Gyenge lábakon áll az életellenes érvelés

Az elmúlt időszakban kiéleződött az életvédők és az abortuszpártiak közötti vita, amely amellett, hogy politikai felhanggal rendelkezik – mint ismeretes, következetes életvédő törvényeket hoztak több amerikai államban is – , erősen megosztó téma minden társadalomban. Érdemes azonban kicsit jobban beleásni magunkat a röpködő érvek sokaságába a tisztánlátás érdekében – és az sem árt, ha ezt valódi adatokra támaszkodva tesszük.

Sokkoló adatok

„Mi lesz azokkal, akik saját rokonuktól esnek teherbe?”, „mi van akkor, ha valaki erőszak áldozata lesz?” – hangzanak a sokat hallott érvek; szinte már elhisszük, hogy a nők túlnyomó többsége valóban ilyen módokon esik teherbe… Ám a statisztikák egyáltalán nem támasztják alá ezeket a feltevéseket. Az abort73.com (egy nonprofit, keresztény közösség) azzal a céllal jött létre, hogy megvédje a nőket és a gyermekeket az abortusz erőszakosságától. Felmérésükből kiderül, hogy 2018-ban csak

Floridában 70 083 abortuszt végeztek el és ennek mindössze 0,01 százalékát tették vérfertőzés gyanújával, erőszak áldozata pedig csupán a magzatelhajtást kérők 0,14 százaléka volt.

Sőt, van még ennél is meglepőbb adat. A több mint hetvenezer abortusz 75,4 százaléka „no reason” alapon történt, vagyis azért, mert az anya egyszerűen úgy döntött, nem akarja a gyermeket. Ez számokra átfordítva még sokkolóbb: csak Floridában majdnem 53 ezer gyermek „ok nélkül” nem születhetett meg, csak azért, mert az anya ezt nem akarta.

A HVG a közelmúltban gyomorforgató cikket írt a témában, mely szerint az abortuszellenes mozgalmak először a szavak feletti harcot nyerték meg, és ezt fegyverként használva most a jogi harcot is a saját javukra döntenék el. Az igazság azonban az, hogy a nyelvi háborút éppen az életellenes oldalon folytatják (rengeteg, a való igazságot eltakaró kifejezést használnak, úgymint „egészségügyi beavatkozás a nő érdekében” vagy „elengedni a babát”, Cseh Katalin, a Momentum frissen megválasztott EP-képviselője pedig egyenesen traumatizáló élménynek nevezte azt, ha a baba szívveréséről és kvázi-gyilkosságról beszélnek a művi vetélés előtt álló nőknek), miközben a statisztikai adatok és a szörnyű beavatkozások mérlegre kerülésével elbukik az érvelésük. 

A számok az Amerikai Egyesült Államok egészét tekintve is megdöbbentőek: 879 000 abortuszt végeztek el 2017-ben, mely még így is kevesebb a korábban, 2015-ben végzett 913 000 művi terhességmegszakításnál. Az abort73.com szolgál még néhány érdekes adattal:

2015-ben az összes abortusz 86 százalékát házasságban élő nők kérték, míg ez az arány a nem házas nők körében 27 százalék volt.

A húszas éveikben  járó nők körében 2015-ben végezték a legtöbb abortuszt és ez a korcsoport rendelkezik a legmagasabb abortusz-aránnyal is. A 15 év alatti serdülők 0,3, míg a 15 és 19 év közöttiek 10 százalékán végeztek terhességmegszakítást (tehát nem beszélhetünk arról sem, hogy az abortusz lehetőségével Amerikában a „felelőtlen fiatalok” élnek leginkább).

Ferenc pápa az élet védelmében

Az Egyesült Államokban egyre sokasodó, következetesen életvédő törvények mellett a legtöbb államban – és az USA-n kívül számos országban – még mindig liberálisnak, életellenesnek mondható a szabályozás. Vagyis nem kell különösebben megindokolni, miért kéri az édesanya az abortuszt, elég például a gumiszabályként és kiskapuként funkcionáló „nem megfelelő szociális helyzetre” hivatkozni. Ezen tények tükrében érdemes felhívni a figyelmet Ferenc pápa szavaira, aki a Vatikánban megrendezett, „Igen az életre” elnevezésű konferencián elmondta: egyetlen ember sem lehet az élettel összeegyeztethetetlen, minden gyermek olyan ajándék, amely megváltoztatja egy család történetét, ezért a gyermeket üdvözölni és szeretni kell.

Ferenc pápa üdvözli az “Igen az életre” konferencia résztvevőit (kép forrása: Vatican Media)

Az egyházfő továbbá a gyermekvállalás egy nagyon fontos aspektusát világította meg, amikor a prenatális diagnózis modern technikáiról beszélt (a prenatális diagnosztika a klinikai genetika azon területe, amely magában foglalja mindazokat a módszereket és eljárásokat, amelyek segítségével az embrió, illetve a magzat egészségi állapotáról információkat nyerhetünk). A pápa elmondta, gyakran a betegség gyanúja maga is megváltoztathatja a várandósság élményét, a nőket és a párokat a mély kétségbeesés állapotába taszíthatja. Azonban a pápa szerint

„minden betegség evolúciója szubjektív, és sokszor még az orvosok sem tudják, hogyan fog megnyilvánulni az egyénben”,

továbbá  határozottan kijelentette:

„az abortusz soha nem lehet a válasz”. Az emberi élet szent és sérthetetlen, a prenatális diagnózis szelektív célú felhasználását határozottan tiltani kell.

Van még remény

Habár sokszor úgy tűnik, mintha az abortuszpártiak rágalmazásai mellett elhalványulnának az élet védelméért kiállók hangjai, az Egyesült Államok egyre több államában elfogadásra kerülő életvédő törvények (ellentétben a New Yorkban ünnepelt, a terhességmegszakítást a gyermek születéséig lehetővé tevő szabályozással) némi bizakodásra adnak okot. Annál is inkább, mert úgy tűnik, a napokban Missouri államban leállhat az utolsó abortuszklinika is. Az intézményben folyamatosan megsérültek a nők az abortusz elvégzése során, emiatt sürgősen kórházba kellett őket szállítani, illetve a klinika nem tartotta be az állami egészségügyi szabályozást sem. Éppen ezért valószínűleg az abortuszközpont engedélyét nem fogják meghosszabbítani. (Korábban egyébként Missouri több városában is zártak be különböző okok miatt abortuszközpontokat rendellenes működés, hibák, illetve a nem megfelelően végzett eljárások miatt.) Úgy tűnik tehát, van remény arra, hogy az eszetlen mértékben és módokon végzett művi terhességmegszakítások szintjének gátat szabjanak.

Grzegorz Górny lengyel riporter, esszéista, publicista, dokumentumfilm-rendező „Gyilkosság és orvostudomány” című, újonnan megjelent könyve kapcsán a Magyar Kurírnak adott interjújában arról beszélt, hogy

„Nyugaton szinte általános elfogadottsága van az abortusznak és az eutanáziának; a keleti területeken viszont nagyobb az ellenzők száma”.

Emellett az Egyesült Államokban erős küzdelem zajlik az életért – az amerikai társadalom nagyon megosztott ebben a kérdésben. Az író szerint a kultúrának – könyvek, filmek, zene – nagyon fontos szerepe van az evangelizációban, az életet védő „Egyház azonban ma nem értékeli jelentőségének mértékéhez méltóan a művészeteket. A múltból él, de nem fordít kellő figyelmet a kortárs kultúrára”, melyen keresztül hatékonyan lehetne evangelizálni, vagyis például az élet védelmének fontosságát erősíteni.

Amerikai törvények és a magyar viszonylat

A témában Frivaldszky Editet, az Együtt az Életért Egyesület elnökét kérdeztük, aki elmondta, az 1973-as Roe vs. Wade döntés az önrendelkezési jog előtérbe helyezésével megfeledkezett a magzati élet védelméről, így hiába hoznak például az alabamaihoz hasonló törvényeket, amíg az említett döntés hatályos, addig sehol nem lehet igazán következetes szabályozást bevezetni. Az alabamai törvény, amely valószínűleg az amerikai Legfelsőbb Bíróság elé kerül majd, utat nyithat az 1973-as döntés, így a mostani szabályozás megváltoztatásához. A változás szükségességét egyébként nem csak az életpárti oldal képviselői hangsúlyozzák: éppen azért érzékelhetünk az abortusz-kérdés tekintetében nagy mozgásokat, mert az ellenoldal is gyanítja, hogy valamilyen változás következik.

Az Együtt az Életért Egyesület elnöke kitért a hazai helyzetre is: Magyarországon az Alaptörvény a magzati életet a fogantatástól kezdődően védi, az abortusz-szabályozás pedig azóta sem változott. Az abortusszal kapcsolatos vitában azonban mindig kiemelik azt a pár százalékot, aki erőszak által lesz várandós, vagy a babánál élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn. Ugyanakkor ez nem ugyanaz a kategória, mint a válsághelyzetre való hivatkozás, mely indokkal a legtöbb abortuszt elvégzik, anélkül, hogy ellenőriznék, valós válsághelyzetről van-e szó, és ha igen, milyen jellegű az. Mégis

az erőszakra vagy a rendellenességgel való születésre utalás uralja a vitát, holott ez az eseteknek maximum 3-4%-át teszi ki.

Frivaldszky Edit hangsúlyozta: nagyon fontos a várandós édesanya számára, hogy az adott válsághelyzetből kijusson – és ehhez segítséget kapjon. Ennek módja például az életvezetési, párkapcsolati tanácsadás, a lakhatás megoldásában való segítségnyújtás. Fontos továbbá, hogy a részmunkaidőben történő foglalkoztatás megoldott legyen, mert ez biztosítja, hogy az édesanyának a szülés utáni első években is legyen jövedelme (a GYES és a GYED mellett), főként abban az esetben, ha gyermekét egyedül neveli.