Egy nap az úszni nem tudó skorpió át akart kelni a folyón. A folyó azonban túl széles és erős sodrú volt ahhoz, hogy megkockáztassa az utat, de szerencséjére meglátta a vízparton a magában békésen napozó békát, akiről jól tudta, hogy remek úszó, így megkérte hát arra, hogy vigye át a túlsó partra.

A béka, azonban ismerve a skorpiót, nem akarta átvinni a hátán, de ő végül is azzal győzte meg, hogy nincs mitől tartania, hiszen ha megszúrja, akkor mindketten elpusztulnának, a béka a marásába, ő pedig amiatt, hogy nem tud úszni.

Elindultak, de még mielőtt a folyó közepéig jutottak volna, a skorpió mégis belemélyesztette a fullánkját a béka hátába. A béka a hátára fordult a vízen, utolsó erejével még szemrehányóan megkérdezte a skorpiót:

– Miért tetted ezt? A szavadat adtad, és mégis megszúrtál… így most mindketten megfulladunk.

A skorpió erre, valódi ártatlansággal azt felelte:

hirdetés

– Nem tehetek róla… Ilyen a természetem.

A nagy cégek számára tehát az üzlet célja maga az üzlet, ezt tudomásul véve talán nem is kellene kárhoztatnunk őket, ha az őket hordozó fogyasztóikba bele-bele ne döfnék alkalmanként mélyen a skorpiófullánkjaikat, azaz – kilépve immár a mese világából – minden teketória nélkül ne lépnék át az emberiesség minimális határait is.

Az üzlet öncélúsága bizony gyakran átgázol mindenféle emberi normalitáson, önérzeten, érzékenységen, nyomorúságon, fogyatékosságon, betegségen.

A „the business of business is business”-elv érvényre jutásának egyik legkevesebb önmérsékletet se tanúsító szelete a reklám. Ennek láttuk legutóbbi tanújelét hazánkban a meleg propagandát az üzleti életbe beemelő Coca-Cola-kampányban.

Erről hírportálunkon sokat írtunk már:

Botrányt robbantana a Coca-Cola-bírságból a Budapest
Megbírságolták a Coca Colát a homoszexuális plakátkampány miatt
Coca-Cola, a szabadság itala?
A Mi Hazánk eltorlaszolta a Coca-Cola palackozóüzemének bejáratát
Így nevet az internet népe a kólakampányon – MÉMEK!
Nyugodt lehet mindenki: a Coca-Colát egyáltalán nem érdeklik az LMBTQ-jogok
Visszakozik a Coca-Cola a tiltakozások hatására?
A profit az profit

Úgy háborodtunk fel ezen a hagyományos családjaink, kiskorú gyermekeink védelmében, mintha először taposott volna bele a reklámszakma valamely emberi érzékenységünkbe, pedig ez messze nem így van!

Nézzünk meg néhány példát erre a közelmúltból!

Európa egyik legnagyobb kiskereskedelmi hálózatának karácsonyi reklámja az ilyenkor szokásos érzelgősségre összpontosítva egy dementált apa és a vele élő nagylánya életének nehézségeit mutatta be. Anna a filmben – hogy előhívja édesapja emlékeit – egy VR szemüveg mögötti virtuális valóságba vezette be beteg édesapját, aki ennek köszönhetően menten felismerte az immár örömkönnyekkel küszködő lányát.

A reklámok – így ez is – számol azzal, hogy az érzelmeink manipulálásával vásárlási döntéseinket befolyásolhatja. Az emberek a reklámok által felkorbácsolt érzelmeket összekapcsolják az eladásra kínált termékekkel, a mögöttük álló márkákkal és cégekkel.

A neten e videó olyan vihart kavart, hogy karácsonyi üzlet ide vagy oda, pár napon belül a cég kénytelen volt eltávolítani mindenhonnan e reklámját. A közönségnek ugyanis azonnal visszatetszést kiváltó volt a film hamis állítása, hogy a VR-szemüveg boldoggá tehet egy demenciától szenvedő idős embert és megoldja a gondozójának a vele kapcsolatos minden társas problémáját. Persze a reklám még ma is futna, ha az érdekvédelmi szervezetek nem kérték volna annak eltávolítását.

Közben lassan minden tiltott reklám visszavándorol a videómegosztókra, íme egy fellelhető példány a filmből

Az alábbi, botrányosan nemzeti önérzetet tudatosan sértő videóban egy mobilszolgáltató nem kevesebbet állít a transzhumanizmus eszméjével átitatott reklámfilmjében, hogy a „mostgeneráció” dönti majd el, hogy mi legyen ezentúl a „tipikusan magyar”.

Mi a tipikusan magyar?

Ugyanennek a mobilszolgáltatónak egy másik filmben, az anyák napja tiszteletére sikerült belegyalogolnia a sokat dolgozó magyar nők önérzetébe, akik nem feltétlenül azért elfoglaltak csupán, mert úgy tartja azt a kedvük. E reklám egyértelműen csak a családanyákat teszi felelőssé a gyermekük elhanyagolásáért, miközben a talán még elfoglaltabb apákról szó sem esik.

Bocsi Anyu!

S ha már a férfi szerep szóba került, akkor említsük meg az egyik borotvagyártó cég kétes üzenetű filmjét is, amiben a férfiasság veszélyére hívja fel a kisfiúk, mint majdani vásárlóinak a figyelmét. A gyártó abban hisz, ami a férfiakban a legjobb – legalábbis a harminc esztendeje használt szlogenjük szerint –, hogy segítheti a potenciálisan erőszaktevő, szexista, macsó, nőgyűlölő férfi vásárlóit helyesen megszólalni és helyesen cselekedni, így tanítva a kisfiúkat, akik ezt látják. Nagy türelmet kíván a férfi olvasóinktól e nemünket ennyire ultrafeminizmus által torz tükörbe állító reklámfilm megtekintése.

Hisszük: a legjobb emberek lehetnek

De ne gondoljuk, hogy csak a konzervatív vásárlói közegben csapnak ki biztosítékokat bizonyos reklámok, hanem a liberálisra érzékenyített lakosság is kaphat olyat, ami sérthet PC, ám közben mégiscsak valós emberi méltóságot. Nem nagyon lehet tudni, miből indulhatott ki a neves kozmetikai cég  ötletelése, aminek aztán az lett a vége, hogy a reklámban szereplő színes bőrű nő, ha ezzel a termékkel fürdik, az akár fehér nővé is válhat!? Ez a kis videó is botrányos véget ért, nem is tudott jól kijönni a cég e kétes üzenetű hirdetésből.

Mosakodj a szappanunkkal és fehér nő lehetsz a végén

Egy üdítőitalgyártó 2016-os reklámjában oly magasra tekerte fel az egység, a béke és a megértés mécsesének lángját, hogy sosem látott összefogásban balos klímatüntetők és szélsőjobbos mozgalmárok egymást átölelve követelték együttesen a reklámfilm „betiltását”. A hirdetésben szereplő celebeskedő Kardashian lány aztán nem győzött a valóságshow-jában a film miatti szégyenében „igaz” könnyeket hullatni.

13 millió nézőt így is hozott ez a spot

Csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk az egyik szeszgyártó, Kiss With Pride című reklámfilmjének megtekintését, amiben Angliában a homoszexualitás-büntethetőség megszüntetésének 50. évfordulóját hozták össze az ital „kampányüzenetével”, ami már-már himnikus magasságokba emel egy gyorsan csókorgiába váltó italozós kocsmai verekedést. A promiszkuitás és homoszexualitás dicsőítésének indokolhatatlanul erős látványával kell megküzdenie itt a nézőnek.

Abszolút – Egyenlő szerelem

„Az üzlet olyan, akár a dzsungel, vannak, akik esznek, és vannak, akiket megesznek” – fejtette ki Milton Friedman gazdaságelmélete után szabadon a maga vulgárfilozófiai szentenciáját egy nem kisebb szaktekintély, mint Balu kapitány a kalandjait bemutató animációs filmben. A fent összegyűjtött reklámfilmek alkotói egyértelmű leckéket adnak arról, hogy kit képzelnek el, melyik oldalon, úgyhogy

fogyasztóként semmi olyat nem kellene eltűrnünk, ami a tápláléklánc aljára próbál taszítani bennünket.

Orwell pár nappal a halála előtti utolsó interjúját ezzel a sötét, de azért mégis valamelyest vigasztaló képpel zárta, amikor az emberiségre váró legszörnyűbb diktatúráról jósolt: „Minden pillanatban ott lesz a győzelem mámora, annak az érzése, hogy eltiporjuk az ellenfelet, aki gyámoltalan.

Ha el szeretnék képzelni a jövőt, képzeljenek el egy csizmát, miközben örökké egy ember fejét tapossa. Ebből a veszélyes rémálomból egyszerű tanulság vonható le. Ne hagyják megtörténni. Önöktől függ.”