Csata a mohácsi csatatér megtalálásért

Hiába állít fel bárki újabb és újabb – önmagukat is megcáfoló szenzációs teóriákat – ha nincs hozzá kézzelfogható bizonyíték. Így ez a tudományos vitának látszó tevékenység inkább csak kísérletezés, mintsem kutatás – nyilatkozta lapunknak Bertók Gábor régész, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, reflektálva az elmúlt napokban a mohácsi csatatér helyéről szóló sajtóközleményre. A közismert régészt a mohácsi csatatér megtalálásáról kérdeztük.

– A napokban Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Politikai Földrajzi, Fejlődési és Regionális Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanára azzal állt elő, hogy meglehet a mohácsi csatának a helyszíne, mert azonosíthatta a csatatér egyik kulcshelyszínét, Földvár települését. Mi lehet ebből az igazság?

– A mohácsi csata helyének kérdésében egyelőre csak feltételes módon lehet nyilatkozni. Pap Norbert korábban már – most éppen saját maga által is elismerten tévesen – egy másik települést, Sátorhelyet is „azonosította” Földvárral. A múlt heti nyilatkozata szerint azonban a település – és maga a csata is – ettől délebbre, a Borza-patak mentén helyezkedhetett el.

Hogy miért is lenne ez a keresett Földvár település, illetve, hogy miért is lett volna a mohácsi csata helyszíne, azt a magam részéről nem látom bizonyítottnak.

 

Bertók Gábor régész, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója által vezetett fémkeresős csapat kutatja a csatatér nyomait (Forrás: Bertók Gábor)

– Miért?

– Abban egyetértünk, hogy mind a ketten kiemelkedően fontosnak tartjuk Brodarics István királyi kancellár mohácsi csatáról szóló tudósítását. Egy kiváló megfigyelő volt, aki részletes, földrajzi szempontból is jelentős leírást adott a csata helyszínéről, körülményeiről. Ez az újonnan meghatározott hely azonban nem illik bele Brodarics leírásába.

Csak hogy egy dolgot említsek: szövegében világosan szerepel, hogy a falu fizikailag kötődik azokhoz a bizonyos dombokhoz, amik szegélyezik a csatamezőt.

Én ugyan nem vagyok földrajztudós, lehet, hogy félreértek valamit, de az általa újabban meghatározott területen még a korábban általuk dombokként azonosított, 1,5 méter relatív magasságú sátorhelyi hát déli vége is kilaposodik. A leginkább feltűnő domborzati elem azon a részen a Borza-patak talán 2 méter mély, 60-100 méter széles medre, ezenfelül pedig kilométeres szakaszon egy méternél nincs nagyobb szintkülönbség. 

Pap Norbert szerinti Földvár település helyszínének metszete, mely körül nem találhatóak meg azok a dombok, melyekről Brodarics István beszámol (Forrás: Bertók Gábor)

– Pap Norbert tudomásom szerint geográfus, nem régész. Mennyire lehet gond, ha egy kutató átlépi az „illetékességi területét”?

– Minden tudománynak megvan a maga módszertana és érvelési rendszere, és bizonyos kérdések megoldására bizonyos tudományterületek alkalmasak, mások kevésbé. Nem véletlen, hogy amióta a „Mohács-kutatás” létezik, tucatszámra születtek csatatérképek, Földvár-azonosítások, de nincs köztük két egyforma. Ennek fő oka az, hogy ezek többnyire az írott források, térképek elemzése és elméleti megfontolások alapján születtek, főként történészek, hadtörténészek tollából. Ez azt mutatja, hogy mennyi nyerhető ki a fenti forrásokból. A mohácsi csatatér azonosításába tehát olyan módszereket kell bevonni, amiket eddig nem alkalmaztak.

– Mint például?

– A régészet az a történelemtudomány, amely képes a forrásokat a fizikai valósághoz kötni, és esetünkben éppen ez szükségeltetik: kézzelfogható, helyhez köthető, korabeli tárgyi bizonyítékokat kell begyűjteni és elemezni, amelyek igazolják egy adott helyszín érintettségét.

Ezek a bizonyítékok egy csata esetében általában az ott elhullajtott hadileletek, esetleges, a csatához köthető objektumok – árkok, sáncok.

 

Hadileletek, amelyek Bertók Gábor régészeti kutatásai során kerültek elő a mohácsi csatatér feltételezett helyéről (Forrás: Janus Pannonius Múzeum)

Esetünkben egy régészeti korú település és hadileletszóródási folt együttese az, amit keresünk. A régészeten belül létezik sajátos módszertannal és eszköztárral egy szakág, melyet hadirégészetnek, konfliktusrégészetnek is szoktak összefoglalóan nevezni. Így a mi csataterünk azonosításához ezen módszerek alkalmazása tűnik a leginkább célravezetőnek, kiegészítve településrégészeti kutatással.

Hiába állít fel tehát bárki újabb és újabb, önmagukat is megcáfoló szenzációs teóriákat, ha nincs hozzá kézzelfogható bizonyíték. Így ez a tudományos vitának látszó tevékenység inkább csak kísérletezés, mintsem kutatás.

– Akkor szükségesek a helyszíni, fémkeresős kutatások.

– Igen, ezt mára már mindenki belátta, hogy ez nélkül nem lehet áttörést elérni. Pap a napokban az MTI-nek eljutatott nyilatkozatában is kiemelte, hogy fontos, hogy műszeres méréseket is végezzenek a területen. Örülök, hogy eljutott eddig a felismerésig, mert amikor 2018-ban felkérték a Janus Pannonius Múzeumot, hogy az akkor elnyert „Emlékezet és rekonstrukció” projektjükben vegyünk részt,

egy olyan költségvetést utasítottak vissza, melynek fele pontosan műszeres mérésekről szólt, és a teljes projekt költségvetésének csupán egy hatoda lett volna.

Ez aprópénz a kutatás volumenéhez képest.

A Bertók Gábor kutatásai alapján máshová valószínűsíti a csatahelyet. A 2016 és 2019 közötti fémkeresés leletanyagainak szóródási képe (Forrás: Bertók Gábor)

– Önök azonban már évek óta fémkeresővel kutatják a területet.

– Igen, 2009-óta több alkalommal és többféle geofizikai műszerrel már vizsgáltuk a Majs melletti településnyomot és környezetét. Ezért ismerjük a fekvését, belső szerkezetét, a leletanyaga alapján pedig keltezni is tudjuk.

2016 óta pedig elkezdtük fémdetektorokkal is szisztematikusan átfésülni a csata szempontjából szóba jöhető területeket.

Ez utóbbi műszer az, amely az elszórt hadileleteket képes kimutatni, amelyeket utána térképezünk. Itt említeném meg, hogy mi már korábban átvizsgáltuk fémkeresővel a most csatahelyszínként, illetve Földvár faluként újabban említett területet.

Ott ütközetre utaló jeleket, mint ólomlövedékeket, nyílhegyeket, egyéb fegyverleleteket nem találtunk.

Az is figyelemre méltó adat, hogy az általuk most Földvárként azonosított település leleteit az akkori ásató, Papp László régész Árpád-koriként azonosította, ellentétben azzal a késő középkori, a 16. század elején létező településsel, amelyről a Vasarnap.hu olvasóinak már beszámoltunk.

A mohácsi csata ezen a területen folyt le (Forrás: Bertók Gábor, Google Earth)

– Igen, de az önök által feltárt területről viszont az derült ki, hogy nem lehet a Brodarics István visszaemlékezése szerinti Földvár.

– Igen, a Földvár falu helyszínével kapcsolatban B. Szabó János és más kutatók oklevél vizsgálatai arra jutottak, hogy a Földvár faluja nem lehet azonos azzal a településsel, ahová a régészeti leletek alapján a csatát valószínűsítjük.

A kiváló történészkollegák álláspontját elfogadtuk, de végeredményben a mi elsődleges célunk nem Földvár település azonosítása, hanem a Mohácsi csatatéré.

– Elképzelhető, hogy 16. századi beszámolójában Brodarics rosszul adta meg a csatahelyszínének a nevét, felcserélte a települést?

– Ezt már többen felvetették korábban is. Elképzelhetőnek tartom, hiszen nem azonnal vetette papírra emlékeit a csatáról, hanem másfél évvel később, és nem tudjuk, honnan, mennyire biztos forrásból vette ezt az információt.

A Földvár megnevezést leszámítva azonban minden, amit leírt a csata helyszínéről, a domborzatra és vízrajzra vonatkozó adatokkal, a település látképével, templommal, távolságadatokkal, összeegyeztethető azzal a területtel, melyet mi kutatunk, és ahol több száz korabeli hadilelet is napvilágra került.

Köztük tavaly novemberben egy, a csata korszakának tökéletesen megfelelő, a leggyakoribb akkori lövedékmérethez illő kanócos puska csöve is, amelyből akár kilőhető is lett volna a háromból két, a sátorhelyi tömegsírban talált ólomlövedék.

Kanócos puska csövének töredéke, a Bertók Gábor által megtalált falu helyéről (Forrás: Bertók Gábor)

– Elképzelhető, hogy a mohácsi csata helyszíne a mai Horvátország területén helyezkedik el?

– Személy szerint én ezt nem hiszem, de semmit sem zárunk ki előre, a szóba jöhető horvátországi terepszakaszt is meg fogjuk vizsgálni. A csatában rengetegen vettek részt, és akár több nagyobb „góc” is kialakult a területen, amelyek ma a régészet eszközével megragadhatók, és ezek közül lehet a mai horvát területen is. E célból épp tavaly, a csata évfordulóján írt alá egy együttműködési megállapodást a Janus Pannonius Múzeum az Eszéki Régészeti Múzeummal a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel és a Duna–Dráva Nemzeti Parkkal. A határ déli oldalán, a horvát területet szintén meg szeretnénk tehát vizsgálni fémkeresővel is.

Meglátásom szerint esélyes, hogy az a bizonyos Földvár falu, horvát területen, a mai Udvar és Dályok falu között helyezkedik el.

Ott van egy középkori településnyom, ami erre enged következtetni. A csata azonban meglátásom szerint tőle északra, a mai Magyarország területén folyt.

A mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán (Forrás: Wikipédia.hu)

– Mi lehet a megoldás a mohácsi csatatér kutatásában?

– A régészeti terepmunka és az adatok elemzése. Itt egyébként a földtudományoknak is van szerepe, szeretnénk – ha mód lesz rá – csapatunk geográfus tagjainak segítségével rekonstruálni a korabeli tájat is. Végig kell mennünk a területen és régészeti módszerekkel szisztematikusan át kell vizsgálni. Ezzel gyorsan és viszonylag egyszerűen lehet új információkhoz jutni.

A fémkeresős kutatásoknak a továbbiakban is kulcsszerepe lesz az esetleges további csatahelyszínek kiszűrésében is.

Át kell vizsgálni 60-70 négyzetkilométert olyan mélységig, hogy ki tudjuk szűrni azokat a helyszíneket, ahol megtörténhetett az ütközet. Mára 11-12 négyzetkilométert átvizsgáltunk a területből, leginkább arra a részre koncentrálva, amely a legtöbb elméleti rekonstrukció szerint is érintett. Azaz a Majs–Nagynyárád–Sátorhely–Udvar közötti térségre. Egyelőre egy csatahelyünk van, egy körülbelül 1,5-2 négyzetkilométeres leletszóródási folt Majs határában, amelynek epicentrumában egy késő középkori leletanyaggal rendelkező településnyom található. Ha találunk még csatahelyszínt akkor annak leletanyagát fel kell gyűjteni, térképezni és elemezni kell, össze kell hasonlítani a korszak ismert leleteivel, így kiderülhet, hogy hol lehetett a csata.

Biztos vagyok abban, hogy módszeres munka eredményeként belátható időn belül teljes bizonyossággal mutathatunk rá a mohácsi csata helyszínére.

 

Tóth Gábor

Megtalálhatták a mohácsi csata helyszínét

Brutális kivégzésről árulkodnak a mohácsi tömegsírok

A pápa sírva fogadta a magyar uralkodó halálhírét

Kiemelt képünkön Székely Bertalan: Mohácsi csata (1862), forrása Wikipedia.hu 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!