Ungváry Zsolt: Felgyújtott autók világossága fényeskedjék
A régi, természet- és Istenközeli ember számára nem volt kérdés az élet értelme, a boldogságot a mindennapokban és a hagyományos értékekben találta meg. A munkában, a családban, az üdvösség ígéretében. Nem nagyon kellett ezt túlagyalnia.
A fogódzóit vesztett modern kor nem is nagyon tudja megfogalmazni, voltaképpen mit akar, de nagyon szereti mérni és elemezni a világot. Divatos felmérések készülnek arról, mely országok a legboldogabbak, hol a legmagasabb az életminőség (ezeknek a megállapításánál olyan szempontokat szoktak beszámítani, mint az oktatás elérhetősége és színvonala, egészségügy helyzete, GDP stb.), és rendre a skandináv országok végeznek az élen. Ilyenkor télen, amikor senkinek sincs kedve kimenni a lucskos, hideg, szeles, barátságtalan külvilágba, és hangulatunkon a szürkeségtől és korai sötétedéstől a nyomasztó, depresszív gondolatok uralkodnak, nagyon nehezen értjük meg, hogy lehet a legklasszabb ott lakni, ahol fél évig alig látják a Napot: kabát, sapka, esernyő nélkül ki sem tudnak lépni az utcára.
Szerencsére a reménytelenül komor és sötét decemberben itt van a lelket melengető és a leendő világosság ígéretével csábító advent, majd a várakozás tetőpontján a karácsony. Nem véletlenül került Krisztus születésének ünnepe arra a fordulópontra, amikortól az északi féltekén hosszabbodni kezdenek a nappalok.
A Fény szimbolikusan és valóságosan is a Teremtő, a Lélek megszemélyesítője.
Az örök világosság fényeskedjék minden arra méltónak, a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán; Jézus maga a világ világa, ahogy már az Ómagyar Mária-siralomban is hangzik. Ellenben a külső sötétségre vettetni a büntetés felső foka. Már Egyiptomban és Mezopotámiában is a Napban tisztelték a mindenség urát, s a kereszttel jelölték, amiképpen ma is ezt jelenti: a világmindenség teremtőjének kisugárzását.
A deszakralizálódó európai elit számára az egészből annyi maradt, hogy minden áron igyekeznek az élet napos oldalán ragadni. (A fény helyett a meleg vonzza őket inkább.) A pénzért – s az ebből eredő jólétért, luxusért – mindenre kaphatóak.
Legújabban a magyaroknak járó pénzeket a korrupcióra hivatkozva visszatartó Európai Parlament (amely az ukrajnai vérontásra nem sajnálja ennek sokszorosát) görög alelnökéről derült ki, hogy saját zsebre dolgozik a választók bizalmából elnyert pozícióját felhasználva.
És még hátravan Ursula vesszőfutása, aki annyira belebonyolódott a megannyi hozzáértő uniós Bubó mellett az egészségügy rejtelmeibe, hogy rövidesen beteljesedhet rajta a rajzfilm címe: Kérem a következőt!
Mindeközben pedig a marokkói futballsikerek hatására belga és francia városok borulnak lángba, felgyújtott autókból rakott örömtüzekkel biztosítva a decemberi sötétséget megtörő fényességet.
És akkor még csodálkozik Európa, hogy nekünk nem nagyon tetszik ez az új világ(osság).
A címlapkép forrása: Pixabay.com
