Érdekes vita van kibontakozóban a magyar közéletben, amelyet furcsa módon éppen a szabadságjogokra oly’ kényes baloldal indított el.
Történt ugyanis, hogy Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere elfogadta az ATV meghívását az egyik reggeli műsorukba, ahol a csatorna két műsorvezetője mellett egy harmadik újságíró is kérdezi a vendéget. Abban az adásban történetesen Szalai Szilárd, a Pesti Srácok újságírója volt a meghívott kérdező, akinek az egyébként teljesen jogos kérdéseire Baranyi nem volt hajlandó válaszolni, mondván ő az „ócska propagandának” nem nyilatkozik. A vita azóta sajnos részben arról szól, hogy vajon Szalai Szilárd újságíró kollégánk (nem véletlenül írom le ennyiszer, hogy ő újságíró) és Baranyi Krisztina találkoztak-e már adás előtt és Baranyinak lett volna-e lehetősége arra, hogy ne vállalja el a szereplést, ha Szalai Szilárd, a Pesti Srácok újságírója is kérdezi. A valódi kérdés ugyanakkor nem ez. Sokkal inkább az, hogy
egy választott vezető eldöntheti-e, hogy kinek nyilatkozik és kinek nem? Egyáltalán mi dönti el azt, hogy mi számít sajtóterméknek és ki számít újságírónak?
A két kérdés külön megválaszolandó, mégis összefügg. Épp a bal- és a liberális oldal (amelyhez saját bevallása szerint Baranyi is tartozik) kérkedik mindig azzal, hogy mennyire fontos számára a szólásszabadság, illetve az, hogy a különféle vélemények mindegyike megjelenjen és hozzáférhető legyen. Ha ők ezt valóban így gondolnák és ez nem csak egy hangzatos lózung lenne, akkor egyáltalán nem kellene érdekelnie őket, hogy kinek nyilatkoznak. Akkor fel kellene vállalniuk a vitát, az érveik hangoztatását minden olyan platformon, amely megkérdezi őket. Még akkor is, ha az az újság korábban valóban sértő és a többség ízlésével köszönőviszonyban sem lévő dolgokat mondott róla, ahogyan ez Baranyi Krisztina és a Pesti Srácok esetén történt.
hirdetésŐk azonban a gondolataik és a vita vállalása helyett elmenekülnek a biztonságos „safe place”-eikbe, saját véleménybuborékjukba, pontosan megmutatva ezzel, hogy mennyire álságos, amikor szólás- és véleményszabadságról papolnak.
Baranyi Krisztinának azonban nemcsak azért lenne kötelessége nyilatkozni, mert a szólásszabadság elkötelezett híve (bár saját önkormányzata lapjában ennek nem sok nyoma van, ahogyan az a Mandiner kiváló összeállításából kiderül) , hanem azért is, mert egy választott politikai vezető, Budapest egyik legnépesebb kerületének első embere. Ez pedig kötelességet is ró rá azzal kapcsolatban, hogy igenis nyilatkoznia kell, ha valaki – teljesen mindegy, hogy ki – megkérdezi őt a kerület, vagy a főváros ügyeiről.
És akkor itt jön a következő kérdés, hogy ki is dönti el valójában, hogy
ki az újságíró? Ebbe ugyanis csupán egy szereplőnek van beleszólása és azok nem a politikusok, hanem Önök, kedves Olvasók, nézők, hallgatók!
Ha Önök olvasnak, kattintanak, néznek, hallgatnak minket, akkor tehet bármit is egy politikus, annak az újságnak, tévének, rádiónak, újságírónak igenis van létjogosultsága! És ebből a szempontból a Pesti Srácok az egyik legnagyobb múltú és legolvasottabb jobboldali lap, amely és amelynek újságírói megérdemlik azt a minimális tiszteletet, hogy válaszolnak a kérdéseire. Vészterhes korszakot idéz, amikor egy politikus a baloldali média egyeduralkodásában hisz és abban, hogy ő mondhatja meg, ki az újságíró és ki nem. Köszönjük, nem kérünk belőle még egyszer.
A címlapképen Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere látható a Fővárosi Közgyűlés rendkívüli, a koronavírus-járvány elleni védekezés erősítéséért összehívott ülésén a Városházán 2020. szeptember 14-én. Forrás. MTI/Koszticsák Szilárd
