Ungváry Zsolt: Az érinthetetlen hercegné meséje

Karácsonyra kaptam egy okostelefont (magamnak sosem vettem volna), azóta kéretlenül ugranak a kis képernyőre olyan cikkek és hírek, amiket nem én választottam. Azelőtt kizárólag olyasmit olvastam, ami a saját döntésem és választásom volt, azokat a honlapokat nyitottam meg, amik érdekeltek. Ez persze hajdanán is így működött: az ember megvásárolta azt az újságot, amelyiket akarta, föllapozta, és tájékozódott. Most a legkülönfélébb képek és írások tolakodnak elém, amikre olykor rákattintok; illetve ormótlan ujjammal megpróbálom eltalálni azt a csöppnyi felületet, ami megnyitja az adott cikket, de ha mellényomok – nem ritkán – egészen más bukkan elő.

Az így szerzett kéretlen információk egyike volt néhány napja, hogy Tom Cruise amerikai színész-producer legújabb kalandfilmjének londoni bemutatóján az ott megjelent brit hercegi párral (Vilmos és Katalin) együtt mozogva, egy alkalommal kezét nyújtva segítette fel a lépcsőn a hercegnét. Bármennyire is udvarias gesztusnak hinnénk, ez súlyos illetlenség volt, nyilvánosan ugyanis (leszámítva az üdvözlést) nem lehet megérinteni a felséges asszonyt.

Nem zaklatni nem szabad, orrba verni vagy elgáncsolni, hanem megérinteni sem.

Első gondolatunk az lehetne, akkor vajon hogyan utazik a tömött villamoson, mi van, ha sorban áll a Tescóban vagy tülekednie kell a színházi ruhatárnál, de ezek az élethelyzetek valószínűleg elkerülhetők az ő esetében.

Igazából az elv az izgalmas. A modern nyugat és a középkor fura találkozása a XXI. századi Angliában. Immár ugyan kívül az unión, de azért mégis Európában.

Miközben mindenki egyenlő, mindenkinek mindent szabad, az identitásunkat magunk választjuk, és bármelyik identitás egyenértékű minden egyébbel, aközben őfelségét meg sem lehet érinteni. Ez a nyugati duplagondol. Mindenkit elfogadunk, mindenki egyforma, de azért mégis vannak rabszolgák, alsóbbrendűek és vannak érinthetetlenek. A migránsokat például ide-oda pakolgatják, mint valami konténerárut. (Illegális csempészhajókon beszállítás, kvóta szerinti elosztás, esetleg visszatelepítés Ruandába.) És noha a nőnek született transzmuzulmán karbonsemleges vegán felé pont annyi empátiával fordulunk, mint bárki máshoz, azért az iraki, afgán, vietnami, koreai áldozat nem számít, ha amerikai fegyver oltja ki az életét, ellenben az orosz fegyver által elpusztított ukrán értékesebb, még ha nem is leszbikus.

Ez csak látszólag van ellentmondásban azzal, hogy amikor az orosz még a nyugatiakkal szövetségben rabolt, erőszakoskodott, megszállt és gyilkolt, akkor nem volt vele probléma.

Ha ne adj’ isten – nem kívánom nekik, mert a fentiek dacára szimpatizálok a cambridge-i hercegi párral – Katalin elválna a férjétől, ismét meg lehetne érinteni?

A királyság intézménye, a hagyomány fontos, szép, de a díszletmonarchiának nem sok értelme van, lejáratja az eredetit. Nevetségessé teszi azt a szakralitását, amikor a felkent királyra valóban nem mert senki kezet emelni, mert az isteni rendet sértette volna vele. Viszont akkoriban még az uralkodók tekintélyüket nem arra használták, hogy hollywoodi piff-puff filmeknek csináljanak reklámot.

Ungváry Zsolt: Európa jön nekünk egy gesztussal

Ungváry Zsolt: Az úti cél: Ruanda

Ungváry Zsolt: Változó ellenségek

A címlapképen Vilmos cambridge-i herceg és felesége, Katalin cambridge-i hercegné látható az iszlámábádi repülőtéren 2019. október 14-én. Forrás: MTI/EPA/Neil Hall

Iratkozzon fel hírlevelünkre!