A magyar szépirodalom egyik nagy témaköre az Istenes versek, amiken keresztül megismerhetjük a történelmi idők kapcsolatát a vallással. A költészet napja alkalmából összegyűjtöttünk néhány költőt, akik a szakrális költészet legmeghatározóbb alakjai voltak. 

Dsida Jenő

Dsida Jenő kapcsolódása Istenhez és vallásos témákhoz részben életének és környezetének köszönhető. Ő maga katolikus volt, vallásossága mélyen átszőtte írásait.  Gyakran fejezte ki hitét, kétségeit, vallási élményeit. Az Istennel való kapcsolatot, az ember és az abszolútum viszonyát, a hit erejét és a spiritualitást számos művében boncolgatta.

„Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban”

– vallotta munkásságáról a költő.

hirdetés

A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.

A szitáló
lassú cseppek
orrahegyéről
lecsepegnek.

Az embereknek
Krisztust adott.
Az emberek közt
elhagyatott.

– Dsida Jenő: Mária szobra a kertben

Pilinszky János

Első versei 1938–39-ben jelentek meg a Napkelet, az Élet és a Vigilia nevű lapokban. 1941–44-ben az Élet segédszerkesztője volt. 1944 novemberében behívták katonának,majd innen 1945 februárjától megláthatta a koncentrációs táborok szörnyű világát, ami meghatározta egész életét és a költészetét. Az utókorra hagyott írásai alapján feltételezhető, ezek az évek határozták meg legjobban költészetét, spiritualitását. 

Az emberi szenvedés, a halál és az élet értelmetlensége gyakran szerepel Pilinszky verseiben, de ezek az élmények nem pusztán kétségbeesésre vagy nihilizmusra vezetnek, hanem inkább arra késztetik őt, hogy mélyebben szembenézzen a lét alapvető kérdéseivel, és megpróbáljon értelmet találni az emberi létezésben.

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

– Pilinszky János: Harmadnapon 

Az általa képviselt keresztény egzisztencializmus szakít a hagyományos, szakrális témájú katolikus irodalomtól: elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat. Pilinszky János saját rendszert alkotott a művészet megközelítéséhez és magyarázatához, amit “evangéliumi esztétika”-nak nevezett. Ez a rendszer nem csak arról szólt, hogyan fogadjuk be a művészetet, hanem mélyebben a művészet metafizikájára fókuszált. Vallásos meggyőződése, különösen a katolicizmus, inspirálta ezt az esztétikát.

Az “evangéliumi esztétika” nem az emberi reakcióra helyezi a hangsúlyt, hanem inkább magára a művészetre. Ez azt jelenti, hogy a művész személye, céljai és szándékai nem központiak az esztétikai vizsgálatban. Ehelyett a fő hangsúly a művészet mélyebb jelentésén, a szereteten, a gyermeki szemlélődésen, a személytelenségen, a művész médiumként való felfogásán és az alázaton van. Ez az esztétika egy összetett rendszer, amelyet Pilinszky sosem foglalt össze egységesen, és csak kevés interjúban vagy cikkben említett.

Balassi Bálint

Balassi Bálint élete során a vallásos meggyőződés és a hit jelentős szerepet játszott, a magyar irodalom legvallásosabb költőjeként tartjuk számon. Élete különböző szakaszaiban megpróbált közel kerülni az Istenhez és a valláshoz, a legmaradandóbb Istenes versei a nehéz időszakokban születtek, például amikor hadifogságban volt vagy betegséggel küzdött.

Versei könnyen megkülönböztethetőek a korabeli társaiétól, ugyanis a vallásos képekkel gazdagított írások mellett a könyörgés és fohászkodás, bűnbánás és az Istennel való vita is megtalálható. 

Csak tereád hadtam életemet, Uram,
valamely helyen járok,
Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket
csak jóvoltodtól várok,
Orcámról töröld el szép vitézségekkel
szégyent, kit mégis vallok,

Hogy vidám orcával, szép háláadással
én felmagasztaljalak,
Ez széles világnak téged hadnagyomnak
örömmel kiáltsalak,
Vérrel festett szablyát ki adsz olyanoknak,
kik zászlód alatt járnak.

– Balassi Bálint: Hymnus secundus (részlet)

Balassi Bálint vallásossága nemcsak az egyéni vallási meggyőződéséből fakad, hanem a 16.századi Magyarországon a vallásos élet és a katolicizmus nagy befolyással volt az emberek mindennapi életére és gondolkodására.

Kányádi Sándor

Kányádi Sándor az egyik legnépszerűbb és legismertebb erdélyi magyar költők egyike, és műveiben rendkívül sokszínűen érintette a természet, a hagyományok, a népi kultúra és az egyéni élmények témakörét. Bár nem volt vallásos költő, verseiben gyakran megjelennek vallásos és spirituális motívumok. Ő maga származásából adódóan a magyar népi hagyományok, a természet körforgásának és az emberi lélek mélységeinek témáit gyakran feldolgozta költészetében.

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak

– Kányádi Sándor: Isten háta mögött

A címlapképen Vörösmarty Mihály Szózat című versének nemes másolata az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából tartott ünnepi sajtótájékoztatón az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) 2024. március 15-én.
MTI/Soós Lajos