Ungváry Zsolt: „Azok a szép napok” – a Kádár-nosztalgia és valóság

„Nem hajt a tatár.” „Több is veszett Mohácsnál.” „Nem engedünk a 48-ból.” „Nem, nem, soha!” Régi veszedelmeinket, sérelmeinket őrizzük napról-napra, rögzülnek, tudjuk, mi volt a rossz. Szükséges is a nemzeti emlékezet, mert esetleg elfelejtjük, s azt fogjuk képzelni, a tatárjárás nem is volt olyan borzalmas, a török megszállás csak egy kis kellemes multikulturális epizód, a Habsburgok nem verték le a forradalmunkat és nem végezték ki Aradon a tábornokokat (különben is, hol van egyáltalán ez az Arad?), Trianon pedig csak bölcs határkiigazítás volt.

Ha viszont elfelejtjük a múltunkat, újra a nyakunkba szakadhatnak a nehézségek.

Az utóbbi időben terjed az a veszélyes nézet – főleg értelemszerűen a fiatalok között –, hogy a Kádár-rendszer nem is volt olyan rossz, „a 80-as években jobban éltünk, mint manapság” vagy: „a mostani is olyan diktatúra, mint a szocialista rendszer” stb. Ezért újra és újra el kell mondani fiainknak, miért volt az rossz, és miért nem vethető össze a mai világgal. A Rákosi-korszakról csak-csak lesújtó a vélemény, mert arról még elkészültek a filmek, regények, brosúrák, de hol vannak tömegesen a nyomasztó Kádár-rendszert ábrázoló alkotások? Ehelyett retró hangulat, „nagy generáció” és más életérzés kapcsolódik hozzá. Valamikor, bőven a rendszerváltás után volt egy televíziós műsor (talán nem véletlenül Vágó István vezette), ami felidézte a hatvanas-hetvenes éveket „Azok a szép napok” címmel.

Gyóni Géza írt egy csodálatos verset az első világháború személyesen megélt pokláról Csak egy éjszakára címmel, amelynek visszatérő motívuma, hogy csak egy éjszakára küldjétek ide a frontra azokat, akik odahaza nem tudják és értik, milyen rettenet zajlik itt. Hát én javasolnám, hogy csak egy délutánra küldjék vissza a Kádár-korba azokat, akik szerint az jobb volt.

Lássák meg arcuk a kor tükrében, amit itt helyhiány miatt csak néhány szóval és fogalommal jellemeznék:

függetlenített párttitkár, marxizmus-szenilizmus, Lenin körút, November 7-e tér, a közértben lyukas tejeszacskó és kávébabot nyelő kávédaráló, párizsiból és trappistából álló választék, kapun belüli munkanélküliség, közveszélyes munkakerülés, ikertelefon (vonalas, ha egyáltalán), a pártok listája: 1. Magyar Szocialista Munkáspárt, 2….; töri könyvben ellenforradalom, a szoborpark teljes állománya a köztereken,

március 15-én gumibotozó rendőr a Lánchídon, Ifjú Gárda, Munkásőrség, Bős-Nagymaros, Apró, Berecz, Havasi, Losonczi, Czinege, Maróti, honvéd elvtárs,

iros úttörőnyakkendő, úttörőtábor (Guantanamera, guajira guantanamera), feltámadási körmenet csak délutánra engedélyezve, másfél tévécsatornán (hétfőn adásszünet) felvonulók kérték, híradó Ipper Pállal, III/III (és ez nem az emelet/lakás), kötelező orosz óra (tavaris ucsityelnyica), szovjet himnusz (Szajuz nyerusimij…), Trabant és Wartburg kétütemű lehelete, NDK-sok versus NSZK-sok Balaton-parti rokonparti kolbásszal (jaffával leöblítve), háromévente nyugat (ha kaptál útlevelet), veszteséget termelő állami vállalatok, kőkeményre szikkadt porcukor…
Csak egy délutánra küldjétek el őket!

Kiemelt képünk forrása a Fortepan. Adományozó: Hámori Gyula. Képszám: 123378