Mindig is egymás mellett élt virtuális és valós világ; nem tudunk mindent megélni, de például népmesék, regények, filmek segítségével belehelyezkedhetünk különböző sorsokba. Gyerekkorunkban egyszerűen csak eljátszottuk az indiánt, a focistát, közvetítettük magunkat vagy éppenséggel meghaltunk a komancsok nyílvesszőitől. Azért alapvetően normális ember a saját életét éli, és a kitalált világokat úgy kezeli, amilyenek: mesebeliek.

Idővel aztán megtudjuk, hogy vannak olyan párhuzamos (virtuális) világok, amikről hírt kapunk, bár nem hisszük el létezésüket. Nem is érdekelnek, abszurdabbak a hétfejű sárkánynál, de mivel a közbeszéd – és egyre inkább a politika, kultúra, sőt a gazdaság – részévé váltak, nem mehetünk el mellettük szó nélkül.

Egy általam teljesen ismeretlen ír énekesnő, bizonyos Roisin Murphy bocsánatot kért az őt zaklató LMBT-s különítménytől, amiért korábban kritizálni merte a gyermekeknek szánt pubertásblokkolókat. Vagyis azt állította, hogy nem helyes mindenféle gyógyszerekkel a kiskamaszok hormonális fejlődését befolyásolni. Ez a nyilvánvaló igazság kiverte a biztosítékot azoknál, akik szerint viszont de, ám itt jön a vicces rész (egyelőre nekem viccesnek tűnik, de idővel tragikomikusba fordulhat), a gondolatbűnöző énekes-dalszerző kénytelen volt így könyörögni az őt vezeklésre késztetőknek:

„Kérlek, ne nevezz TERF-nek, kérlek, ne használd ezt a szót a nőkkel szemben”.

Általában igyekszem lépést tartani a korral, ha hosszasan koncentrálok, fel tudom oldani a NATO, ENSZ, LMP, MTK sőt talán az LMBTQ betűket is, de TERF-ről még nem hallottam, pedig ezt a szegény ír énekesnőt, úgy tűnik, éppen most nevezték annak. Hát képzeljék el,

hirdetés

„A TERF, vagyis “transz-kirekesztő radikális feminista”, egy olyan kifejezés, amelyet a radikális baloldaliak használnak olyan nők becsmérlésére, akik nem akarják, hogy a biológiailag férfi, de magát transznemű nőnek valló emberek betolakodjanak a női nem számára elkülönített terekbe, például a mosdóba.”

Ezek szerint az egyik elmebeteg társaság – a radikális feministák, akik a világot egy nagy férfi-nő háborúnak képzelik, amiben a nőknek győzniük kell, mégpedig úgy, hogy feladván saját attribútumaikat társadalmi értelemben férfivá válnak – most szembe találta magát egy még elmebetegebb csapattal, akik szerint ha egy férfi nőnek vallja magát, azzá is válik, tehát egy tisztességes feminista értük is küzd. A tisztességes feministák szerint viszont nem. Ha elbizonytalanodnánk, vajon woke-ul melyikük a menőbb, azt onnan tudjuk meg, hogy mindig a nagyobb baromság mögött áll a felvilágosult korszellem, tehát ez esetben a transzok a nyerők.

Ha azt hittük, ez még nem gyűrűzött be Magyarországra, nagyon tévedünk, mert a TERF-ek térnyerése miatti aggódás idehaza sem újkeletű. Már „2016 első felében jelentek meg hasonló megnyilatkozások”, de valahogy elkerülte a figyelmünket. Ezek a galád TERF-ek olyanokat vallanak, mint hogy a „transz nők férfiak, akik nőként élnek”. „A transzokat kizáró radikális feminizmus a gyűlölet nyílt üzenetét hirdeti”, sőt a legvadabbak még a transz nők létezését is tagadják, azt állítva, hogy azok valójában „öngyűlölő meleg férfiak”. (Az idézetek a honi transznemű egyesület honlapjáról származnak.)

Az embernek az az érzése, hogy egy kis bepillantást nyert a Brian életé-ből ismert civódásba, a Júdeai Nemzeti Front és a Júdea Népe Front közötti adok-kapokba, egy számunkra eddig teljesen rejtve maradt virtualitásba.

Mindenesetre azt magunk sem gondoltuk volna, hogy ha majd felállnak a nagy szekértáborok, nem egyszerűen egyik oldalon „az anya nő”, másikon „a férfiak is szülhetnek” gárda lesz,hanem megannyi köztes csapat futkározik még a gyepen, s míg a konzervatív-keresztény családmodellre veszélyt jelentő radikális feministákat eddig ellenfélnek hittük, kiderült, hogy akad közöttük egy alcsoport, a TERF-ek, akik akár szövetségesek is lehetnek.

Másfelől viszont ott van az a szempont, hogy ha kinyilvánítom, hogy anti-TERF vagyok, talán bemehetnék a női öltözőkbe. Hát, megfontolandó…