Ungváry Zsolt: Május 26; minden dátum jelentős valamiért – 19 éves az őszödi beszéd


Hirdetés

Vannak jeles napok, amelyekről az adott pillanatban tudható, hogy valamiképpen különleges jelentőséget nyernek. 1848. március 15-én vagy 1956. október 23-án valós időben világossá vált, hogy a dátum felkerül a történelem lapjaira. 

Előfordul persze az is, hogy azt hisszük, egészen rendkívülinek vagyunk tanúi, ám utólag kiderül, hogy az események kihullanak az emlékezet rostáin. És megesik, hogy csak később tudjuk meg, milyen sorsfordító dolog történt. Május 26-a az őszödi beszéd elhangzásának napja.

A 2006-os választásokat mindenféle ígéretekkel megnyerő szocialista párt Balaton parti frakcióülésén Gyurcsány Ferenc ekkor szembesítette elvtársait azzal, hogy semmi sem igaz abból, amit ő az elmúlt másfél-két évben mondott. Hazugság volt minden; a sikeres kormányzás pusztán látszat, a költségvetés csak egy trükk, a kíméletlen valóság szembe jött, és erről – zárt közben – értesítette tettestársait is. A magyar társadalomnak további négy hónapot kellett arra várnia, hogy ezt megtudhassa, és az elemi erejű felháborodás kis híján elsöpörte a kormányzatot. 

A bukott miniszterelnök azonban nem volt képes ezt belátni, és erőszakkal további három évig a hatalomban maradt, végleg erodálva a pártját, sőt egész politikai oldalát is. Érdekes, hogy miközben egy-egy politikus elkötelezett hívei sok kis stiklit, kiderülő visszaéléseket, a személyiségben rejtőző ellentmondásokat képesek megbocsátani, Gyurcsány népszerűsége, sőt hitele oly mértékben bezuhant, amit soha többé nem tudott kiheverni. Fel-felmerül, hogy Magyarországon nincsen a dolgoknak következménye, de Őszöd azon kivételek közé került, ami mégis cáfolja ezt a nihilistának tűnő álláspontot. Természetesen nem maga a beszéd vagy annak napvilágra kerülése, hanem a tartalma miatt. Sok politikust vádoltak hazugsággal, korrupcióval, megtévesztéssel, visszaélésekkel, de hogy valaki mindezt – már-már hetykén, trágárul, a megbánás legkisebb jele nélkül – a saját hangján elismerje, ritkaság. (Tulajdonképpen szerencse, hogy akkoriban a mesterséges intelligencia még nem volt ilyen fejlett, mert Gyurcsány bizonyára szemrebbenés nélkül letagadja az egész monológot, és kijelenti, hogy csak az ő lejáratására generálták.)

1912-ben, ugyancsak május 26-án, Fiuméban egy mindennapos történet szintén históriai horderejűvé vált. A horvát tengerpart egyik villájában cselédlányként dolgozó nő teherbe esett egy ott szolgáló katonától. A házasságon kívüli kapcsolatból született gyermeket a helyi olasz kórházban az anyja vezetéknevén Giovanni Giuseppe Czermanikként jegyezték be. A magyar iratokban később Csermanek alakban írták, majd a kommunista mozgalomban már Kádárként szerepelt. A Giovanniból pedig értelemszerűen János lett.


Hirdetés

Vajon, ha a megesett Czermanik Borbála nem vállalkozik a leányanyaságra, vagy ott marad Abbáziában, esetleg Fiuméban, másként alakul-e a sorsunk? Minden diktátor, vérbíró, parancsra népirtó alak visszatérő védekezése: ha én nem, akkor megteszi más. Ha Kádár János nem születik meg ezen a napon Fiuméban, jó eséllyel a szovjetek akkor is elfoglalják Magyarországot, Rákosi Gerővel, Farkassal, Révaival, Rajkkal bevezetik a kommunista rendszert (legfeljebb nem Kádár belügyminiszter tartóztatja le az imperialisták ügynökét, Rajk Lászlót, hanem talán Rajk belügyminiszter Nagy Imrét vagy Péter Gábort). 1956-ban akkor is kitör a forradalom, és az oroszok kijelölnek egy helytartót a vérengzésre és a majdani konszolidációra.

Ez lehetett volna Münnich Ferenc, Apró Antal vagy bárki más. Így viszont Kádár lett, az ő lelkiismeretét terheli a szabadságharc leverése, a megtorlások, a magyar társadalom reményvesztetté tétele, a kiábrándultságból és kilátástalanságból fakadó nihilizmus, materializmus, alkoholizmus, az öngyilkosságok nagy száma és a sokmilliónyi abortusz.

Egy dátum nem tehet semmiről. Hiába szomorú a hangulatunk október 6-án, a pokolba kívánjuk Gavrilo Principet minden június 28-án, a mohácsi vészre és Buda elestére emlékezünk augusztus 29-én, görcsbe rándul a gyomrunk június 4-én (amit tetéz, hogy például Gyurcsány e napon született vagy Latinovits ekkor halt meg), azért a kalendáriumot mégse lehet hibáztatni.

Különösképpen, hogy ez a mai nap számomra immár huszonhét éve csodálatos ünnep: a kislányom születésnapja. Isten éltesse!

 

Vezetőkép: MTI

'Fel a tetejéhez' gomb