„Háborús uszító” – így fogadták Olaf Scholz német kancellárt pártja egy minapi rendezvényén békepárti tüntetők. Scholz a színpadról azzal vágott vissza, hogy Putyin a háborús uszító és a jelenlegi helyzetben nincs más megoldás, mint Ukrajna fegyverekkel való támogatása. Ez azonban nem győzte meg a fegyverropogás beszüntetését és béketárgyalásokat követelő demonstrálókat.

A bevezetőben említett jelenetek kezdenek általánossá válni Nyugat-Európában. Miközben ugyanis a politikai elit továbbra is Ukrajna pénzügyi és hadászati támogatásában látja a háború befejezésének legjobb módját, a társadalom ezzel kapcsolatos türelme egyre inkább fogy. Egyrészt azért, mert a vérengzés képei felkavarják a nyugati embereket is, főleg, hogy a harcok egyik és másik oldalon is sokszor szinte reménytelenül kilátástalanok. Az oroszok igazán már nem tudnak előrehaladni, Ukrajna pedig a régóta beharangozott ellentámadásra készül. Arra az offenzívára, amelytől egyes nyilatkozatok szerint már maga sem vár túl sokat. 

Az igazán felfoghatatlan az, hogy vajon miért éri meg több tízezer embert a biztos halálnak kitenni ahelyett, hogy más eszközökkel igyekezzenek az agresszor Vlagyimir Putyint tárgyalóasztalhoz ültetni.

Nem tudom, hogy mi lehetne ennek a módja, de nem is vagyok sem diplomata, sem külügyi elemző. A világhatalmak ugyanakkor szakértők százait fizetik pontosan ezért, hogy az ilyen helyzetekre megoldást találjanak. Olyan megoldást, ami nem kerül emberéletekbe. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy ez egyelőre nem érdeke azoknak, akik igenis jól keresnek a háborún.

A nyugat-európai emberek azonban látják a valóságot, látják azt, hogy a valódi kiút csak a tárgyalásos rendezés lehet és elegük van az újabb és újabb fegyverszállítmányokból, amelyek mind-mind a vérontás fokozódásához járulnak hozzá. 

hirdetés

És persze második szempontként ott van a kérdés gazdasági vetülete is. Egy éven át etetett minket azzal a nyugati elit, hogy a szankciók terhét ki kell bírni, mert azok majd térdre kényszerítik és a háború befejezésére késztetik az orosz agresszort. Európa pedig nyögte a terheket.

Többszörösére nőtt azok száma, akik nem tudják fizetni a rezsiköltségüket, cégek százai mentek csődbe a magas energiaárak miatt, az infláció következtében pedig mindenki rosszabbul él, mint korábban.

És mi történt közben a másik oldalon? Vlagyimir Putyin már 16. hónapja háborúzik és nem úgy tűnik, hogy egyhamar befejezné a céljai elérése nélkül. Az orosz állam bevételei megcsappantak ugyan időlegesen, de az Európának szánt nyersanyagot végül máshová is el tudja adni, még ha nem is annyiért. Az európaiak pedig kezdik megelégelni azt, hogy annak ellenére, hogy rosszabbul élnek, nem látszik a háború vége. 

Be kellene végre ismerni, hogy ennek a konfliktusnak a rajta nyerészkedő cégeken kívül nincsenek nyertesei.

Vesztesei viszont annál inkább: elsősorban Ukrajna, az ukrán nép és az ukrán állam, amely elvesztette területi integritását és polgárai egy részét. A vesztesek közé tartozik Oroszország is, bár ezt csakis magának köszönheti. És vesztes az Európai Unió is és Brüsszel is csak magának köszönheti, hogy erre az oldalra került.

Persze a jelenlegi helyzetből nem lesz egykönnyen kiút, ahogyan arra Orbán Viktor is felhívta a figyelmet legutóbbi rádióinterjújában. Változást ugyanis valójában csak az emberek hozhatnak el azzal, ha leváltják a háborúpárti elitet és erős, a béketáborhoz tartozó politikusokat ültetnek a helyükre. A folyamat lassú lesz, de van esély rá, hogy sikeres legyen. Vigyázó szemünk Spanyolországra, Szlovákiára és az Európai Parlamenti választásokra szegezzük. A tét ugyanis óriási. A jövőnk.

A címlapképen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Olaf Scholz német kancellár kezet fog a megbeszélésüket követő sajtóértekezleten a berlini kancellárián 2023. május 14-én. Forrás: MTI/EPA/Clemens Bilan