Egy aspergillumot, vagyis egy latin feliratos szenteltvíz-hintőt mutatott be a Hónap Kincse kamaratárlat a Széchényi-teremben. A ritka műtárgy nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak tekinthető, illetve az öt szóból álló szöveg egy tárgyi bizonyítékként is szolgálhat, melyre eddig csak írásos emlék volt. A tárlatot Dr. Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetese, kulturális igazgatója nyitotta meg, aki a Vasárnap.hu kérdésére részletesen beszámolt a régészeti felfedezésről.
A megnyitóünnepségen Dr. Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízott főigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy a bemutatott műtárgy egészen különleges, hiszen a Szent István által alapított zalavári bencés monostorból került elő. Nemcsak hazánkban nem, de a külföldi szakirodalomban sem található hasonló szenteltvíz-hintő, mindössze néhány korabeli ábrázolásban tűnik fel ilyen műtárgy, így egy olyan ereklyéről van szó, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak tekinthető.
Dr. Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízott főigazgatója mondott köszöntőt a megnyitón. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasárnap.hu
Dr. Ritoók Ágnes a műtárgy bemutatása során hangsúlyozta, a kísérőleletek és a betűtípusok alapján valószínűsíthető, hogy a szenteltvíz-hintő 11. századi keletkezésű.
Az aspergillumról megállapították, hogy az eszköz alapanyaga egy kiskérődző, feltehetőleg juh lábszárcsontja. A zalavári apátság épületeit 1569-ben Giulio Turco mérte fel. A rajzán ábrázolt kolostornégyszög, az ásatások eredményei alapján a 13. században épült. A felület, amelyet a koordináták jelölnek, azonban nem a Turco által felmért quadrum falain belül fekszik, hanem attól keletre, egy olyan területen, ahol a 16. században felmérésre érdemes építmény vagy védmű nem volt látható. A feltárások nyomán ezen a területen olyan falmaradványok és településjelenségek mutatkoztak, amelyek egy része bizonyosan a 13. századi építkezéseket megelőző, kora Árpád-kori és 9. századi megtelepedéshez köthetők. Ezek egyike az az égett törmelékkel feltöltött verem, amelyben Simonyi Erika, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze a szentelvíz-hintőt megtalálta
– számolt be a Magyar Nemzeti Múzeum régésze.
hirdetés
Dr. Ritoók Ágnes a műtárgy bemutatása során hangsúlyozta, a kísérőleletek és a betűtípusok alapján valószínűsíthető, hogy a szenteltvíz-hintő 11. századi keletkezésű. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasárnap.hu
Dr. Dejcsics Konrád beszédében kiemelte, hogy a tárgy a magyarországi Árpád-kori liturgiának, bencés szerzetesi szokásainak különleges emléke. Az, hogy a 6. században a keresztények maguk hintették vízzel otthonaikat, aztán a 8-11. században ehhez szükséges tárgyi környezetet teremtettek, majd ezt a 11-13. században a bencés monostorokban tudatosan gyakorolták, számára azt jelenti, hogy tudták: Isten otthon akar lenni nálunk, ott, ahol magunk is a legotthonosabban mozgunk: saját magunknál, otthonainkban – jegyezte meg a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója.
“Ezt a Pétert Murnai visszatérítette.”
A tárgyba vésett felirat négy sorból áll: Petrum Murnai reversu(m) istum f(eci)t, azaz “Ezt a Pétert Murnai visszatérítette.” A jól olvasható Murnai helynév olyan kapcsolat tárgyi bizonyítéka lehet, amelynek csupán írott emlékei voltak. Murnai a bencés rend központja, Cluny mellett fekvő, Mornay-vel azonosítható, ahol egy apát, Odilo jó kapcsolatot ápolt Szent István királlyal. Az apát fennmaradt levelében szó esik szerzetesekről, akik Odilo levelét hozták a magyar királynak. Őket Odilo a király jóságába és kegyelmességébe ajánlja, kérve Istvánt, hogy mindenben tanácsot és segítséget adjon nekik. Talán közéjük tartozott a Murnaiból visszaküldött Petrus, aki a zalavári szerzetesi közösséghez csatlakozva vállalhatott szerepet a térítő munkában.
Szent István kori, latin feliratos szenteltvíz-hintőt találtak a magyar régészek – A Nemzeti Múzeumban látható. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasárnap.hu
Maga a tárgytípus már a római korban is ismert volt, egyszerű izsópágból készült változatát használták tisztító szertartásoknál. Használata a keresztény liturgiában a 9. századtól adatolható: a pap az aspergillumot a fából, fémből, ritkán elefántcsontból készült kis vödörszerű szenteltvíztartóba mártva hintette meg a híveket a mise során az áldáskor, de nélkülözhetetlen kelléke volt a húsvéti körmeneteknek, temetési szertartásoknak és a házszenteléseknek is.
A szenteltvíz-hintő használata a keresztény liturgiában a 9. századtól adatolható. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasárnap.hu
A Ritoók Ágnes, Simonyi Erika és Szőke Béla Miklós által vezetett ásatás Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Kutatási Hálózat támogatásával folyó Mosaburg/Zalavár projekt keretében valósult meg.
Címlapkép: Egy aspergillumot, vagyis egy latin feliratos szenteltvíz-hintőt mutatott be a Hónap Kincse kamaratárlat a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-termében. A tárlatot Dr. Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetese, kulturális igazgatója nyitotta meg. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasárnap.hu
