A vitaindító cikkünk hatására számosan ragadtak billentyűzetet, hogy pozitív módon járuljanak hozzá a keresztény könnyűzene és a hagyományos egyházzene közötti párbeszéd kialakulásához. A véleményeket olvasva megerősödtünk abban, hogy van remény és esély, hogy az időről-időre megtapasztalható egyházzenei feszültség feloldódhat a kölcsönös szeretet és a szakmaiság útján. A szerkesztőségünk Pengető rovatának elküldött levelekből szemléztünk.
Egy, a klasszikus és a gregorián egyházzenei megszólalásokat kedvelő olvasónk úgy fogalmazott:
Örülök a közös gondolkodás felvetésének, mert valóban sok a méltatlan ellenségeskedés az egyházzene területén. Magamról annyit, hogy hozzám szubjektív módon közelebb áll a liturgikus zene – és még esetleg néhány, kórussal és zenekarral előadott klasszikus szentmise –, ennek ellenére éveken át magam is gitároztam, illetve fuvoláztam “gitáros” és “taizéi” miséken.
Nem gondolom tehát, hogy bármelyik irányzat eredendően “rossz” lenne. A szentmisén szolgáló zenészek hozzáállásában viszont érzek hiányosságokat.
Ha szentmisén zenélek, nem előadóművész vagyok, nem a magam virtuozitásával akarom lenyűgözni a “hallgatóságot”, hanem Istent szolgálom, és a szentmisét teszem ünnepélyesebbé. Ezzel szemben sajnos vannak, akik önmegvalósításnak tekintik a templomi zenei szolgálatot. Ez talán gyakoribb a gitáros miséken, de a kántorok körében is előfordul.
hirdetésAmikor például a szentáldozás alatt valaki a gitárhúrok közé csap, és fortissimo harsog, vagy kántorként a hangerejét fitogtatva áriázik, engem nagyon tud zavarni az Oltáriszentség magamhoz vételének pillanatában.
A slágerek véletlenszerű végigjátszásának helye szerintem a hittanos táborban a tábortűz, nem pedig a szentmise. De ez nem a gitáros stílus hibája, hanem a minden bizonnyal jó szándékú, de esetleg nem kellően tájékozott zenészeké.
A közös fejlődés érdekében fontos lenne, hogy se az orgonista kántor, se a gitáros ne tekintse személyes sértésnek, ha jó szándékú és jobbító kritikát kap. Illetve fontos, hogy ezeket az egyes műfajokhoz értők merjék is megfogalmazni.
A gregorián lelkülete a fontos, de nemcsak a stílusban, hanem a hozzáállásban is.
Az erdélyi keresztény könnyűzenei képző egyik felelőse a következőket osztotta meg a közös gondolkodás jegyében:
Valóban nagyon hasznos lenne, ha lehetne valahogyan értelmesen is együtt gondolkodni kántornak és gitáros szolgálattevőnek, de az a félelmem, ez egy ideig nem fog menni. Talán, ha szent és művészi zenét játszik a gitáros kórus, akkor már más szemmel nézi őket a kántor.
A liturgikus gitáros repertoár kérdése is fontos szempont. Nem mindegy, hogy mit és mikor szabad játszani a szentmisében.
És örömmel osztjuk meg az egyik egyházzenész olvasónk építő jellegű és előremutató hozzászólását is:
Olvastam írásukat. Javasolom, hogy legyen egy konferencia, ahol egyenlő feltételek mellett meg lehet vitatni egyházzenénk gondjait.
Fotó: Pixabay/Penyigei László
Korábbi írásaink a témában:
