de azt is tudjuk, mi várható egy elvtelen, balliberális szivárványkoalíció esetén. Hogy honnan tudjuk, arról gondoskodtak – az utóbbi időben egyre szorgosabban is – különféle balliberális politikusok, véleményvezérek vagy újságírók, akik révén Magyarországon is egyre gyakoribbak a keresztényellenes megnyilvánulások. Gyurcsánynétól kezdve Vágó Istvánon át Homonnay Gergelyig…

Oda jutottunk, hogy idén a baloldali Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ) a Népszava dolgozójának keresztényellenes karikatúrájának ítélte meg az idei év legjobb rajzának járó díjat.

Arról nem is beszélve, hogy ez a bevándorláspárti baloldal, szó nélkül végrehajtaná a Soros-hálózat és Brüsszel migrációbarát terveit, lebontanák a határzárat, beengednék a migránsokat, egy Soros-féle nyílt társadalmat hoznának létre, ahol kiszorítanák a keresztény kultúrát. Nyilvánvalóan a keresztényellenesség és a keresztényüldözés között különbséget kell tenni, hiszen nem hasonlítható a fizikai üldöztetés, Nigériában például a népirtást elszenvedő keresztények szenvedése azokéhoz, akiknek „pusztán” kifinomult, szellemi szinten kell szembenézniük a támadásokkal. Ugyanakkor bagatellizálni sem szabad ezeket. És azért van jelentősége ennek, mert a történelmi lecke azt tanítja, hogy minden genocídium első lépése a verbális erőszak, a leselejtezés és a dehumanizáció volt. Megálljt kell parancsolni ezeknek az erőknek, és világossá kell tenni: eddig és ne tovább!

Decemberben jelentették be a Ferencváros és a Hungary Helps együttműködését. Mi a jelentősége ennek az összefogásnak?

– Két sikeres csapat közti együttműködésről van szó, mely lehetővé teszi a hazánkban tanuló keresztény ösztöndíjasainknak, hogy a járványügyi előírásokkal összhangban, rendszeresen sportolhassanak majd a Fradi edzőközpontjában. Emellett sporteszközökkel is segítik a fiatalok nevelését a világ azon régióiban, ahol a keresztények üldöztetésnek vannak kitéve. Az, hogy hazánk legjelentősebb múltra visszatekintő sportegyesülete is szerepet vállal humanitárius tevékenységünkben, azt is igazolja, hogy a Hungary Helps Program immáron nemzeti küldetésünkké vált. Mindemellett a Fradi nemzetközi hírneve komoly húzóerő, és felerősíti azoknak az üldözött keresztényeknek a hangját, akiket a mai napig el akar hallgatni a politikai korrektség szájzára.

Megnyilvánulásaiban – államtitkári munkáján kívül – fontos szerepet kap szűkebb pátriája, Budapest 12. kerülete, a Hegyvidék. Mit jelent Önnek ez a kerület? 

– Amikor közéleti pályára léptem, akkor kifejezetten a politikusi hivatás vonzott, nem például egy mindig a magasabb szférákban járó emberi jogi mozgalmáré. És bár egy politikus gondolkodhat összemberiségben, nagy nemzetközi folyamatokban, de ha nem képviseli, támogatja, ihleti a közvetlen környezetében levő embertársait, akkor a hivatásának a lényegét veszti el. Amellett, hogy szeretem azt a kerületet, ahol felnőttem, a parkerdőtől a nagyvárosi hangulatig, a műemléki sváb parasztházaktól az ultramodern irodaházakig, még jobban érdekelnek az itt élő emberek. Mindenkinek megvannak az örömei és a nehézségei, amennyit egy önkormányzat adhat az emberek életéhez, azt megadja, egy dolog hiányzik még: szeretnék erősebb közösségeket látni. Ezért örültem, amikor a XII. kerületi KDNP tagsága megtisztelt a tagszervezet vezetésével. Bár egyébként is jól el vagyok látva feladatokkal, várom, hogy a koronavírus-járvány végeztével az eddigi karitatív akciókon túl, igazi közösségerősítő, és a családokat szolgáló programot hajthassunk végre.    

Azbej Tristan (A kép forrása: Azbej Tristan Facebook-oldala)

Gyakran posztol személyes Facebook-oldalán arról, hogy kerti grillen készíti a család ebédjét. Van esetleg olyan specialitás, amit karácsonykor Ön szokott készíteni?

– Ha az ember a hét öt napjából népirtásokkal, konfliktusokkal foglalkozik, akkor kell neki egy kis könnyed levezetés, ami kikapcsolja és felfrissíti. A családi szórakozáson és a focin kívül az én kikapcsolódásom, hogy amit meg lehet enni, azt szeretem megsütni: szigorúan fán vagy faszénen füstölve, BBQ-zva, grillezve. Kánikulában vagy fagyban, mindegy, csak sercenjen a zsír. Kreatív hobbi, bár az eredménye nem tartós, hanem nagyon hamar elfogy. Karácsonykor az évszázados családi hagyomány szerinti menüsorból semmi sem tűzön készül, viszont az újévi malacsült mellett vagy helyett egy egész napon át lassan vajpuhára füstölt, úgynevezett tépett disznóhús lesz a terítéken.     

Az Azbej család örmény felmenőkkel rendelkezik. Van olyan karácsonyi hagyomány az Ön családjában, amely eltér az itthoni ünnepi szokásoktól?

– Egy korty Örményország helyet kap az ünnepen: mi például a fagyújtáskor konyakkal koccintunk. Abból is a legjobból, amit Örményországban palackoznak és az Ararátról nevezték el. Idén több okom is lesz ilyen palackot bontani: büszke vagyok, hogy egyrészt a Hungary Helps Program keretében gyorssegéllyel támogathattuk a karabahi fegyveres összetűzések elől elmenekült civilek örményországi rehabilitációját, másrészt pedig az Örmény Apostoli Egyház közel-keleti újjáépítési tevékenységéhez is hozzájárultunk, ami iskolát, közösségi épületet, templomokat is magába foglal az általános humanitárius programokon túl.

Azbej Tristan (A kép forrása: KDNP)

Jézus Krisztus születésének ünnepén üzenne azoknak a keresztényeknek, akik nem tudják szabadon gyakorolni a hitüket és a vallásukat?

– Az az üzenetem, hogy ne féljenek. Tulajdonképpen ez nem is az én üzenetem, hanem az evangéliumé. És ez a bátorítás karácsonykor különösen is felerősödik és aktualizálódik, ugyanis karácsony annak a megtestesült Istennek az ünnepe, akinek a neve és ezáltal lényege is abban mutatkozik meg, hogy „Emmanuel”, vagyis, „velünk az Isten” (Mt 1,23). Ez a „miértje” annak, hogy az ember ne féljen. Magyarország a szolidáris magyar emberekkel együtt pedig azért küzd, hogy nap mint nap tapasztalhassák: nincsenek egyedül. Kiállunk az üldözött keresztények mellett, és nem hagyjuk magukra őket a jövőben sem.

Kiemelt kép forrása: KDNP

Megérkezett Damaszkuszba a Hungary Helps Önkéntes Program ajándéka

Iratkozzon fel hírlevelünkre!