Ungváry Zsolt: És még mindig nem értik…

Az ellenzék már megint fordítva ült fel a lóra. Napok óta azt bizonygatják egymásnak és önmaguknak, hogy igen, vannak ebben az országban másmilyen emberek is, akik nem klímában, genderben, szívószálban, EU-ban és Alföldiben gondolkodnak, és nekik ezt el kell fogadniuk. (Nem nagyon sikerül, de legalább mondogatják.) Pedig a helyzet az, hogy ebben az országban a többség normálisan, hazafiasan, magyarul, hagyományokban gondolkodik, és nekünk kell elfogadnunk (megemésztenünk), hogy vannak itt azért mások is. Ez igazából ránk ró most feladatot, nem rájuk.

Az a gőg, amivel még mindig a saját nagyságuk iránti ájult tisztelettől párás szemüvegükön át nézik a világot, pontosan ugyanaz, mint a nyugatiaké.

Ahol John Cleese, az ismert komikus úgy érezte szükségét a magyar nép felvilágosításának, hogy egy kvízben megkérdezte tőlünk, ki foglalta el a hazánkat 1956-ban. Az ukránok-e vagy az oroszok. Ezzel mintegy sugallva, hová is kell állnunk egy ilyen konfliktusban. Csakhogy – mint arra többen is rámutattak – Cleese teljes tájékozatlanságával, a brit gyarmatosító pökhendiségével lyukra futott.

A mi forradalmunkat a Szovjetunió verte le, hadseregében orosz, ukrán, kirgiz, lett, sőt talán kárpátaljai magyar katonákkal.

Máig elég rossz ízű számunkra a 2. Ukrán Front kifejezés is, mert ők voltak azok, akik 1944-45-ben Budapestet rommá lőtték, majd hosszú időre elfoglalták.

A minket elvileg kedvelő Kohl német kancellár 1990-ben, a megalakuló keresztény-nemzeti kormány fejének, Antall Józsefnek azt javasolta, legyen Horn Gyula a külügyminisztere, mert őbenne megbíznak. Egy ellenzéki politikus, aki ráadásul annak a pártállami diktatúrának volt része, amely ellen az egész rendszerváltás létrejött. Kohl vagy nem értette a parlamentáris demokrácia lényegét (ezt nem hiszem), vagy úgy tekintett még ő is erre a régióra, mint alsóbbrendűekre, germán érdekszférára.

Mi pedig harminc éve próbáljuk elmagyarázni, hogy köszönjük, megoldjuk mi a dolgainkat, van hozzá egy bő ezeréves államiságunk, rutinunk, tapasztalataink és kellően értelmes és felvértezett vezetőink.

Sajnos, mindenkor vannak hazaárulóink is; igen, így hívják azt, aki a saját hazájáról folyamatosan negatív és/vagy hazug információkat terjesztve okoz borzasztó károkat. Olyanok, mint egy társasjátékban a büntető kártya. Amikor már úgy érezzük, hogy jól haladunk, nyerésben vagyunk, akkor kihúzzuk mondjuk a Parászka Boróka, a Donáth Anna vagy az Ujhelyi István lapot, és megint mehetünk vissza három mezőt.

Papp Réka Kinga például maga henceg el vele – így akarván reklámot csinálni a cikkének – hogy ő angolul miként informálja (félre) a világot.

Olyan nyilvánvaló hazugságokat ír, hogy számos választási szabálytalanság volt, noha maguk az ellenzéki ellenőrök cáfolták ezt; hogy a Fidesz közvetlenül (?) irányítja a magyar média 80 %-át, így sokan nem tudnak honnan tájékozódni. (RTL Klub, ATV, Telex, 444, Index, Népszava, HVG, 168 óra, Magyar Hang, közösségi média… ???) A cikk szerint a Fidesz valami sátáni szuperhős, amelyik képes a választókat megfélemlíteni (titkos szavazásnál hogyan?), az ellenzéket feldarabolni; egyszerre antiszemita, homofób, autonómia-ellenes, orosz-bérenc stb.

Miközben a kormányt szidják, tulajdonképpen azt az 54 %-nyi választót minősítik (tehát a magyar nemzet többségét), akik támogatják a Fideszt.

Ezek a jobbos szavazók tehát tájékozatlanok, hülyék, mosdatlanok, szélsőségesek, cigányokat reggeliznek, a gyűlölködés a személyiségük része. Azt ugyanis még mindig nem tudják feldolgozni, hogy minket nem érdekelnek az ő kifacsart témáik, egészen más hívószavak mentén szervezzük az életünket. (Az egész ukrán-konfliktusnak az alfája és ómegája a mi szemszögünkből Trianon; mi a Kárpát-medencére tekintünk mint életünk és gondolkodásunk színterére, de az valahogy sehol sem hangzik el, hogy Kárpátalja ezer éven keresztül a Magyar Királysághoz tartozott.)

Nekünk szenvedélyünk Magyarország, nekik pedig csak tartózkodási hely, sőt az sem: újabban Berlinben, Rómában, Bécsben élnek. Nem is értem, miért szólnak bele a dolgainkba?

Nem magyarul dobog a szívük, utálják a kormányt, a népet, a szokásait, az ünnepeit, az érzéseit.

Foglalkozzanak az olasz, a német, a liechtensteini vagy a Srí Lanka-i belpolitikával, írogassanak az ottani netes felületekre, hogy milyen hülyék a németek, a Srí Lanka-iak, a borneóiakról nem is beszélve.

És akkor majd borzongva szemlézzük a cikkeiket a colombói zűrös ügyekről, és együtt szörnyülködünk az ottani közállapotokon.

Ungváry Zsolt: Elsősorban önmagunknak próbáljunk megfelelni

Ungváry Zsolt: Szegény ellenzéknek nehéz dolga van

Ungváry Zsolt: Kire számíthatnak a pápuák?

A címlapképen Donáth Anna, a Momentum elnöke, a párt európai parlamenti képviselője leadja szavazatát az országgyűlési választáson és gyermekvédelmi népszavazáson a XI. kerületi Kelenvölgyi Általános Iskolában kialakított szavazókörben 2022. április 3-án. Forrás: MTI/Demecs Zsolt

Iratkozzon fel hírlevelünkre!