„Anyaszült meztelenül pózol a magyar színésznő”; tudom, persze, ezek a hatásvadász címek azért vannak, hogy az ember rákattintson a cikkre. No és persze, ne legyünk álságosak kedves férfitársaim, tegyük a szívünkre a kezünket, ki ne kattintana rá. Ha valaki számon kérné, még mindig mondhatom, hogy nekem munkaköri kötelesség mindent elolvasni, Gyurcsányra is rákattintok, pedig az aztán a tizennyolc pluszos. Amellett úgy hiszem – és ezt huszonöt évnyi monogám házassággal a hátam mögött is vallom –, hogy a női test látványában önmagában nincs semmi üldözendő vagy titkolnivaló. A fiúkban él egy egészséges, természetes kíváncsiság; addig jó, amíg ez a nőkre irányul. A magam részéről nem is értek egyet azzal a gyakorlattal, hogy ha egy filmben (nem öncélú és nem pornográf!) meztelenség van, arra mindjárt ráteszik a tizenhatos karikát. Ellenben az olyan ifjúsági filmeket, amikben a szerelmük által elhagyott főhősök már másnap mással járnak, nyugodtan nézhetik a kisebbek, akik azt fogják hinni, a párkapcsolat ilyen egyszerű. Aztán ha a való életben nem úgy működik, akkor csalódottak, depressziósak lesznek, vagy pusztán azért mennek bele kalandokba, hogy a külső elvárásnak megfeleljenek.

Mindez azonban nem futott át az agyamon, míg jobb mutatóujjammal lenyomtam az egér gombját; hogy mégis cikk lett belőle, annak egészen más az oka. Először is, a hatásvadász cím eleve hazugság, hiszen a színésznőből a képen semmi érdemi nem látszik, a feliratból pedig kiderül, hogy a női test iránti ősi kíváncsiságot valójában állatvédő akcióra használták. „Inkább vagyok meztelen, mint hogy szőrmét viseljek!”, szól a hitvallás, és az utolsó mondat adja meg a kegyelemdöfést: „Ahhoz, hogy a világ jobb hely lehessen, meg kell értenünk, hogy minden élet egyformán értékes!” Minden élet egyformán! Vagyis egy moszat, egy napraforgó, egy zsiráf és egy ember élete között nincsen különbség. Itt azért álljunk meg egy pillanatra!

Caspar David Friedrich: Landschaft mit Gebirgssee am Morgen

Az egész teremtett világnak az ad értelmet, hogy van, aki ezt felfogja. Az égő ausztrál erdőből kimentett síró koala azért olyan cuki, mert az ember annak látja. A rigó vagy a csalogány éneke attól szép, mert az ember szépnek hallja. Az Isten azért teremtett a saját képmására minket, hogy egyedüliként az univerzumban fel tudjuk fogni a teremtés nagyszerű csodáját, és megélhessük azt, ami az Isten belső lényege: a szeretetet. Erre a kettőre csak az ember képes.

hirdetés

Egyben felelősség is, hogy óvjuk mindazt, aminek értői, szemlélői, haszonélvezői vagyunk. És főleg ne gondoljuk, hogy mi, személyesen vagyunk a világ közepe. Ez a legnagyobb csapdája korunk kiforgatott rendjének: te, az egyén bármit megtehetsz, mindent megérdemelsz és mindenre jogod van. De ti, az emberiség, nem értek annyit, mint a jegesmedvék vagy az amazóniai esőerdők.

Ez öngyilkos hozzáállás, ami a legnagyobb bűn. „Inkább halok éhen, mint hogy húst egyek. Inkább megfagyok, minthogy egy csincsillát baj érjen. Inkább támogatom a melegházasságot, minthogy ne kapjak több szerepet a meleg rendezőktől.”

Én tűzből kimentett koalák, fejlődésben visszamaradt klímavédő svéd kislányok, Hadházy Ákos öncélú trágársága vagy homoerotikus Coca Cola reklám helyett sokkal szívesebben nézek szép nőket.

Kövezzenek meg érte!