A vörösterror tanulságait ma is időszerű levonni

Horváth Pál teológus, vallástörténész szerint történészek feladata értelmezni mi és miért történt 1919-ben Budapesten, de máig aktuális arról beszélni, miként is viszonyult ez a vörös téboly a nyugati civilizáció alapját jelentő kereszténységhez, a hit, a vallás, az egyházak világához.

A vallástörténész szerint a kommunista eszme, az annak alapjául szolgáló marxi ember- és világkép alapja az ateizmus, egy Isten nélküli világ ábrándja volt, amelyet maga Szent II. János Pál is megfogalmazott a kommunizmus bukása idején:

„a marxizmus ugyanis azt ígérte, hogy kitépi az Isten utáni vágyat az ember szívéből. Az eredmény azonban azt igazolta: ez nem sikerülhet anélkül, hogy az emberi szívet is össze ne törnék”.

XI. Piusz pápa már világosan látta azt a nyugati, liberális világban ma is fellelhető jelenséget, amely szerint a szocialista ̶ kommunista eszmék iránti csendes rokonszenv, az elhallgatás „csendes összeesküvése” létezik.

„Céljai eléréséért semmitől sem riad vissza, semmit sem szégyell; a hatalomra jutott kommunizmus pedig meg is mutatja hihetetlen, vadállati kegyetlenségét. Tanúsítják ezt azok a hullahegyek, amelyekkel a kommunizmus borította el Kelet-Európa és Ázsia tágas tereit” – mondta XI. Piusz a hatalomra jutó bolsevizmus erejéről.

Horváth Pál szerint ez alkalmas eszköz volt arra, hogy a lopakodó hitetlenség és a fehérkesztyűs vallásüldözés számára készítse elő azt a talajt, „amelyben az erkölcstelen liberalizmus zúdult ránk”.

Az 1919-es Tanácsköztársaság, majd az azt követő eszmék a történész leírása alapján próbatétel elé állította a kereszténységet, de II. János Pál ’90-es évek elején mondott szavai nem csak a múlt feldolgozásában segítenek, hanem felkészítenek a kereszténység előtt álló kihívásokra is:

„Keleten megőriztek egyfajta emberi dimenziót. Bizonyos értékek Keleten kevésbé homályosultak el”.

Forrás: Látószögblog.hu