Az államilag jóváhagyott sanyargatások elbeszélhetetlen történeteihez máig nincs szótár – mondta A. Gergely András szociológus, az MTA doktora csütörtökön, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetében, a Család és kitelepítés a II. világháború utáni Közép-Kelet-Európában című könyv bemutatóján.
A kötet tanulmányírói arra vállalkoztak, hogy a második világháború után a válságba, nem egyszer vészhelyzetbe került családok krízisekkel teli életét mutassa be. A könyvismertetőn A. Gergely András szociológus, kulturális antropológus kiemelte, hogy a kötet erőssége, hogy azok írói sokféle tudományterület oldaláról közelítették meg a „málenkij robot”, a kitelepítés, a kényszerlakhelyre hurcolás, az internálás és a lakosságcsere tragikus eseményeit és annak társadalmi következményeit.
Magyarok kitelepítése Csehszlovákiából, 1947. (Forrás: Fortepan, Csorba Dániel)
Kiemelte, hogy a korábbi, hasonló történelmi témákból hiányoztak a család, a közösség szerepe bemutatásának nézőpontjai, ezért a most megjelent kötet több szempontból is hiánypótló. Hozzátette, hogy a tanulmányok íróit az emberek, a családok, a normák, a sorsok és az őket irányító láthatatlan, mégis a mindent meghatározó értékrendek érdekelték. Az, hogy hogyan tudták megélni azokat a képtelen helyzeteket, amelyeket a 20. században a magyar családok százezreinek kellett elviselnie.
„A személyre szabott deklaráció kiterjedt az egész családra.” – emelte ki A. Gergely András az MTA doktora.
A kötet szerzői tudatosan törekedtek arra, hogy mindazok hétköznapjaiba akiknek a sorsát nem, vagy nem ilyen szempontból ismerjük – kihívásokkal teli életébe most betekintést nyerhessünk. A rejtett és megvallott szándék az, hogy az elődök megélt tapasztalata, ismeretanyaga tovább hagyományozódhasson – mondta A. Gergely András.
hirdetés
Békásmegyer, svábok kitelepítése 1946. januárjában. (Forrás: Fortapan.hu, Bauer Sándor)
Kiemelte, hogy a megnyomorított családok élete mögött több millió ember állt, akik államilag jóváhagyott, centralizált intézkedések hatására túlélési stratégiákat dolgoztak ki.
Mindez drámai sanyarúsághoz, alávetettséghez vezetett.
Az elbeszélhetetlen történetekhez máig nincs szótár. Hangsúlyozta, hogy az alulmaradottság és a megalázottság érzete ma is nehezen megfogalmazható. A kötet szerzői arra törekedtek, hogy a különböző generációk, élményközösségek sorsát, a személyesség hangján, mégis tudományos igényességgel idézzék meg.
Az ELTE Néprajzi Intézetének legújabb tanulmánykötete Bali János, Deáky Zita és Vámos Gabriella szerkesztésében jelent meg, amely ingyenesen letölthető az intézmény honlapján.
Borvendég Zsuzsanna: A magyar narancs mögött tragédiák sorozata áll
Senkink és semmink nem volt – egykori kitelepített bárói sarj a Vasárnapnak
A címlapkép forrása: Pixabay.com
