Ungváry Zsolt: Az alattvaló magyar

Évekkel ezelőtt egy Kertész Ákos nevű író a figyelem középpontjába került azzal a kijelentésével, hogy „a magyar genetikusan alattvaló”. Erre leginkább azért döbbenhetett rá, mert a választást nem a neki kedves pártok nyerték, vagyis a magyarok nem úgy működtek, amint az Kertész-szemmel elvárható lett volna tőlük, pedig ő – nomen est omen –

szívesen megművelte volna őket.

A moslékban dagonyázó magyarok közül állítólag néhányan megnehezteltek az íróra jóindulatú szavaiért, és csúnyán néztek rá az uszodában. Ezért a nyolcvan esztendős derék literátor egészen Kanadáig futott. (Szerencsére a magyar nyugdíj értékállóságának köszönhetően valószínűleg nincsenek megélhetési gondjai, mert remekül érzi magát abban a csodálatos szivárványszínű országban.)

Eddig a történet merő happy end, ám valami frusztráció mégis maradhatott derék szerzőnkben, mert a napokban adott egy interjút , amiben megismétli már-már feledésbe merült szavait. Nem kevesebbet állított annak idején, mint hogy genetikailag, vagyis biológiailag, származásilag, ha úgy tetszik „fajilag” determinált tulajdonságok vannak. Ha ezt én írtam volna, már börtönben ülnék. Most úgy magyarázza, hogy igazából történelmi determináltságra utalt, vagyis pontatlanul fogalmazott, ami egy írótól elég kellemetlen.

Itt véget is érhetne a sztori, nálunk úgyis mindenki indulatból ír; a mi oldalunkról is érkezett azóta egy-két vitriolos diagnózis a szerző mentális állapotáról. Volt azonban egy érdekes mondata, mely szerint senki sem cáfolta meg őt azóta sem. (A cáfolatot nagyjából úgy képzelte, hogy akad egy legény, aki felnégyeli Orbánt, de nem akadt.) A tartalmi cáfolat hiányára a legfőbb ok bizonyára az lehetett, hogy maga a felvetése olyan szinten butaság, annyira nyilvánvalóan hülyeség, hogy senki sem vette a fáradságot az érdemi elemzésre.

Röviden azt is írhatnánk, hogy amit ő alattvalói attitűdnek vél, az a magyar ember végtelen türelme. Azokkal szemben is, akik folyamatosan provokálják.

Azokkal szemben, akik ebből a népből, nyelvből, kultúrából éltek, s akik ezért minden elismerést megkaptak ettől az országtól. A genetikailag alattvaló magyarok kitüntették Kertész Ákost (többek között) SZOT-díjjal 1966-ban (a SZOT a kommunista szakszervezeti tanács volt; szerencsére az nem számít alattvalói mentalistásnak, ha egy idegen fegyverek árnyékában, vérontás útján hatalomra kerülő diktatúra kamu érdekvédelmi szervezetétől kapunk elismerést), kétszer József Attila-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1992-ban, tehát a népnemzeti fasizmus újkori pribékjei által), de még Kossuth-díjat is kapott, azt már 2008-ban, vagyis a demokratáktól, akiket dicsőíteni nem alattvalói mentalitás, hanem merő függetlenség.

A Nobel-díjhoz is sokan gratuláltak neki, de kiderült, hogy az egy másik Kertész; ezt biztosan nehezen dolgozta fel.

Talán akkor pattant meg benne valami, akkor támadt az a szélsőséges gyűlölet benne, amivel a gyűlöletet ostorozza.

„Miért nem lázad fel a magyar a hatalom ellen?”, kérdezi kétségbeesetten a mostani állapotokra vetítve, amire pedig a válasz nagyon egyszerű: azért, mert ezt a hatalmat a magyarok választották. Demokratikusan, szavazófülkében. És többnyire meg vannak vele elégedve.

Egyébként pedig fel szoktunk lázadni. Azok ellen, akiket nem mi választottunk, mégis rajtunk akarnak pöffeszkedni. Egész történelmünk a szuverenitás utáni vágyról szól. Minden ünnepünk e köré szerveződik. És most is lázadunk, mert a világban a tényleges hatalmat jelenleg nem is a választott kormányok gyakorolják, hanem bizonyos pénzügyi-ideológiai csoportok. Ez ellen a hatalom ellen lázadozunk eleget, amit ez a sátáni hatalom nehezen is tűr, és minden katonáját mozgósítja ellenünk.

A hatalom önmagában nem rossz. A hatalom maga a teremtő erő. A Mindenható alkotta az egész csodálatos világot. A rombolásra használt hatalom azonban rossz, gonosz és elpusztítandó.

Rossz hírem van Kertész Ákosnak. Az ember genetikailag alattvaló. A Jóisten teremtménye, és mint ilyen, elszámolással és engedelmességgel tartozik a teremtőjének. Ez a legalapvetőbb program, ami szerint élnünk kell. Értelmes ember ez ellen nem lázad. A Sátánnak viszont ellene mond. Minden cselekedetének és csábításának.

Genetikailag és tudatosan egyaránt.

 

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.