Tegnap volt egy éve, hogy ismét választott az ország, az országgyűlési választás eredménye pedig – ahogyan Orbán Viktor fogalmazott – a Holdról is látszódott. A Fidesz-KDNP minden addiginál simább, 2/3-os győzelmet aratott, a baloldal pedig romokban hevert. Tájkép egy évvel a csata után.

Ha röviden, tömören akarnánk összefoglalni az azóta eltelt időszakot, akkor annyit mondhatnánk, hogy semmi sem változott. A Fidesz-KDNP ma is toronymagasan nyerne, a baloldal pedig nemhogy gyarapítani nem tudta a szavazótáborát, hanem még csökkentenie is sikerült. Két felmérés is napvilágot látott az elmúlt héten, amely ezt erősíti és az adatoknak úgy még inkább hihetünk, hogy az egyiket egy kifejezetten baloldali kötődésű cég, az IDEA Intézet készítette. Mindkét kutatás egy irányba mutat:

ha ma lennének a választások, a baloldal az egy évvel korábbinál is nagyobb vereséget szenvedne.

Nem is csoda, hiszen a hatpárti összefogás erői közül csupán kettő az, amelyik bejutna ma az Országgyűlésbe: a DK és a Momentum. Az való igaz, hogy az elmúlt egy évben ez a két párt volt az, amelyik egyáltalán életjelet adott magáról, bár ők is inkább a másikon való felülkerekedéssel voltak elfoglalva. Ha pedig ez így folytatódik, akkor könnyen lehet, hogy előbb őrlik fel egymást, minthogy újabb szavazókat szerezve végérvényesen eldőljön, hogy ki az ellenzék vezető ereje. Bár akár a közvélemény-kutatásokat, akár a nyilatkozatokat, akár a pártok közötti mozgásokat figyelve ez már rég eldőlt:

hirdetés

2023-ra a baloldalon egyértelműen visszatért a Gyurcsány-korszak. Mintha el sem telt volna 14 év, ismét a bukott miniszterelnök az igazodási pont, aki az ütemet adja a baloldali tánckar mozgásához.

És hogy mi van a többiekkel? A valaha legnagyobb ellenzéki erőnek számító Jobbik a 2-3%-os sávba süllyedt; oda, ahol az egykori kormánypárt, a kommunista utódpárt MSZP áll. És ahol a két magát zöldnek nevező formáció, az LMP és a Párbeszéd van. A történelmi hűség kedvéért azt jegyezzük meg, hogy a legutóbb említett párt sosem volt ennél feljebb, ezért nekik otthonos lehet a népszerűségi listák alsó szegmense. A többiekben viszont úgy tűnik, hogy sem erő, sem tehetség, sem szándék nincs arra, hogy változtassanak a helyzetükön. Nagyjából úgy vannak vele, hogy ezt a ciklust még kihúzzák a Parlamentben, aztán lesz, ami lesz. Az olyan látszatintézkedések, mint a Jobbik, vagy a Párbeszéd névváltoztatása sem jelentenek tartalmi megújulást, szellemi frissességet.

A baloldal elfáradt, befásult. Holdudvara, friss energiát és gondolatot hozó külső köre pedig megszűnt.

Helyét átvette a külföldi irányítás és a dollárok. Ezzel pedig az is együtt járt, hogy a baloldalnak számos ügyben olyan álláspontot kell képviselnie, amely ellentétes a magyarok érdekeivel és akaratával. Így tesznek a migrációval, a gender kérdéssel és a háborúval kapcsolatban is. Mindhárom ügyben kialakult ugyanis egy nemzeti egység, egy társadalmi konszenzus. A magyarok népszavazáson mondták el, hogy nem kérnek az illegális bevándorlásból, és azt is, hogy nem szeretnék, ha a gyermekeik közelébe jutna a szexuális propaganda. Arról pedig, hogy a béke pártján állnak, egy éve a választáson mondtak világos állásfoglalást. Ha a baloldalnak a magyarok képviselete fontosabb lenne a dollároknál, akkor már réges-régen módosítottak volna az álláspontjukon. Ők ugyanakkor döntöttek és a dollárokat választották. Amíg pedig ez így lesz, addig a közvélemény-kutatásokban sem kell nagy változást várnunk.

A címlapképen  Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke látható a baloldali ellenzéki pártok kormányellenes tüntetésén a Blaha Lujza téren 2016. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján. Forrás: MTI Fotó: Balogh Zoltán