Maradjunk együtt akkor is, ha…?

Akik házasságban élnek, tudják, hogy mindig történhetnek olyan dolgok az életben, amelyek tükrében nem is olyan egyértelmű, hogy együtt akarunk-e a továbbiakban maradni. Éppen ezért fontos, hogy egy pár fel legyen készülve ezekre az esetekre is, hogy ha szükséges, azonnal elháríthassák a problémát. De mit lehet tenni, hogy ne is jussunk el oda, amikor azon kell gondolkodni, vajon együtt vagy külön érdemesebb folytatni? Nos, éppen ezt a fontos kérdést járta körül Gorove Kriszta és Gorove László a házasság hete alkalmából tartott online előadásán, amelyben a nyolc leggyakoribb válóok méregfogát próbálták meg kihúzni.

Párkapcsolati problémák esetén természetesen a legjobb védekezés a megelőzés – véli Gorove Kriszta, de hozzáteszi, hogy mindenekelőtt hinni kell abban: mindig van megoldás. Ebben segíthet az, ha már jegyesként is dolgozunk azon, milyen házasságot szeretnénk. De mit tehetünk, ha a későbbiekben jelentkezik probléma? Nem kell aggódni, minden kapcsolat lehet még jobb, függetlenül attól, hogy egy, tíz vagy akár negyven plusz éve vagyunk együtt! Ha viszont baj van, fontos azonnal kimondani, nem szabad sokáig húzni és ezzel növelni a szakadékot – figyelmeztet a szakértő, hozzátéve, hogy ha nevén neveztük a nehézséget, minél hamarabb keressünk is rá megoldást!

A nyolc leggyakoribb válóok közül az első, mikor az egyik fél (vagy akár mindkettő) úgy érzi, „nem ilyen lovat akartam”. Ennek hátterében legtöbbször az áll, hogy a romantikus egymásra találás és kezdeti izgalmak után után a pár megérkezik a hétköznapok valóságába. Ekkor két lehetőség közül választhatunk: az egyik, hogy beletörődünk a „rosszba”, hiszen otthon is ezt láttuk. A másik sokkal macerásabb, mégis szebb út a megújulás, ami a kapcsolat újjászületését eredményezheti. A házasságot a változás, még az öregedés is erősítheti, vallja Gorove László, aki ennek kapcsán bevallotta, az ő szerelmük még több, mint negyven év után is egyre csak növekszik.

A megoldáshoz tudni kell, mindannyian eltérő neveltetésből, eltérő habitussal érkezünk egy kapcsolatba, de nagyon erős az igényünk, hogy a másik elfogadjon bennünket: ez a vágy együtt él bennünk az elutasítástól való félelemmel. Ezért fontosak a közös beszélgetések, amelyekben még jobban megismerjhetjük egymást (félelmeinkkel és bizonytalanságainkkal együtt) – és ez bizony nem csupán a jegyesség időszakára, de egy negyven éve tartó házasságra is igaz! Fontos megosztani egymással az örömeinket, bánatainkat, közösségbe járni, közös programokat szervezni, látni, hogy viselkedik a másik bizonyos helyzetekben – ez mind segíti a megismerést és az elfogadást. A kezdeti szerelem (ami még nem szeretet!) után is fontos, hogy a másik boldogságát tegyem előtérbe és áldozatot akarjak hozni azért, hogy a kettőnk kapcsolata működjön.

Ahhoz, hogy a szerelemből és a lángolásból mély szeretet legyen, önzetlennek kell lennünk a másik felé – hívja fel rá a figyelmet a házaspár, aki több száz kapcsolat révbe érésénél bábáskodott már. Elárulják: ők már a jegyesoktatás alatt meg szokták kérdezni a párokat arról, hogyan képzelik el egy napjukat. Egyszerű kérdés? Nem is olyan egyértelmű! A párok sokszor nem is gondolják végig, milyen apró mozzanatokból állítják majd össze közös hétköznapjaikat, pedig ez fontos alap, amit egyáltalán nem biztos, hogy egyformán képzelünk el. Korán kelünk? Vagy éppen késő estig fent vagyunk? Együtt kávézunk majd reggel vagy szükségünk van a magányos készülődésre? Ugye, hogy nem is olyna egyértelmű mindez!

A házasság ugyanakkor nem nevelőintézet, nem azért házasodunk össze, hogy a másikat megváltoztassuk – hívja fel rá a figyelmet Gorove László, hozzátéve, hogy együtt kell változnunk, értékelni kell az utat, amerre együtt haladunk. Ha mindezt jól csináljuk, sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a házasságban, mint előtte.

Másik fontos probléma szokott lenni az elhidegülés – figyelmeztetnek a szakértők, akik szerint

az elkötelezettség, intimitás és szenvedély hármasa szükséges ahhoz, hogy a házasság kiállja az idő próbáját.

Érdemes elgondolkodni azon időről időre, hogy ezzel a három hozzávalóval hogy állunk? Nagyon fontos, hogy ezek egyensúlyát igyekezzünk megtartani!

De miért bomlik fel ez az egyensúly? – teszi fel a kérdést Gorove Kriszta, s azonnal jön is a válasz: a kommunikáció az elsődleges buktató, hiszen ebben a férfiak és nők nagyon eltérően gondolkodnak. (Ha például a férfi szűkszavúan válaszol, a nő úgy érezheti, hogy nem akar kommunikálni vele a párja.) De nem csak ez lehet az oka az elhidegülésnek, a kapcsolatunkról alkotott előzetes elképzeléseink és a valóság között sokszor olyan mély szakadék tátong, amelyet már soknak érzünk. Ha ezt nem tudjuk szeretettel, beszélgetésekkel áthidalni, akkor el fogunk hidegülni, egymást fogjuk vádolni a problémákért.

Sajnos a szerelemben is előfordulhat kiégés – hívja fel rá a figyelmet a házaspár –, ennek pedig egyik legfontosabb ellenszere a kettesben töltött idő. A romantika elhanyagolása, a másik leuralása, a szexualitás játékká alacsonyítása, a dicséret hiánya, az értékrend megborulása – ezek mind olyan dolgok, amelyek egymásra rakódva szintén kiégéshaz vezetnek – figyelmeztetnek Gorovéék, hozzátéve, hogy a boldog párok mindenről tudnak beszélgetni egymással. Gorove László arra is kitér, hogy nekik

sokszor mentette meg a házasságukat a kiégéstől a heti egy randevú, a közösen eltöltött idő és a beszélgetés.

Néha egy este nem is elég, hanem hosszabb idő szükséges a problémák elsimításához, még akkor is, ha nem olyan egyszerű ezt mondjuk pici gyerekek mellett megoldani. Ha jól tudunk szervezni, növekedni fog a szerelem – ígérik.

Azoknak is van tippjük, akik egy kicsit elveszettek az egymással való kommunikációban. Érdemes ilyenkor önmaguknak is kérdéseket feltenni: tudom értően figyelni a másikat, amikor fontosat mond? Békén hagyom, amikor magányra van szüksége? Tudom, én magam, mire vágyom, és azt le tudom kommunikálni a másik felé? Azt is érdemes próbálgatni, kinek milyen helyzetben könnyebb a kommunikáció: séta közben? Mozi után vagy talán más helyszínen? Ezek mellett több támpontot is találhatunk a kommunikáció jobbá tételére Gary Chapman Maradjunk együtt című könyvében, amelynek címe egyúttal az idei házasság hete mottója is.

A házaspár arra is kitér, hogy a szexualitás hiánya is gyakori válóok, ami többek között hűtlenséghez, megcsaláshoz vezethet. Hozott sérülések, stressz, fáradtság, médiaromantika, öregedés – ezek mind befolyásolják a szexuális vágyat, amelyet főleg a konfliktusok, szexuális problémák és saját problémáink összevegyülése vihet el rossz irányba. Pedig a szexualitás indikátora egy kapcsolatnak, és nagy baj, ha nincs – hívják fel rá a figyelmet, hozzátéve, hogy még az öregedés sem jelenti azt, hogy a szexualitásnak el kellene múlnia. A kezdeti lángolást elsősorban úgy lehet visszahozni, ha időt szánunk rá.

Lehet, hogy nem hangzik túl romantikusan megtervezni az együttléteket, de mivel rohanó világunkban minden mást betervezünk, erre is időt kell szánni

– vallja a Gorove házaspár, aki szerint a szexuális életünk fejlesztésével is kell foglalkozni. Idéznek A szexualitás ajándéka című könyvből, amely többek között azt javasolja a pároknak, hogy csókolózzanak napi tíz percet.

Végezetül pár olyan kevésbé gyakori válóokot is felsorolnak, amelyek szintén hozzá tudnak járulni a házasságok szétbomlásához. Az egyik ilyen az anyagi gond, amely komoly összeakadásokat tud eredményezni. Összességében igaz, hogy minden konfliktus oka valamilyen erőforrás hiánya. A legfontosabb erőforrás természetesen az idő, a másikra fordított figyelem, de logikusan az anyagiak is ide tartoznak. Időnként arról is kell beszélni, milyen rövid és hosszú távú céljaink vannak, melyek jogos és nem jogos igényeink. Fontos meglátni ezekben, hogy ha valami csupán külső elvárás. Ha ezekről jól tudunk dönteni, és megszabadulunk attól, amire nincs szükségünk, felülemelkedhetünk ezen az anyagi problémákon – javasolják a párkapcsolati szekértők.

Arra is felhívják a figyelmet, hogy a különböző függőségek, mint például az alkoholizmus (de akár az internetes játékok, sőt, a mobiltelefontól való függés) is közénk állhatnak. Itt a lényeg az, hogy szembenézzünk a problémával, hiszen csak így tudunk gyógyulni belőle. A munkaalkoholizmus is ide tartozhat, mert aki ebben szenved, minden percet munkára használ, s így soha nem a családjával, házastársával van együtt. Előfordulhat olyan is, amikor a párok elfejlődnek egymás mellől. Ez számtalan okból történhet, de nagyon fontos, hogy ilyenkor is próbáljunk meg érdeklődni a másik iránt. Beszéljünk az elfejlődés tárgyáról, miértjéről, ne csak egyszerűen legyintsünk a másikra. Időnként apró dolgokon múlik, hogy észrevegyük az elfejlődés okait és időben közbelépjünk – hívják fel rá a figyelmet.

Ma különösen aktuális probléma a szülői befolyás, ami szintén a válóokok között szerepel, hiszen ma a fiatalok nem költöznek el olyan hamar otthonról – véli a Gorove házaspár, aki szerint nagyon fontos része a házasságnak, hogy a pár lelkileg függetlenedni tudjon a szüleitől. A bibliai idézet, miszerint a házasság során egy testté leszünk, nem véletlen, s akármilyen fontosak a szülői kapcsolatok, annál is fontosabbak a pár saját határai. Másik buktató lehet a gyerekek jelenléte. Bár mindannyian szeretjük a gyermekeinket, és fontos helyet töltenek be az életünkben, de nem szerepelhetnek az elő helyen. Gorove Kriszta szerint lényeges, hogy a férj–feleség állapot megelőzze az apai–anyai állapotot. Ha gyermekeink kirepülnek, újra kettesben maradunk, ezért a kettőnk kapcsolata mindig elsődleges kell hogy legyen! Fontos a gyerekek gondozása, de mindig a szükségleteknek megfelelően. Hiszen a gyerekeknek is az a legnagyobb ajándék, ha látják, hogy szeretjük egymást. Ezt pedig csak akkor fogják látni, ha teszünk róla, hogy legyen köztünk romantika. 

Ha a tüzet fenn akarjuk tartani, tüzelőről is kell gondoskodni!

– zárta a beszélgetést Gorove László.

Címlapkép: Családháló

Iratkozzon fel hírlevelünkre!