Ha elpattan a buborék…

Ha a sportban járatlan valaki véletlenül belecsöppen egy focimeccsen mondjuk az Újpest-tábor kellős közepébe, az a téves helyzetértékelése támadhat, hogy a világon mindenki az Újpestnek, a legjobb, legnépszerűbb csapatnak drukkol. Ha legközelebb valami módon a fradisták közé keveredik, igencsak nagyot néz, hogy egy másik nézőpontból mennyire gyengék és ellenszenvesek a lila-fehérek. Ilyen helyzet azonban ritkán adódik; nem szoktunk kívülállóként fanatikus szurkolók közé járni, az meg végképp életszerűtlen, hogy mindkét tábort belülről ismerjük.

Fotó: Pixabay

Általában szeretünk a saját „véleménybuborékunkban” élni, és nehezen tudjuk elképzelni, hogy mások másképpen látnak dolgokat. Attól azonban, hogy nem veszünk tudomást a miénktől markánsan eltérő világképről, az még létezik, és akár a mi sorsunkat is befolyásolhatja. Hiába tartjuk abszurd gondolatnak, hogy bárki a DK-ra vagy a Momentumra szavazzon, vannak, akik éppen így vannak a Fidesz támogatóival. 2002-ben többek között ezért is veszítette el az akkori kormány a választásokat, mert nem számolták ki: attól, hogy a kampányban minden városban zsúfolásig megtöltötték a sportcsarnokot a szimpatizánsok Orbán Viktor ottjártakor, az otthon maradók lényegesen többen voltak.

1992 őszén Csurka István szervezésében rengetegen gyűltünk össze a Szabadság téren, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeinek leváltását követelve, amiért a két állami médium műsorai élesen és olykor gyomorforgatóan szembementek a demokratikusan megválasztott kormány céljaival, sőt az ország érdekeivel is. A hatalmas tömegben úgy érezhettük, velünk van a város. Néhány nappal később a Demokratikus Charta is szervezett egy megmozdulást, tízezreket megmozgatva a kormány ellen. Ilyen gyorsan megváltozott a hangulat? Nem. Mások mentek ki szombaton, mások csütörtökön.

Egy Fradi-drukker megteheti, hogy nem vesz tudomást az újpesti tábor nagyságáról, egy választási győzelemre készülő pártnak azonban figyelnie kell, mit gondolnak, mire készülnek, és mennyien vannak azok, akik az ellenfelet támogatják.

Virágvasárnap Jézust hozsannával és pálmaágakkal fogadták, amikor dicsőségben bevonult Jeruzsálembe. Öt nappal később a tömeg a halálra ítélését követelte Pilátustól. Természetesen nem a város hangulata változott meg, hanem egyszer a hívei, másszor az ellenségei foglalták el az utcát. Jézusnak azonban nem az volt a célja, hogy választást nyerjen, ő tudta, hogy az igazság független a támogatók létszámától.

Egy általános választójogra alapozott politikai rendszerben viszont a győzelemre hajtó párt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy rálegyintsen a „péntekiekre”. Különben még feltámadhat 2002 szelleme.

Ungváry Zsolt