Keleti szomszédaink nemsokára Románia és Erdély "egyesülésének" centenáriumát ünneplik. Jean-Claude Juncker szerint az évforduló egész Európa ünnepe. Mi, magyarok híresek vagyunk a jókedvünkről. Most mégsem tudunk együtt vigadozni. Vajon miért?
Az első világháborúból Magyarország a vesztesek oldalán került ki. 1916-ban az antant hatalmak az addig semleges Romániát a felébresztett román nacionalista politikára alapozva könnyen a saját oldalukra állították. A dákoromán-kontinuitásra és a románok lélekszámának erdélyi növekedésére alapozott elv vágyat ébresztett a románokban a Kárpátokon túli igényeinek érvényesítésében.
A kezdetben legyőzött és a központi hatalmakkal fegyverszünetet kötött Románia 1918. november 10-én, egy nappal az általános fegyverszünet előtt visszatáncolt a háborúba az antant oldalán. Ez szabad utat engedett a román területi érdekérvényesítésnek wilsoni elvek ide, wilsoni elvek oda.
(Wilsoni elvek néven vált ismertté Thomas Woodrow Wilsonnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének 14 pontból álló – részben a nemzetközi jog új alapelveit jelentő – békejavaslata, amelyet a szenátus és a képviselőház közös ülésén hirdetett meg 1918. január 8-án.)
1918. december 1-én a magyarországi románok nemzetgyűlést tartottak Gyulafehérváron. A létszámban nem meglepő módon felduzzasztott küldöttek kinyilvánították az összesen 26 történelmi vármegye Román Királysághoz való csatlakozási szándékát. Noha a megfogalmazott gyulafehérvári kiáltvány látszólagosan a wilsoni elveket követte, a gyakorlatban ennek nyoma sem történt meg a későbbiekben.
hirdetés„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.”
(Részlet az 1918. december 1-jei gyulafehérvári kiáltványból)
Erdély és Románia egyesüléséből semmiféle kölcsönös tisztelet és megbecsülés nem fakadt. Milyen cinikus ezek után elvárni Magyarországtól, hogy tisztelettel gondoljon vissza arra a veszteségre, amelyet végül Trianonban szentesítettek.
Románia és Erdély egyesüléséről szóló teljes tanulmány itt olvasható.
(forrás: rubicon.hu/Tarján M. Tamás)
