Egyszer volt, hol nem volt, ott, hol Csipkerózsika aludta álmát s a Grimm-fivérek gyűjtötték meséiket, volt egyszer egy mondák övezte, érintetlen, sűrű erdő. Tekintélyes famatuzsálemek fotoszintetizáltak benne szorgosan, kötötték megfele a szén-dioxidot, ahogy illik; a rohanó, zajos hétköznapokból menekülő városlakók hallgatták ott a madárcsicsergést, kibocsátásmentesen lelve felüdülést a vaskos bükkök között, távol a modern civilizáció minden zavaró jelétől. Egyedüli tereptárgyként Csipkerózsika XV. századi kastélya sejlett fel az erdőszélen, épp csak azért, hogy teljessé tegye a romantikus hangulatot.

Mígnem egy vészterhes napon jött a Nagy Zöld Szellem az ő terebélyes szemellenzőjével, és felkiáltott:

Hohó! Mennyi-mennyi hektár, ahol csak a lazsálás megy: vörös kányák, fehér szarvasok és nagyfülű denevérek lebzselnek itten nap mint nap, miközben sudár szélturbinák is termelhetnék a hasznosabbnál hasznosabb kilowattokat (valamivel csak működtetni kell a citrusprést és a távirányítású rolót).

Úgyis végzett némi pusztítást a fák körében két korábbi vihar – szinte fel se tűnik, ha rácsatlakozunk a meglévő veszteségekre, és a szent klímacél érdekében utakkal szabdaljuk szét az eddigi egybefüggő erdőterületet (Európa egyik legsokszínűbb biotópját), beleöntünk a talajba jó sok ezer tonna betont, valamint lekapunk még néhány fiatalabb fát. Konkrétan így, első körben „extrém keveset”: bükkből csupán 250-et, plusz még egy nagyobb tétel lucfenyőt, de az részletkérdés. A legidősebb kinyírandó bükk 195 éves, ám neki is meg kell értenie, hogy áldozatok nélkül nincs győzelem.

A 600 éves tölgyeket elkerülik a munkagépek, becsszó.

hirdetés

A gondolatot tett követte: már kezdődik is az első 18 szélturbina telepítése, a darabonként 27–32 méter átmérőjű vasbeton alapok kiásásával, de kell is ennyi a 241 méter magas monstrumoknak, hogy stabilan foroghasson rajtuk a 150 méter átmérőjű lapátszerkezet, izgalmas kalandparkká varázsolva a légteret madarak és denevérek számára egyaránt. Ez az első ütem egyelőre két éven át tartó építkezést jelent az erdőben, de ennyi talán pont elég lesz ahhoz, hogy hozzászokjon a vadvilág, és már szinte várja majd a későbbi ütemeket, a tervezett további 30-40 turbinával (mire elkészülnek, talán lehet is elölről kezdeni az egészet, hiszen a ma létesülő szélerőművek várható élettartama húsz év). De muszáj ennyivel teleszórni a rengeteget, hét különböző helyen próbálkozva a villamosenergia-termeléssel, mert alapvetően szélcsendes vidékről van szó sajnos.

És akkor a mesében ezen a ponton érkezne tüzes paripán a snájdig Józan Ész, hogy egyetlen kardsuhintással legyőzze a szemellenzős Nagy Zöld Szellemet és „mars vissza a frissen bezárt atomerőművekhez!” felkiáltással kiűzze a Grimm-fivérek legendás erdejéből a betolakodókat –

csakhogy ez itt a sötétzöld német valóság, itt robusztus ideológiai Vaskupolával semlegesítik a józan érveket, ha véletlenül támadnának.

Így hát úgy tűnik, immár a Reinhardswald, Németország talán utolsó háborítatlan élőhelye is jórészt áldozatává válik a klímaharcnak – ha pedig tekintetbe vesszük, hogy milyen mennyiségű trópusi balsafát építenek bele világszerte a szélturbinák rotorjaiba, egyenesen az ecuadori erdőkből kitermelve (lapátonként 15 köbméterre kell itt gondolnunk), akkor nyugodtan hozzáírhatunk a veszteséglistához egy darabka trópusi esőerdőt is. Csak az távol van (ki lát el odáig), míg a német kormányprogramban ott virít feketén-fehéren a berlini íróasztalon, hogy márpedig az ország területének két százalékán szélturbinának kell állnia, ha esik, ha fúj, ha nem fúj.

S így lesz a történetből egyszerre tanmese:

látjátok, gyerekek, ott is úgy kezdték ám a zöldek, hogy ellenzékből sipítoztak, ha egy városi park lepukkadt részén egy generációkat szolgáló lélekemelő intézmény létrehozása céljából tereprendezést kellett végezni

– aztán elég volt kormányra kerülniük és klímaszorongó laikusokat a megfelelő pozíciókba ültetniük, már irtják is az évszázados erdőket, húszéves élettartamú, maximálisan időjárásfüggő szélerőművek kedvéért. Aki nem hiszi, járjon utána! Aztán szavazzon ügyesen.

Címlapkép: Pixabay.com