A Newsweek egy véleménycikke annak idején nem kapott különösebb hírverést, de érdemes lehet a figyelmünkre, miszerint elképzelhető, hogy az emberiségnek felül kéne bírálnia az önmagunkban meglévő tabut, ami a kannibalizmust illeti, hiszen – érvelnek óvatosan – az éhezés elleni küzdelem jegyében akár el is fogyaszthatnánk az eltemetni kívánt halottakat. Nem szeretném a szerzőpárosra húzni a vizes lepedőt, hiszen erős túlzás lenne azt állítani, hogy ők kiállnak az azonnali és radikális váltás mellett, pusztán kapargatják a téma, mondjuk úgy, erőteljesen becsontosodott mivoltát.

Az igazi probléma azonban éppen azzal van – és itt utalhatnék megannyi változásra, ami az elmúlt évszázadokban jellemezte a társadalmi folyamatokat -, hogy egészen egyszerűen vannak olyan tabuk az emberiségben, amelyeket soha, semmilyen körülmények között sem bolygatunk meg, mert pontosan tudjuk, hogy azok a tabuk nem véletlenül váltak érinthetetlenné.

A progresszió persze ezen a téren is kiváló munkát végzett.

Pár száz évvel ezelőtt – fogalmazzunk nagyon visszafogottan – szalonképtelenné vált az az ember, aki harcosan kiállt azon nézete mellett, hogy Isten márpedig nem létezik, és az ateizmus egy valid viszonyulás a dolgok mindennapi magyarázatához.

Nem övezte dicsfény azokat sem, akik kívánatosnak tartották, hogy a társadalmak abnormális megváltoztatásához bizony erőszakos cselekedetekre is szükség van, és mindez a nagyobb jó érdekében történik. Megkérdőjelezték azon személyek mentális képességeit, akik érvelni kezdtek amellett, hogy több nem is létezik a férfinél és a nőnél.

hirdetés

És mindannyian jól látjuk, hogy ezek a tabuk már rég megdőltek. Az abnormális viszonyulás a biológia, a természetfilozófia és a mindennapok világához szinte elvárás, ha adott körökből nem szeretnénk kiiratkozni. Ettől még épelméjű és jobboldali emberek véleménye az, hogy bizonyos meghatározásokat nem kapirgálunk meg, akármilyen ideát is szeretnénk elérni. Eleve a jobboldali ember tisztában van azzal a nem éppen szenzációdús, úgyanakkor igaz állítással, hogy

a konzervatív világnézet – jobb híján és egyszerűsítés okán nevezem így – nem bombasztikus.

Nincs benne semmiféle címlaperejű megállapítás, olyan, amiből a progresszió napi szinten akár tucatnyit is képes kijelenteni.

A jobboldali ember tudja, hogy materiális formában is létező élete véges, de a materiális forma megszűnésével nem ér véget, és ebből következően nem hajszolja kétségbeesetten a megváltás földi lehetőségét. Nem akar mindent, mindenáron megváltoztatni, mert tudja, hogy ez népszerű rigmus, de hazugság. Tudja, hogy a legnépszerűbb toposzok hamisak, mert nem lehetünk a világon bárkik, nem érhetünk el mindent, amit csak szeretnénk, a határ nem a csillagos ég, és a szegény ember harmadik fia nem nyeri el a hercegnő kezét. Nem vagyunk egyenlőek, nem adatott számunkra ugyanannyi lehetőség, tehetség és főleg nem tudjuk megoldani a világban létező igazságtalan helyzeteket úgy, hogy az mindenki számára egy ideális világot teremtsen.

Egyszerűen azért, mert földi keretek között nincs ideális világ és aki azt állítja, hogy politikai eszközökkel ezt képes elérni, az hazudik. Ilyen tervei és hamis elképzelései – akár csak a választók és szimpatizánsok megvezetésére – csak a baloldanak vannak.

A kannibalizmus, egészen csekély és marginális kivételtől eltekintve, nem tűnt fel egyetlen emberi társadalomban sem. Még olyan helyeken is, ahol vélelmezhető, hogy magasabb kulturális szinten létezett az emberáldozat jelensége – mondjuk a prekolumbiánus közép- és dél-amerikai civilizációkban, a punoknál vagy a knosszoszi Krétán – semmit sem tudunk arról, hogy a gyilkosság kultikus tényén túl bármi más oka is lett volna az emberölésnek. Vélelmezhetően azért nem, mert nem is volt más oka.

Amióta a Homo sapiens sapiens letelepedett, létrehozta első, állandó közösségeit, azóta csak a dzsungelek mélyéről, kőkorszaki állapotban leledző törzsek időnként magatartásformája volt a kannibalizmus, és tudásunk alapján azok is rituális, nem étkezéscsökkentő célt szolgáltak.

Vagy mondjam máshogy? Inkább egyenek meg a férgek, minthogy a férget megegyem? Egyszerűen jelentsem ki, hogy emberi, isteni teremtmény mivoltunkból fakad, hogy van, amit nem teszünk meg? És itt hagyjuk figyelmen kívül a nevezetes andokbeli repülőbalesetet, a holodomor embertelen, elképzelhetetlen jeleneteit vagy bármi mást, amikor a józan ész, ilyen vagy olyan okoknál fogva, de kénytelen volt egyet hátralépni, hogy a primér túlélési ösztön rideg, állatias mivolta vegye át az irányítást.

Történelmi mélypontokból és személyes tragédiák emberen túli iszonyataiból soha nem következhet társadalmilag is elfogadott cselekvés.

Vagy ha mégis, akkor mi található a következő fordulóban? Legalizáljuk a testvérek közötti házasságot, hiszen úgysem születhet belőle gyermek, hogy Gaiának könnyebb jövője legyen? (Itt jut eszembe Harry hercegék bejelentése, akik környezettudatosságukról jelet adva elmondták, maxiumum csak két gyereket vállalnak, ők így szeretnének küzdeni a Föld energiaforrásainak megmaradásáért. Kiket néznek hülyének? Megán [sic!] sussexi hercegné 38 éves. Nyilvánvalóan nem azért vállalnak két gyermeket, mert Harry felesége mindjárt 40 éves lesz, hanem azért, mert ennyire trendi és zöld módon gondolkoznak.)

Évezredes társadalmi megállapodásokat felrúgni nem bölcs cselekedet.

Trombitás Kristóf

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.