Eltűnt épületek nyomában – A Tábori Püspökség épülete
A budai Vár Dísz tér és Színház utca találkozásánál álló egykori Tábori Püspökség épülete ma már nem része a várnegyed látképének, története azonban évszázadokon átívelve kapcsolódik Buda múltjához.
A terület története a középkorig vezethető vissza. A kutatások szerint ezen a helyen már a 13. században is házak álltak. Gerevich László régész feltételezése alapján itt lehetett Walter budavári rektor és kamaraispán otthona, amelyet a hagyomány IV. Kun László király csodás gyógyulásának helyszíneként tart számon. A 14. század közepén már Werner budavári bíró palotája állt a telken. A következő évszázadokból csak töredékes adatok maradtak fenn, a források alapján azonban a környék a késő középkorban is sűrűn lakott volt, polgárházak sorával. Az 1500-as évek elején egy Olasz Márton nevű szabómestert említenek a saroktelken, más feltételezések pedig a Szapolyai család és Báthori István birtoklásával hozzák kapcsolatba az ingatlant. Az oszmán-török hódoltság idején a terület a budai pasa palotájához tartozott. 
Buda 1686-os visszafoglalásakor a terület szinte teljesen megsemmisült, majd a környék újjáépült. A 18. század végére egy szerény, egyemeletes barokk présház állt a Dísz tér déli oldalán, amely kőkerítéssel és kapuzattal kapcsolódott a szomszédos Karmelita kolostorhoz. 
Az 1850-es évektől itt működött a Császári és Királyi Hadmérnöki Igazgatóság. Ekkor a kőkerítés mentén néhány ablaktengellyel és a szimmetria kedvéért egy bejárattal bővítették az épületet déli irányba, a Karmelita felé. A budai Vár ebben az időszakban a katonai közigazgatás egyik fontos központjának számított, így az ingatlan is katonai célokat szolgált. Később a Tábori Püspökség székhelyévé vált. A tábori püspökség feladata a katonák lelki gondozása volt: irányította a tábori lelkészek munkáját, biztosította a vallásgyakorlást, miséket és istentiszteleteket szervezett, valamint lelki támogatást nyújtott a katonáknak és családjaiknak. A hadseregek mellett szolgáló papok már a középkorban megjelentek, az állandó hadseregek kialakulásával pedig a katonalelkészet szervezett formát öltött. A Habsburg Monarchiában Mária Terézia hozta létre a központi irányítású tábori lelkészi szervezetet. Az 1848–49-es szabadságharcban számos pap szolgált a honvédségben, az első világháború alatt pedig több ezer tábori lelkész működött a hadszíntereken. A trianoni békeszerződés után a katonai lelkipásztorkodás új keretek közé került, majd 1922-ben megalakult a Magyar Királyi Honvédség Tábori Püspöksége, amelynek budai várbeli székháza a második világháború végéig a magyar katonai egyházszervezet központja volt. 
Az egyemeletes Tábori Püspökség visszafogott, késő barokk és kora klasszicista jellegű városi palotaként jelent meg a Dísz tér déli oldalán. Tömege hosszanti elrendezésű volt, utcavonalra szervezett homlokzattal, amelyet magas, meredek nyeregtető fedett. A tetőt kisebb tetőablakok és hangsúlyos kémények tagolták, ami jól illeszkedett a 18–19. századi közép-európai egyházi és közigazgatási építészet világához. A homlokzat alsó szintje rusztikázott kialakítást kapott. A vízszintesen sávozott vakolat erőteljes lábazati hatást keltett, stabilitást és reprezentativitást sugározva. Az emeleti szint ezzel szemben egyszerűbb, sima vakolt felületű volt, ritmikusan kiosztott, magas ablakokkal. A nyílások függőleges arányai és szabályos tengelyrendje fegyelmezett, hivatalos karaktert kölcsönöztek az épületnek. Az épület jobb oldala egy keskeny, kapus átjáróval kapcsolódott a Karmelita kolostor tömbjéhez. Ez az összekötő elem funkcionális kapcsolatot biztosított az egyházi épületek között, miközben vizuálisan is egységbe fogta a két eltérő karakterű homlokzatot. 
Az 1944–45-ös budapesti ostrom során a környező házak jelentős része súlyosan megsérült, így a Tábori Püspökség is komoly károkat szenvedett. A legnagyobb pusztítás a tetőszerkezetet érte. A magas nyeregtető nagy része beomlott vagy leégett, a fedélszék pedig csak részben maradt meg. A vakolat nagy felületeken lehullott, szabaddá téve a kő- és téglafalakat. A homlokzatot repedések, lövedéknyomok és robbanások okozta sérülések tarkították. Az ablakok üvegezése betört, több nyílászáró kerete deformálódott vagy teljesen megsemmisült. A földszinti homlokzat rusztikázott sávjai még felismerhetők maradtak, az egykori reprezentatív megjelenés azonban eltűnt.
Az épület súlyos sérülésekkel ugyan túlélte a háborút, a helyreállítás helyett mégis a bontás mellett döntöttek. A Tábori Püspökség egykori székházát a háború utáni években lebontották, így végleg eltűnt a budai Vár történelmi épületei közül. A helyén az 1970-es évektől egy kis parkot alakítottak ki, amely a „Püspökkert” nevet kapta – utalva az egykor ott állt épületre. A várnegyed sűrű beépítésében különleges látványt jelentett ez a zöldfelület, amely hosszú időn keresztül megőrizte a telek beépítetlen állapotát. 
A 2010-es években a Nemzeti Hauszmann Program keretében döntés született a telek újbóli beépítéséről. A Püspökkert helyén felépült a Miniszterelnökséghez tartozó új irodaház, amely a Karmelita kolostor és a Várszínház átépítésével együtt valósult meg. Az épületet a Zoboki Építésziroda tervezte Zoboki Gábor vezetésével, és 2018-ra készült el. Tömegformálása, tetőíve és elhelyezése az egykori püspökségi székházat idézi, részleteiben azonban egyértelműen kortárs alkotás. Stílusát a posztmodern és az archaizáló építészet sajátos ötvözete jellemzi. Nem történeti rekonstrukcióról van szó, hanem olyan modern épületről, amely érzékenyen reagál a történeti környezetre. 
Az irodaház ma a Karmelita épületegyüttesének részeként működik. Az épület Dísz térre néző sarkán 2018 decemberében helyezték el Szent Mihály arkangyal bronzszobrát. Az alkotást Markolt György szobrászművész készítette. A szobor az életnagyságnál valamivel nagyobb alakban ábrázolja az arkangyalt, aki jobb kezében keresztet, bal kezében pedig a magyar címert idéző pajzsot tart. Lábainál egy legyőzött, még küzdő sárkány látható. Az alkotás a hit, az ország és a közösség védelmének jelképe. A magasban elhelyezett szobor őrként tekint le a Budavári Palotanegyedre, és mára az új épület egyik legismertebb részletévé vált. 
A Tábori Püspökség egykori székháza ma már csak fényképeken és korabeli dokumentumokban él tovább. Helyét egy modern kormányzati épület foglalja el, amely ugyan emlékeztet elődjére, mégis egy új korszak lenyomatát őrzi a budai Vár évszázadok óta folyamatosan változó történetében.
Vezetőkép: Az egykori Tábori Püspökség. Forrás: FSZEK
