Zombik, vírus vagy atomháború? Véget értek a boldog békeidők

A jövőbe látás képessége nem adatott meg nekünk, de következtetéseket levonhatunk. Még ha adott pillanatban nem is tudjuk, mire kell leginkább figyelni. Most még talán nem egyértelmű, melyik fenyegetőbb számunkra: az iszlám vagy az ateista liberalizmus. Valójában a kettő kiegészíti egymást.

A liberálisok aknamunkája miatt ugyanis az erős keresztény alapokon nyugvó európai kultúrkör összeomlott, helyén vákuum keletkezett, amit lassacskán az iszlám fog betölteni. A liberálisok továbbra is aktívan elősegítik ezt azzal, hogy megakadályozzák a nyílt beszédet: nem nevezhetjük néven az ellenfeleket, saját helyzetünket sem tudjuk definiálni, ami ellehetetleníti az ellenállást. Az egyszeri európai polgár talán tudatában sincs a veszélynek.

A keresztények meg tudnák vívni népesedési-ideológiai-fizikai harcukat, be tudnák tölteni a teret, és így nem lenne szükség új ideológiák és népek betelepülésére, ám ezt a liberálisok megakadályozzák.

Civilizációk igenis elpusztulhatnak, mint Egyiptom, Kréta, Róma; a helyükbe települők pedig szakítanak mindazzal, ami volt. Az utódok el sem bírták olvasni a hieroglifákat, birkát legeltettek a Forum Romanumon, tyúkokat itattak az avar aranytálakból. Spengler száz éve megírta A Nyugat alkonyát. Lássuk be, az új honfoglalókat nem fogja érdekelni Leonardo, Shakespeare, Beethoven, Luther, Napóleon, de Homérosz vagy Caesar sem. Elfelejtődnek, kikopnak. Ahogy a szászok lakta Lőcsén, Pál mester gyönyörű középkori oltára előtt, az egykori Magyar Királyság szabad királyi városában szlovákul folyik a mise; ahogy a Cluj-Napocának nevezett Kolozsváron Piata Mihai Viteazulnak hívják a Széchenyi teret vagy ahogy a keleti kereszténység emblematikus bazilikájából mecset lett az Isztambullá változott Konstantinápolyban.

De a bevándorlást pártoló, a konzervatív kormányt diktatúrával vádoló, művészetükben egyáltalán nem korlátozott kultúrharcosoknak se legyenek illúzióik; Fischer Iván, Alföldi Róbert, Nádas Péter vagy Nagy Ervin iránt aztán végképp nagyon közömbös marad az „új nép, másfajta raj.”

Más világ jön, és az a mi „értékeinket”, az „európai értékeket” nem tekinti többé értékeknek. Esetleg szép lassan átfogalmazzák (a szemünk előtt történik) a sajátjaikat „új európai értékekké”.  És nem a keresztény házasság lesz az európai érték, hanem a többnejűség, nem a másik véleményének tiszteletben tartása, hanem a sorból kilógók büntetése; a nemi eltévelyedés iránti parttalan rajongás rövid tündöklése után a homoszexuálisok megkövezése a saría alapján. Karácsony, útmenti feszületek, „Stille Nacht” helyett Ramadán és tiltott emberábrázolás; bikini helyett burka, nikáb, csador, hidzsáb (majd pontosan megtanuljuk, melyik micsoda).

Az új világrendek győzelméhez azonban nyomorúságos, sötét átmeneti korok vezetnek.

Előbb el kell pusztulnia a réginek, hogy majd romjain felépüljön a következő. A nyugati civilizáció most fut bele a dicsőséges, napfényes, vízvezetékes római korból a sötét és ijesztő világba. És hogy ez ne érje teljesen készületlenül, arra jó előre „érzékenyítik” például a hollywoodi filmeken keresztül. Évtizedek óta nézhetjük a mozikban azokat az apokaliptikus látomásokat, amelyek egy szétesett, no go-zónákkal és kilátástalan helyzetű bűnözőkkel teli, az összeomlott civilizáció utáni jog- és rend nélküli környezetet mutatnak be. Abban különböznek, hogy az összeomlást háború, idegenek inváziója, vírusok vagy zombik okozták, a lényeg a következmény: nyomor, élelmiszer- és nyersanyaghiány, erkölcstelenség, fenyegetettség, bizonytalanság. A teljesség igényét mellőzve ilyenek például a Mad Max filmek (a jövőben, sivatagos vidéken játszódnak, különböző bűnbandák uralkodnak és harcolnak a vízért és a benzinért); Éli könyve (az atomháború után az erőszak az úr); Ember gyermeke (a Föld tartalékai kimerültek, nem születnek emberek); Az út (Amerikát rejtélyes katasztrófa sújtotta, megszűnt az energiaellátás, majd éhínség tört ki); Snowpiercer (a klímaváltozás következtében új jégkorszak, a túlélők egy vonaton közlekednek; a hátsó kocsikban a nyomorgók, elől luxusban a gazdagok, akik rettegésben tartják a szegényeket). A sort hosszasan lehetne folytatni (Legenda vagyok, Z világháború, Zombieland, Eleven testek stb.).

Erre a jövőre készítenek fel minket, hogy majd amikor bekövetkezik, ne legyen ismeretlen, szokjunk hozzá a gondolathoz. A békebeli, nyugodt, értelmes emberi világ véget ért. Ők előre megmondták.

 

Ungváry Zsolt

A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:

Ungváry Zsolt: A homoszexuálisok jogainak túlhangsúlyozása eszköz a rend szétzúzására

Kiemelt képünk forrása: Unsplash.com