Budapest elveszett tetődíszei – A Bálint-bérház
A Ferenc József (ma Belgrád) rakpart 13–14–15. szám alatti saroktelek története a 19. század elejéig nyúlik vissza, amikor még három különálló épület állt ezen a helyen. 1909-ben Bálint Sándor és felesége, Holländer Karolin megvásárolták mindhárom épületet, és elhatározták azok lebontását, hogy helyükre egy egységes, modern bérházat építtessenek.
A tervezéssel Orth Ambrust és Somló Emilt bízták meg. Az új épület 1910 és 1912 között készült el, és a századforduló pesti szecessziós építészetének egyik jelentős dunai példájává vált. Orth és Somló számos más fontos épületet is jegyeznek, többek között a kolozsvári egyetemi könyvtárat, a trencséni felsőbb leányiskolát, a szatmári és szegedi ipariskolát, a zombori törvényszéket, a soproni postapalotát, a zsolnai főreáliskolát, az ungvári polgári leányiskolát, a gyergyószentmiklósi gimnáziumot, a budapesti Pannónia utca 8. szám alatti házat, valamint a Vág utcai Népházat is. 
Az épület homlokzata a századforduló szecessziós és premodern építészetének jellegzetes példája. A kompozíciót gazdag formavilág, finom részletképzés és kiegyensúlyozott tömegképzés jellemzi. A saroktelken álló tömeg monumentális, mégis az ívelt sarokrész és a tagolt homlokzati ritmus könnyeddé teszi. Az alsó szinteken erőteljes kőburkolat és nagyméretű nyílások adják az alapot, a felsőbb szinteken vakolt és téglaburkolatos felületek váltakoznak, díszes ablakkeretek, stukkóornamentika és kovácsoltvas erkélyek gazdagítják a látványt. 
A tetőzet az eredeti állapotában a ház leglátványosabb eleme volt. A magas, tört vonalú manzárdtető elegáns lezárást adott az épületnek, miközben tetőtéri szinteket is befogadott. A tetősíkokból több manzárdablak emelkedett ki, gazdagon keretezve. A sarokrészen egy magas, kúpos sisakkal fedett torony állt, amely vertikálisan hangsúlyozta az épületet. Ezt kisebb, hegyes sisakú tornyocskák egészítették ki, amelyek ritmust és ünnepélyességet adtak a sziluettnek. A tetővonalat íves, hullámzó oromzatok tagolták, növényi motívumokkal, kartusokkal és reliefszerű díszítésekkel, a középső oromzat különösen hangsúlyos volt, magasabb kialakításával a kompozíció fókuszpontjaként. 
Az új Bálint-bérház saroképületként született meg, és lakóinak társadalmi összetétele is a korabeli elit köré szerveződött. Itt élt Bálint Béla vasgyáros és fia, dr. Bálint Ernő főügyész is. Lakói között volt az Amszterdamban született, világcsavargó hírében álló belatini Braun Rudolf mérnök, zongoraművész és nótaszerző is, aki 1953-ban Párizsban vette feleségül kőrösszeghi és adorjáni gróf Csáky Andrea Augusztát, majd Mexikóvárosban éltek tovább. A felsőbb emeleteken lakott Halász Sándor miniszteri tanácsos, a Postatakarékpénztár igazgatója, Szalay Péter kereskedelmi államtitkár, valamint dr. Frank László ügyvéd, aki a Szálasi-perben Kovarcz Emil ügyében képviselte a vádat, később pedig „Zöld ár” címmel regényt írt Szálasi Ferencről, a háborús bűnök miatt kivégzett nemzetvezetőről és miniszterelnökről.
Bár a Duna-part ezen szakasza nem szenvedett olyan heves ostromot, mint a Duna-korzó környéke, a ház mégis kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett a háború alatt. Az udvarban, a borostyánnal befutott bejárat helyén egykor az épület egyik mintegy 60 m²-es szárnya állt, amely a második világháborúban olyan súlyos bombatalálatot kapott, hogy nem építették újjá. Az első jelentős átalakítás 1955-ben történt, amikor az UVATERV tervei alapján visszabontották a háborúban megsérült díszes tetőzetet, eltávolították a tornyokat, és a lakásokat új beosztás szerint osztották fel. 
Kár, hogy ez a rendkívül gazdag, mozgalmas tetőzet eltűnt, mert a Bálint-bérház így elveszítette egyik legkarakteresebb építészeti értékét, és mennyire jó lenne, ha egyszer visszaépítenék ezt a különleges sziluettet, hiszen a Duna-part világörökségi környezetében ez a ház minden részletével méltó lenne az eredeti, teljes pompájához.
Vezetőkép: A Bálint-bérház az 1910-es években. Forrás: www.arquitecturamodernista.cat
